Kilátástalan állástalanság: visszasírják a 70-es, 80-as éveket

szorosadnagy
A Balaton-part, ezen belül is Balatonföldvár–Szántód–Zamárdi vonal a munkanélküliség szempontjából leginkább irigylésre méltó helye Somogynak: az első idei statisztika szerint a három településen átlagban csak minden huszadik munkaképes korúnak nincs állása. A megye gazdasági potenciálját ismerők számára ez nem is meglepő, sokkal inkább, hogy az elmúlt év végén még Szorosad nevével kezdődött az illusztris felsorolás: az alig száztizennégy lakosú Koppány-völgyi településen mindössze egyetlen munkanélküli szerepelt a nyilvántartásban, s ez 1,49 százalékos munkanélküliségi rátát jelentett.

 

– Januárra meghétszereződött ez az adat – mondja Kendi Tibor polgármester. – Decemberben kifutott a közmunka-program, heten veszítették el az állásukat. Öten mostanra megint bekapcsolódtak a mezőgazdasági programba, a fóliasátorban dolgoznak, ketten pedig a márciusban induló közmunkaprogramra várnak.

A falu hivatalosan 66 munkaképes korú lakójából heten az egykori téeszből alakult mezőgazdasági rt.-nél dolgoznak – a fénykorban, amikor a környező falvak termelőszövetkezeteiből megalakult gigaszövetkezet központja Szorosadon működött, közel ezren találtak munkát a mezőgazdaságban. Ma a többség Tabra, a Flextronicshoz jár dolgozni, oda-vissza 37 kilométert utaznak műszakba, ám akadnak, akik Kaposvárig mennek a munkáért naponta, ami nyolcvan kilométeres túrákat jelent.

– Március elsejétől visszakerülök a Start-munkaprogramba – állítja Kolb Attila, a két szorosadi munkanélküli egyike. A férfi nyolc általánost végzett, húsz éve folyamatosan az önkormányzat foglalkoztatja, hol ilyen, hol olyan formában, amire éppen lehetőség adódik. – Sajnos nincs pénz rá, hogy állandóan dolgozzak, most is három hónapig parkolópályára kerültem. Ami azért is rossz, mert nagyon kell figyelni, mikor éppen mi jár le, milyen papírok kellenek.
– Nagyobb baj, hogy a közmunkáért kapott pénzből nem lehet megélni – veszi át a szót Németh László. – És most le akarják vinni a nyolc órás munkaidőt hatra, ami azt jelenti, harmincvalahányezer forintot kap majd az ember. És akkor csodálkoznak a politikusok, ha az emberek visszasírják a hetvenes-nyolcvanas éveket. Akkor jó világ volt itt is, persze nem politikai értelemben.

Az ötvenesforma férfi szerint a téeszben és a melléküzemágakban rengeteg munka adódott, jól lehetett keresni, emellett ott volt szinte mindenkinek a háztáji.

– Ma már arra sincs pénze az embereknek, hogy állatokat tartsanak – teszi hozzá. – Az egész Koppány-völgyben nincs szerintem fél tucat tehén a házaknál. Szorosadon, ahol ilyenkor, télvíz idején szinte minden nap disznóvisításra ébredt az ember, most négy helyen tartanak malacot. Én is tíz évig fejtem otthon a tehenet, miközben a téeszben esztergályosként dolgoztam. A tejet rendre átvették. Aztán szépen sorra bezártak a régióban a kis tejcsarnokok, s az emberek pénzt kaptak, ha levágták a marháikat.

Való igaz, az amúgy rendezett portákon alig látni állatot, de az emberek is behúzódnak házaikba. Persze mit is csinálnának a faluban, ahol a kocsma mellett ilyenkor csak a régi könyvtár jelenti a szórakozási lehetőséget.
Bánki Tünde utóbbit választja: a huszonhárom esztendős fiatal lány a falu másik jelenlegi állástalanja. Öt éve érettségizett Tabon, aztán visszajött szülőfalujába, ahol csak a közmunka-programban kap munkát.
– Decemberig a fűrészüzemben dolgoztam – meséli –, háncsoltuk a rönköket. Sajnos jobbára csak fizikai munka akad, márciustól például a járdát fogjuk felújítani, s mi öntjük hozzá a lapokat is. Közben tanfolyamra is járok, jelenleg gyógymasszőrnek tanulok, de nem hiszem, hogy el tudnék majd helyezkedni vele, idehaza ugyanis túlkínálat van ebből a szakmából az átképzések miatt. Külföldön jobban lehet vele boldogulni, ha összejönne, én is kimennék.

Szorosadon ugyanis belátható időn belül nem várható, hogy újabb munkahelyek létesülnek. Kendi Tibor polgármester szerint leginkább a környékbeli erdőkre alapozva lehetne valamiféle vállalkozást a faluba csábítani, ám egyelőre nemhogy jönne Szorosadra valaki, inkább elmennek az emberek.
– Az elmúlt öt évben tizenegyen jártak innen főiskolára vagy egyetemre – mondja lemondóan a faluvezető –, de a diplomázás után senki sem jött vissza közülük. A falu fogy, messze vagyunk mindentől, kissé kilátástalannak tűnik minden.

Hogy azért nem teljesen, azt a kocsmánál tapasztaljuk. – A táskát ne hagyják itt! – szól utánunk a pultosnő, amikor a faluháza-könyvtár felé indulunk. – Bár biztosan meglenne, amikor visszajönnek. A faluban senki sem nyúl a máséhoz. A szőlőhegyen már akadnak pincefeltörések, de itt bent még van becsülete a tulajdonnak. Legalább ez megmaradt a régi világból…

Rinyabesenyő évek óta a munkanélküliséggel leginkább sújtott somogyi település

Ahogyan a statisztika alapján a megye foglalkoztatás szempontjából legkellemesebb része a Balaton-part, a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) táblázataiból az is kitűnik, a munkanélküliség a Nagyatád és Csurgó környéki zsákfalvakban, a Dráva mentén, illetve a Balatontól nyugatra a 7-es főút és a megyehatár közé zárt településeken a legmagasabb. Somogyban amúgy 2013. januárjában 38-cal több mint harmincezer munkanélküli szerepelt a nyilvántartásban, ami 14,08 százalékos munkanélküli rátát jelentett, s cseppet sem mellékesen közel nyolc és félezren már több mint egy éve nem találtak maguknak munkát… A somogyi városok közül Balatonföldváron a legjobb a helyzet, míg a legrosszabb Kadarkúton és Nagybajomban, ahol minden negyedik-ötödik ember állástalan – a megyeszékhelyen minden tizedik munkaképes korú állástalan.

Az idei adatok ennek ellenére sokkal impozánsabbak, mint a két esztendővel ezelőttiek, akkor a somogyi „éllovas” Rinyabesenyőn 83,1 százalékos munkanélküliséget regisztráltak, s még a tizedik legrosszabb Istvándiban és háromból két embernek nem akadt munkája, addig jelenleg a állástalansággal még mindig legjobban sújtott Rinyabesenyőn 48 százalékos a munkanélküliség. A jelentős változás persze nem a foglalkoztatás ugrásszerű javulásából adódik, sokkal inkább a szociális rendszer teljes átalakulásából, melynek köszönhetően sokan már láthatatlanok a rendszer számára. Az NFSZ legfrissebb adataiból kiderül, az ellátás nélküli állástalanok száma eddig nem látott csúcsra, 340 ezerre növekedett, s januárban 2010. óta a legkevesebb új munkahely létesült, s ennek csak harmadát hozta létre a piac, míg az új állami álláshelyek 95 százaléka valamilyen közfoglalkoztatást jelentett.

Rinyabesenyőn a hivatalosan 129 munkaképes korúból 62-nek nem volt állása januárban. Pedig állítólag lenne hajlandóság a helyiekben munkába járni, csak éppen a buszközlekedés már a két műszakos állások elvállalását sem teszi lehetővé. Így aztán maradnak helyben, s bár sokan szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkeznek, közmunkásként árkot tisztítanak, parkosítanak, füvet nyírnak. A szerencsésebbek az erdészetnél találtak munkát, ám messze nem annyian, mint a rendszerváltás előtt, amikor az emberek egyik fele a téeszben, a másik az erdészetben dolgozott. A helyiek szerint megoldást jelentene, ha a Mike, Görgeteg, Alsótapazd és Homokszentgyörgy felé vezető földes utak közül legalább az utóbbi burkolatot kapna, ugyanis azzal kinyílna a zsákfalu Szigetvár felé – ígéretet is kaptak rá, aszfalt kerül a hepehupás útra. Jövőre lesz negyven éve…

 

Legalacsonyabb munkanélküliség (%)*
Balatonföldvár 4,36
Zamárdi 5,16
Balatonőszöd 5,54
Szántód 6,01
Balatonmáriafürdő 6,25
Nemeskisfalud 6,45
Fonyód 6,47
Tab 6,83
Balatonszemes 7,43
Kára 7,5
*2013. január

Legmagasabb munkanélküliség (%)*
Rinyabesenyő 48,06
Somogyaracs 47,2
Tikos 43,3
Rinyaújnép 37,5
Kisbajom 40,28
Istvándi 39,46
Főnyed 39,29
Pamuk 37,72
Szegerdő 37,21
Gige 35,68
*2013. január

 

A somogyi városok statisztikája (%)
Balatonföldvár 4,36
Zamárdi 5,18
Fonyód 6,47
Tab 6,83
Siófok 8,22
Marcali 8,31
Balatonboglár 9,77
Igal 10,03
Kaposvár 10,25
Nagyatád 10,29
Balatonlelle 11,03
Lengyeltóti 12,41
Barcs 16,26
Csurgó 17,95
Kadarkút 19,57
Nagybajom 22,13

FORRÁS: Somogyonline

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük