Kiből lesz a magyar multi, avagy miért nem lett belőlünk Ausztria?

Önmagában feltünő, hogy még akkor is, ha az összes magyar hátterű vállalkozást (137 cég) vesszük, milyen magas azon cégeknek és ágazatoknak az aránya, amelyek maguk is állami hátterűek (közszolgáltató ill. egyéb állami tulajdon), rendszeresen az államból, vagy állammal együttműködve élnek meg, vagy amelyek számára esetleg könyebb “terelni” az árbevételt (utazási iroda, építőipar, őrzővédő stb.). Azaz vélhetően jellemzően csak ott tudott megkapaszkodni és felnőni egy magyar hátterű vállalati kör, ahol a kapcsolatoknak, kötődésnek, szabályozóknak, esetleg korrupciónak nagyobb szerepe lehet. Az ezen a területen kívül eső maradék cégek zöme is olyan részpiacokon van jelen, ahol a tevékenység jellege alapján adottság, hogy a cégek lokális kötődésűek.

2010 után a baráti megrendelésekre alapozó államkapitalista megközelítés jellemzően csak arra volt elegendő, hogy egyes az államhoz kötődő cégeket kiemeljen, ám nem tette őket know-how / export / k+f championná, mert ezt nem is fogalmazták meg elvárásként ezekkel a cégekkel szemben.

A multipalánta hazai tulajdonú, exportképes középvállalati szektor felneveléséhez vagy az Északi Modell, vagy a távol-keleti típusú fejlesztő állam szükségeltetik. Ennek egyik eleme kell maradjon az MNB Növekedési Hitelprogramja, mely tőkeoldalról olyan alacsony vállalati hitelkamatokat tesz elérhetővé, melyet piaci alapon nem lennének képesek a bankok biztosítani. A munkaerő oldaláról azonban vissza kéne fordítani az állam kivonulását az oktatási rendszer finanszírozásából, mert a gyorsan romló munkaerő-minőség a vállalkozások elmondása szerint ma már szinte minden szinten és iparágban szűk keresztmetszetet jelent.

Bővebben: Pogi BLOG

 

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük