Kémügy: külpolitikai valóság vagy belpolitikai hazugság?

Puzsér Róbert

Az, hogy a Jobbik Putyin ötödik hadoszlopa Magyarországon, legkésőbb akkor vált világossá, amikor a Krím elcsatolását megerősítő kirakat-népszavazás nemzetközi legitimálásában a nemzeti radikális párt lelkesen részt vállalt. Bármi legyen is a véleményünk Oroszországról vagy a Krímről, nyilvánvaló, hogy a kárpátaljai magyar kisebbség biztonságával játszik az, aki ebben az érzelmileg felfokozott hangulatban magyar képviselőként ilyen demonstratív gesztusok kíséretében áll a két magyar szabadságharcot vérbe fojtó birodalom oldalára.

Ezért sem volt meglepetés, amikor bő egy évvel ezelőtt kiszivárgott a kormánypárti sajtóba, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatal feljelentése alapján a Legfőbb Ügyészség kezdeményezte Brüsszelnél Kovács Béla európai parlamenti képviselő mentelmi jogának kiadását az Európai Unió intézményei ellen folytatott kémkedés gyanúja miatt. S ha meglepetés nem is volt, botrány igen. Idegen hatalom által beépített ügynököt, aki vezető ellenzéki politikus, legutóbb talán Rákosi prezentált a magyar közvélemény számára. Az EP-választás elé időzített kiszivárogtatás megállította a Jobbik előretörését, kórházba juttatta Kovács Bélát, és még olyan bizarr alkalmi szövetségeket is létrehozott, mint a Fidesz meg az Index propagandagépezeteinek együttműködése, melynek keretében az ellenzéki balliberális portál bravúros oknyomozó írásban leplezte le a jobbikos politikust és feleségét.

Több mint egy év után ma ott tart az ügy, hogy a hazaárulással és kémkedéssel vádolt Kovács Béla még mindig szabadlábon van. Vígan konspirál a ruszkikkal, szavaz az Európai Parlamentben, és nagy erőkkel szervezi Európa nacionalistáinak internacionáléját. Ha Kovács Béla valóban bűnös, és valódi bizonyítékok vannak ellene, akkor mindez azt bizonyítja, hogy a magyar állam meg az uniós intézmények működésképtelenek. Ez esetben az egyetlen kérdés, hogy miért nem adjuk át máris Budapest és Brüsszel kulcsait egy nagyobb ünnepség keretében Putyinnak, hisz láthatóan az orosz érdek immár a törvényeken túlmenően szabályoz.

Persze ugyanilyen könnyen elképzelhető, hogy a kémkedés és hazaárulás vádja merő hazugság volt. Nincs, és nem is volt semmiféle bizonyíték, csak egy feljövőben lévő politikai erő, amelyet meg kellett törni, az Alkotmányvédelmi Hivatal és a Legfőbb Ügyészség pedig készséges partner volt ebben.

Ha ez így van, akkor napi hírek helyett a jövőben inkább Shakespeare-drámákat érdemes olvasnunk, melyek sokkal nagyobb művészi erővel és katarzissal elevenednek meg, mint ez a Kafkától ihletett politikai krimi, ahol a kiszolgáltatottságot és a cinizmust csak a társadalmi közöny múlja alul.

Nem hagyhatja az ország, hogy a hazaárulás és a kémkedés fogalmai a mindennapos politikai sárdobálás részeivé váljanak. S már nemcsak képletesen, hanem büntetőjogi paragrafusok, ügyészségi fenyegetések és kényszerintézkedések formáját öltve. Ha van valami, ami nem játék, akkor ez az.

Bővebben: Magyar Nemzet

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük