KÁRHOZATRA ÍTÉLTETVE

 

A kapitalizmus minden pólusából  Vért, könnyet és szennyet izzad!”

(Marx)

Meghalt egy munkásnő, véget ért az élte,

Mert nem maradt néki semmi reménysége.

Nem volt törtető, egy volt csak az álma,

Emberként élni e széttépett hazába.

 


A történelem kereke megfordult e honban,

Egyre többen élnek bánatban és gondban.

Egyre több a szegény, reménytelen árva,

Kinek kevés kenyér jut az asztalára.

 


Embertelenné vált körötte az élet,

Pedig soha, soha senkinek nem vétett.

Nem volt olyan ember, ki segítséget nyújtson,

Magára lett hagyva a tövises úton.

 


Kevés volt a pénze, egyre nőtt a számla,

Végrehajtó, fogát fente már az otthonára.

Nincs kiút a bajból, veszve minden álma,

Fellépett szobája ablakpárkányára.

 


Ó te cudar élet, neked búcsút mondok,

Nem gyötörnek többé bánatok és gondok.

Szédítő, nagy mélység fogadta magába,

Elvitte bánatát az örök elmúlásba.

 


Kerítésre zuhant, felnyársalva teste,

Vérétől a beton, színesre lett festve.

Emberség, szánalom mondott itten csődöt,

A Fideszes plakáton, a jövő elkezdődött.

 

 


Varga János

(népi költő)

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük