Kapitalista válság, társadalmi és ökológiai igazságosság

forum-social-tematico

 

Nyilatkozat a Szociális Világfórum Porto Alegrében tartott gyűléséről

Mi, valamennyi földrésznek a Szociális Világfórum gyűlésén képviselt népei (amely gyűlésre a „Kapitalista válság, társadalmi és ökológiai igazságosság” nevű szociális fórumon zajlott le), küzdünk egy rendszer-jellegű válság okai ellen. Ez a válság gazdasági, politikai, élelmezési és környezeti válság formájában mutatkozik meg és veszélybe sodorja az emberiség fennmaradását. A világ szociális mozgalmai számára a legfontosabb kihívást az elnyomott népek felszabadítása és az imperializmus elleni harc képezi.

A köztünk levő különbségek ellenére is azért jöttünk össze, hogy a kapitalizmus, a patriarchátus, a rasszizmus és a diszkrimináció valamint a kizsákmányolás valamennyi formája elleni akcióinkat és azok tervét kidolgozzuk. Ezért újfent megerősítjük közös harcunknak 2011-ben, Dakarban lezajlott gyűlésünkön meghatározott fő pontjait, nevezetesen:

Harc a transznacionális konszernek ellen

Harc az emberhez méltó klímáért, az élelmezés szuverenitásáért

Harc a nőkkel szembeni erőszak ellen

Harc a békéért, a háború és a gyarmatosítás valamint a területhódítások és földrajzi területek militarizálása ellen

A világ valamennyi népe ma a kapitalizmus mélyreható válságának kihatásaitól szenved, amelyben annak főszereplői (a bankok, transznacionális konszernek, a tömegtájékoztatás konszernjei, nemzetközi intézmények és azok kormányai) arra törekszenek, hogy profitjukat a beavatkozás és az újgyarmatosítás eszközeinek segítségével megsokszorozzák.

A háborúk, fegyveres területhódítások, neoliberális szabadkereskedelmi szerződések, a gazdasági intézkedésekben megmutatkozó „megszorítási csomagok” eredményeként privatizálják az állami vagyont, csökkentik a béreket, kurtítják a jogokat, növelik a munkanélküliséget és a természeti kincsek szétrablását. Ezek az intézkedések az északi félgömb gazdag országainak jelentős gazdagodásához, a népvándorlások fokozódásához, a kényszerű elköltözések és elűzések, eladósodás és szociális igazságtalanság növekedéséhez vezetnek.

E modell sajátos logikája úgy az északi, mint a déli országokban is kizárólag egy szűk elit a lakosság nagy többségének kárára való gazdagítását szolgálja. A szuverenitás és önrendelkezés védelme, valamint a szociális, gazdasági, ökológiai, továbbá a nemek közötti igazságosság az, amiért a válság ellen és annak leküzdéséért harcolni kell, amihez ugyanakkor olyan állam szükséges, amely nem a cégek, hanem a nép érdekeit szolgálja.

Az éghajlatban észlelhető felmelegedés a kapitalista termelési, elosztási és fogyasztási rendszerek rovására írandó. A multinacionális konszernek, a pénzintézmények, kormányok és az ő érdekeiket szolgáló nemzetközi szervek nem akarják csökkenteni az üzemanyag-fogyasztással járó gázkibocsátás mértékét. Ezek most megpróbálják ránk kényszeríteni a „zöld gazdaságot”, mint állítólag a környezeti és élelmezési válság megoldására szolgáló eszközt, amely – azon túl, hogy súlyosbítja a problémákat – az élet üzletiesedéséhez, privatizáláshoz vezet. Elvetünk minden, a válság megszüntetésére hirdetett hamis „megoldást” – az agro-üzemanyag, a géntechnika használatát, a CO²-üzletet – mert azok ugyanannak a rendszernek az újfajta álarcai.

A 20 évvel az UNCED Föld-csúcstalálkozó után, Rio de Janeiróban összehívott Rio+20 találkozó megnövelte a kapitalista modell elleni, a környezetvédelemért folytatott harc központi szerepét. A kapitalizmusnak a „zöldesítést” célzó kísérlete, amelyet a „zöld gazdaság” újabb eszközeinek bevetésével valósítanak meg, számunkra, a szociális mozgalmak számára figyelmeztetést jelent, amely megérteti velünk, hogy ellenállásunkat növelnünk kell, és hogy ránk vár egy, a válság igazi alternatívájául szolgáló megoldás kidolgozása.

Elítéljük a nők elleni erőszakot, amit az életük és testük feletti hatalom gyakorlása végett ellenük rendszeresen alkalmaznak, valamint munkájuk alapján való kiszipolyozásukat, amire egyre gyakrabban kerül sor, ha a válság miatti veszteségeiket azok munkájával akarják helyrehozni. Küzdünk a nők és gyermekek dolgoztatása ellen, a kényszerelvándorlások és a rasszizmus ellen. Védjük a nemi sokféleséget, a nemi hovatartozás meghatározásához való jogot, a homofóbia és a nemi erőszak ellen.

Az imperialista hatalmak külföldi bázisokat tartanak fenn konfliktusok szítása, a természeti kincsek feletti ellenőrzés és azok kiaknázása, különböző országokban levő diktatúrák támogatása végett. Elvetjük az emberi jogok megsértése hazug vádjának a célból való alkalmazását, hogy vele idegen területek meghódítását igazolják. Tiltakozunk az ellen, hogy az emberi jogokat egyre növekvő mértékben sértik meg Hondurasban, különösen Bajo Aguanbam; hogy szakszervezetiseket és szociális aktivistákat gyilkoltak le Kolumbiában és a Kuba elleni, már 50 év óta tartó blokád ellen.

Küzdünk az USA börtöneiben törvénytelenül fogva tartott 5 kubai kiszabadításáért, a Malvin (Falkland)-szigeteknek Anglia által való törvénytelen elfoglalása, Líbiának és Afganisztánnak az USA és a NATO által történt megszállása és az ott alkalmazott kínzások ellen. Elítéljük az Afrikában gyakorolt újfajta gyarmatosítást és fegyverkezést, az Africom afrikai jelenlétét. Követeljük az összes atomfegyver megsemmisítését, állást foglalunk a NATO ellen.

Elutasítjuk a szociális mozgalmak kriminalizálását, szolidaritásunkat fejezzük ki a nyersanyag-feldolgozó ipar rabló és gyarmatosító logikája és a transznacionális bányászati vállalkozások ellen küzdő népek, különösen az argentínai Famatina-térség lakosságának ellenállásával.

A kapitalizmus tönkreteszi az emberi életet. Ezért nap mint nap számos csatát vívnak a szociális igazságosságért, a gyarmatosítás következményeinek felszámolásáért, valamint azért, hogy mindenki emberhez méltó körülmények között élhessen. E küzdelem minden egyes csatája ideológiai vitáknak van kitéve, ami elengedhetetlenné teszi a – ma médiakonszernek ellenőrzése alatt álló – kommunikációs eszközök demokratizálását és a szellemi tulajdon privát ellenőrzése elleni harcot.

Ugyanakkor rászorulunk a független kommunikáció közegének fejlesztésére, ami stratégiailag kíséri tevékenységünket.

Történelmi harcunk iránti elkötelezettségünkből fakadóan oltalmazzuk az emberhez méltó munkát és az agrárreformot, mint az egyetlen olyan utat, amelyen járva ösztönözni lehet a hagyományos kisparaszti gazdaságokat, s amelyet központi lépésnek tekintünk az élelmezési önellátás elérése és a hatásos környezetvédelem szempontjából. A város-reformért vívott küzdelmet alapvetőnek tekintjük a közösségi és demokratikus városi élet kialakítása szempontjából. Támogatjuk az integráció más, mégpedig szolidaritáson és a folyamatok megerősítésén alapuló módját, ahogyan az például az UNASUR és az ALBA esetében történt.

Amennyiben az oktatást, a tudományt és a technológiát az üzletelés és privatizáció prédájává teszik, elkerülhetetlennek tartjuk küzdelmünk fokozást annak érdekében, hogy e területek a nép érdekeit szolgálják. Ezért szolidaritásunkat és támogatásunkat fejezzük ki a chilei, kolumbiai és puerto-ricói és a világ összes egyetemistái iránt, akik e javak érdekében az utcára vonulnak.

Hangsúlyozzuk, hogy a népek nem kötelesek megfizetni a rendszer válságából eredő károkat és hogy a kapitalizmuson belül kiút nincsen!

Feladataink között nagy kihívások szerepelnek, amelyek szükségessé teszik, hogy harcunkhoz erőinket mozgósítsuk és egyesítsük.

Erőt merítve harcunk történelmi sikereiből és mozgalmunk megújulásának olyan jeleiből, mint az arab tavasz, az „Occupy Wall Street”, az „Indignado” és a chilei diákok küzdelme, szociális mozgalmunk gyűlése felhívással fordul az összes országban található erőinkhez, mozgalmainkhoz, hogy szervezzenek világméretekben összehangolt mozgósítást a népek felszabadításáért és önrendelkezéséért, a kapitalizmus elleni harc megerősítése érdekében.

Mindenkit felhívunk a Honduras iránti szolidaritásunk kifejezésére szolgáló nemzetközi emberjogi találkozó megvalósítására, valamint a Szabad Palesztináért Szociális Fórum megszervezésére, amellyel az izraeli állam elleni bojkottok, elidegenítések és szankciók mozgalmát eresítjük meg, hivatkozva annak a palesztin nép elleni apartheid-politikájára.

Mindenkit felhívunk arra, hogy széleskörű mozgósításunk alapján a kapitalizmus ellen szervezett, június 5-én kezdődő tüntetéseken vegyen részt és hogy támogassák a cúpola dos povos-i Rio+20 idejére szervezett ellentüntetést, ahol a szociális igazságosságért, a közösségi jogokért, az élet elüzletiesedése ellen tüntetünk.

Ha jelenlétünk harcias lesz, a jövő a miénk lesz!

Porto Alegre, 2012. január

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük