Két tüntetés Magyarországon

dunaferr02

A tegnapi  nap (2012.09.04.) két jelentős, ám jellegében mégis több szempontból is különböző tüntetés zajlott le az országban. Az első a XVIII. kerületben, a Dunaferr cégcsoport lőrinci hengerművének bejáratánál, a második pedig a Kossuth téren, a Parlament előtt. Mindkét demonstráció sajátos fontossággal bírt, a két ügy nehezen összehasonlítható, ám mégis teszek rá egy szubjektív kísérletet. A konzekvenciák levonását, az értékelést pedig a kedves olvasóra bízom.

Az első demonstráció apropóját az adta, hogy amíg Orbán Viktor és kormánya folyton egymillió új munkahelyről beszél (bár ennek hangoztatását mintha az utóbbi időben látványosan abbahagyták volna), illetve a magyar munkahelyek mindenáron történő megvédéséről, ennek ellenére a Dunaferr cégcsoport (50% ukrán, 50% orosz tulajdonban lévő) bejelentette, hogy 800 dolgozójától válik meg. A pestszentlőrinci hengerműben ez 300 dolgozót érint. A gyár, már így is csökkentett ütemben dolgozik (információink szerint az eredeti folyamatos, három műszakos munkarend helyett már csak két műszakban termelnek), de decembertől újabb 300 munkásnak, azaz 300 családnak kerül veszélybe a megélhetése. Ez pedig kerületi szinte sem kevés, alsó hangon 900-1200 embert érint. Ezek az emberek sajnos igen jó eséllyel nem tudnak majd a kerületben, de még csak hasonló munkakörben sem elhelyezkedni.

dunaferrEnnek apropóján a Magyar Szocialista Párt , annak XVIII. kerületi alapszerve, és munkás tagozata hirdette meg a demonstrációt a hengermű kapujához. A párt képviseletében megjelent Simon Gábor alelnök, Török Zsolt, pártszóvivő, illetve a munkástagozatból Szaniszló Sándor, és a XVIII kerületi alapszervezetből egy fiatal képviselő. Egy kis kézi hangládával, egy mikrofonnal álltak meg a kapuban, és mondták el beszédeiket az üggyel kapcsolatban a mintegy 50-70 összegyűlt érdeklődőnek. A demonstrálók közt voltak MSZP szimpatizánsok és más szervezetek, civil csoportok tagjai, akik szolidaritást vállaltak az eset kapcsán…viszont látványosan nem volt jelen a vasas szakszervezet (amely az MSZOSZ égisze alá tartozik), illetve az a 300 dolgozó, akinek az érdekében történt az egész. Információink szerint a szakszervezet nem kívánt ezen részt venni, mivel ők egy külön demonstrációt szerveznek majd néhány nap múlva az orosz nagykövetséghez. A szóbeszéd szerint külön kérték a dolgozókat, hogy ne vegyenek részt ezen a megmozduláson. Mi végre…kérdem én? Félni már nem félhetnek, hiszen a munkahelyük sajnálatos módon így is, úgy is megszűnik. Mi tarthatta mégis őket vissza? Mivel tartották őket sakkban? A rendezvény gond nélkül lezajlott, de mementónak egy a hengerműben készült súlyos acéldarabot láncoltak a résztvevők a gyár kapuja elé.

A másik tüntetés, egy órás eltéréssel a Kossuth téren került megrendezésben, a Facebook-on szerveződő és működő Milla csoport szervezésében. A dolog apropója az a diplomáciai és politikai fiaskó, amelyről szerintem már mindenki hallott valamit, amit Orbán Viktor és kormánya követett el az ország ellen, az azeri köztörvényes gyilkos szabadon bocsátásával. A demonstráció többek közt egy jelzés kívánt lenni az örmény nép felé, hogy nem minden magyar gondolja úgy, ahogy az látszik; nincs szükség az ország zászlajának égetésére, mert az nem a Fidesz és a kormány zászlaja (ahogy ezt az örmény elnök is elmondta és kérte az ENSZ grémiuma előtt.)

A demonstrációra komoly színpadot építettek és a rendezvénynek megfelelő hangosítással készültek, amely sokszorosan felülmúlta az MSZP (amely mégis csak a legnagyobb ellenzéki párt) által produkáltat. A téren 2500-3000 tüntető jelent meg. Az esemény amolyan „Millás” volt. Érdekes, intellektuális (belvárosi liberális) beszédek, töredelmes bocsánatkérés az örményektől, egy halovány kormánykritika (de az is inkább a tömeg részéről), aztán a rendezvény végén megkérve mindenki, hogy békével menjen haza.

kossuth20140904
Fotó: MTI / Szigetváry Zsolt

Az esemény egyetlen nagy pozitívuma mégis csak az volt – bár ebben nem éreztem, hogy a szervezőknek lenne túl nagy érdeme -, hogy nagyon változatos összetételű, a teljes ellenzéki oldalt átfogó gárdát vonultatott fel. Megjelent ott a nem rég szárnyát bontott SZEM (Szövetségben Együtt Magyarországért) párt és képviseletében Árok Kornél, akinek egy játékbalta volt a fejére erősítve. (Ez a kis performansz viszont alaposan megosztotta a társaságot, mert valaki frappánsnak tartotta, valaki pedig kegyeletsértően ordenárénak). Ott volt a Magyar Szolidaritás Mozgalom, a Demokratikus Koalíció, a Munkáspárt 2006, a Változást 2014 csoport tagjai, és még sokan mások (köztük a magyar civil-politikai élet Kiszel Tündéje, az elmaradhatatlan showman, Dr Dániel Péter is, természetesen.)

A demonstráció 7 órakor véget ért, a műsorvezető a szabályoknak megfelelően feloszlatta, de az emberek egy része mégis a téren maradt. A Parlament körül látható volt a rendőri jelenlét, és kb egy órai várakozás után fel is vették a stratégiai pozíciókat – amelyet a téren maradtak füttykoncerttel és dudaszóval jutalmaztak – ám összetűzés nem történt (hiszen a rendőrséggel nem is célja senkinek). A tömegből szép lassan sokan hazamentek, de terjedt az információ, hogy az interneten már szervezik, hogy 8, fél 9 felé visszatérnek. Jómagam és kb két-három tucat kitartóbb ember még ott maradtunk fél 9-ig, de nem sokan jöttek vissza, ezért inkább mi is elhagytuk a helyszínt. Utólagos információink szerint 9 óra tájékán mégis mintegy 20-30-an visszatértek, jelképesen az országzászló tövében letelepedve, több szervezet képviseltében is. Nekik innen is külön köszönjük a gesztust!

kornel
Kornél, Kornél, neked meg mi jár a fejedben?

A kedves olvasóra bízom annak eldöntését, hogy a két demonstráció üzeneteit, fontosságát és a két szervező csoport lehetőségeit összevesse, és értékelje, hogy melyik volt fontosabb, és miért alakult úgy, ahogy.

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük