Ki lehet Orbán Viktor kihívója?

who

Repül az idő, főleg ha olyan tűzről pattant legény kezében a kormány, mint Orbán Viktor. Bizony-bizony már több van mögöttünk, mint előttünk az aktuális ciklusból, így itt az ideje annak, hogy körbenézzünk a nagy magyar valóságban. A kérdés: Ki lehet a miniszterelnök kihívója 2014-ben?

Az alábbi elemzés vita tárgyát képezi, alapvetően szubjektív, bár objektívín próbáltunk dolgozni. Elsősorban arra fókuszáltunk, hogy:

– A jelölt mennyire felel meg a különböző ellenzéki csoportok által támasztott igényeknek

– A jelölt mennyire elfogadható a külföld, a nemzetközi pénzügyi körök számára. Ennek azért van jelentősége, mert a Matolcsy-Orbán duó unortodoxnak álcázott ámokfutását szinte szükségszerűen egy nyugodtabb periódusnak kell követnie, ellenkező esetben a nemzetközi hisztéria folytatódása, esetleg fokozódása még árthat is az ellenzéknek.

– Az utolsó kritérium az alkalmasság, azaz mennyire jó kommunikátor, mennyire jó irányító és szervező a jelölt.

Bármennyire is népes az ellenzéki oldal, kevés alkalmas jelöltet találtunk. Elemezhetnénk hosszasan, hogy Gyurcsány, esteleg Schiffer alkalmas jelölt-e, de fölösleges, mert biztos, hogy őket még saját pártjuk sem akarja bevetni. Minden politikai oldal olyan jelöltet keres, aki nem megosztó, nem kiégett, hanem alapvetően nyugodt, jó szakember és emberileg szimpatikus karaktert mutat a külvilág irányába.

Fontos, hogy csak demokratákkal foglalkoztunk, a Jobbikkal nem.

Csapjunk is a közepébe, lássuk a végeredményt, induljunk hátulról!

Mesterházy Attila

Az ő történelmi érdeme az, hogy 2010-ben nem esett szét az MSzP, ez kiváló szervezői, irányítói tulajdonságokra vall. Nézőpont kérdése, hogy ez mennyire pozitív vagy negatív tett, de azért mutatja, hogy vannak politikusi, szervezési adottságok. Mesterházy legnagyobb baja, hogy egyértelműen pártkatona. Magyarországon ennyi is elég ahhoz, hogy a választók elutasítsanak valakit. Aki éveken át ütközik az ellenséggel, az szükségszerűen válik a jobb-bal megosztottság egyik szimbólumává. A mostani elemzésünk mezőnyében ő a legjobb szónok, de ez inkább a többiek számára legyen elgondolkodtató tény. Végzettségét tekintve közgazdász, de inkább egy általános politikusi kép él róla bennünk. Nem volna meggyőző karakter a nemzetközi világ irányába. Jelentős hátrány esetében, hogy őt nem csak a közvélemény, de minden más ellenzéki szereplő is pártkatonaként tartja számon. Kizárt tehát, hogy Lmp-s politikusok vagy szavazók elfogadják. Szinte biztos, hogy a Demokratikus Koalíció is elutasítóan tekint rá.

Mindenestre még ma is ő az egyetlen pártpolitikus, aki egy ilyen listára egyáltalán felkerülhet.

Róna Péter

Közgazdász, nyugati bankár. Lmp-hez közel álló kiváló szakember. Előnye a megnyerő, szimpatikus karaktere. Egy elegáns úriember Nyugatról. Hátránya ebben a küzdelemben nem csupán idős kora – 2014-ben már 72 éves lesz -, hanem az, hogy ő egy kiváló unortodox gazdasági szakember, akinek minden szavát isszuk, de támadja az eurót, a bankrendszert és a pénzügyi világot. Ebben a közegben ő riadalmat okozna, ami ugyebár káros hatással lenne támogatottságára is. A magyar választók szemében ami unortodox, az Matolcsy, azaz nem támogatható.

Rónát az MSzP csak fenntartásokkal tudná elfogadni, a Demokratikus Koalíció pedig valószínűleg szembe menne vele. Ráadásul bármennyire is szimpatikus az Lmp-nek, nem biztos, hogy őt favorizálná az a párt, amely a demokratikus ellenzéki oldalon a legfiatalabb bázissal bír. Retorikailag egyébként kifejezetten jó, de nem politikus. Alapvetően ő egy modern konzervatív pártban tudna erős lenni, sajnos azonban ilyen Magyarországon nincs.

Bajnai Gordon

Ő az, akire ma a legtöbben teszik a voksot. Volt már miniszterelnök, kiválóan dolgozott elődjéhez képest, szimpatikus karaktere van. Sok tulajdonság alapján úgy tűnik, hogy ő lehet az alkalmas jelölt Orbánnal szemben és hónapok óta érezhetően jön is vissza Bajnai. Az is látható, hogy a jobboldali kommunikációs gépezet készül a vele való küzdelemre. A jelenlegi miniszterelnök számára Bajnai az egyik ideális ellenfél. Neki már van múltja, van mit a szemére hányni. Nem lehet elfelejteni, hogy ő bizony megszorításokat szorgalmazó és alkalmazó szakember. És ez csak a kisebbik baj. Hiába mentik föl őt a bíróságok a „libajnaizás” visszatérő vádja alól, ma vele kapcsolatban millióknak ez a sztereotípia ugrik be. Ráadásul nem csak ez az egyetlen támadási felület van Bajnai Gordonon. Ő sokban hasonlít a rendszerváltás utáni vállalkozói réteg prominenseihez, Gyurcsányhoz vagy Kókához. Abban az országban, ahol a rendszerváltásra a többség gyűlölt eseményként tekint, nem jó olyan vállalkozónak lenni, aki a rendszerváltást követő zavaros másfél évtizedben vált sikeres és jól kereső emberré. Bajnai tehát jól mozgósítja azokat, akik a rendszerváltás vesztesei. A baj csak az, hogy önmaga ellen teszi ezt.

Bajnai esetében komoly gond, hogy csak látszólag van egységes támogatottsága. Őt egyértelmű szimpátiával csak a Demokratikus Koalíció és annak holdudvara fogadja. Szocialista körökben őt koránt sem kedvelik annyira, mint azt gondolnánk. Itt nem akarják neki elfelejteni, hogy ő a neoliberális Reformszövetség embere, akinek a háta mögött olyan emberek vannak, mint Oszkó Péter. Ha ők feltűnnek a kampányban, az szinte százszázalékos garancia, hogy megszorításokkal kívánnak indítani Orbán után. Ezzel szintén jól lehet mozgósítani. Orbán mellett.  Személyét az Lmp biztosan nem fogja támogatni, például Sukoró vagy a máig tisztázatlan Malév ügy miatt.

A fentiek alapján látható, hogy Bajnai Gordon minden szimpatikus vonása ellenére bukásra van ítélve Orbánnal szemben. Ha az ellenzék garantáltan veszíteni akar, akkor be kell cswak álljon Bajnai mögé.

Andor László

Szinte senki sem gondol arra, hogy egy visszafogott gazdasági szakembert kellene elindítani Orbánnal szemben. Andor nem kiváló szónok, de kifejezetten jól beszél, akik ismerik, tudják, hogy saját angolos humora van, amivel ugye néha nagyobbat lehet dobni, mint retorikai fordulatok hosszú sorával. Orbánnal amúgy sem harsányságban kell felvenni a versenyt. Andor, Bajnaival ellentétben nem dúsgazdag üzletember, de épp emiatt nem is támadható. Egy vidéki srác, aki Zalaegerszegről elindulva eljutott odáig, hogy az Európai Bizottságban Barosso mellett dolgozhasson. Sokan azt gondolják, hogy Andor egy vonalas eurokrata, de erről szó sincs. Egy rendszerkritikus közgazdász, akit a pletykák szerint valaki Brüsszelben marxista múltjával szembesítette, mire Andor annyit kérdezett vissza, hogy miféle múltról beszél a kérdező, ezzel célozva arra, hogy nála ez az alapállás továbbra is fennáll. Hatalmas előnye, hogy lényegében senki sem tekint rá ellenségesen. Az MSzP sajátjának tekinti, az Lmp elfogadja, hasonlóan a Demokratikus Koalícióhoz, de még a parlamenten kívüli erőknél sem vágja ki a biztosítékot személye. Érdekes kettőség, hogy egyszerre legitim a nemzetközi pénzügyi körök és a rendszerrel szemben teljesen kritikus baloldaliak szemében is. Ráadásul még azok számára is szimpatikus lehet, akiknek még számít a létező szocializmus iránt érzett nosztalgia a választáson. A jobboldali kommunikációs gépezet őt a marxizmussal, kommunizmussal tudja csak támadni, azonban ez Magyarországon kétélű fegyver és ezt valószínűleg ők is tudják.

Andor 2014-ben 48 éves lesz, majd három évvel fiatalabb, mint Orbán Viktor, aki egyébként is a hazai belpolitika egyik nagy öregje néhány fiatal demokrata párttársával együtt.

Egyértelműen látható, hogy Andor László lehet a demokratikus ellenzék jolly-joker-e 2014-ben, csak kellő számú emberben kell megszülessen néhány felismerés. Például az, hogy a Bajnai Gordon és köre által vallott neoliberalizmus minden normális országban megbukott. Akik abban hisznek, azok hasonló szélsőségesnek számítanak immár, mint bármely más politikai szekta fanatikusai. Azt is meg kell érteni, hogy valamiféle összefogásra van szükség a valódi változáshoz, éppen ezért is kell megtalálni a közös nevezőt. A fenti listán szereplők közül a legnagyobb elfogadottsága Andornak van, őt Róna követi, majd Mesterházy és csak a sor legvégén kullog a sokak által favorizált Bajnai Gordon.

A kérdés persze csak az, hogy a fentiek közül ki és mire vállalkozik 2014-ben. Ha Andor nyugodtan akarja leélni élete hátralevő részét, akkor kimarad abból a borzalomból, ami 2014-ben vár ránk. Ha meg akarja menteni a demokratikus ellenzéket és az országot, akkor az élére áll annak a megosztott, egymás irányába is ellenséges társaságnak, amely ma a demokratikus ellenzék. Semmiféleképpen nem lesz könnyű dolga, mázlija csak akkor lesz, ha rajtunk kívül senkinek sem jut majd az eszébe, hogy ő nyerni tudna Orbán Viktorral szemben. Már csak azért is, mert valószínűleg összevont Európai Parlamenti és országgyűlési választások lesznek 2014-ben és az neki igazán hazai pálya lehet.

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük