Kína és a kaszárnyakapitalizmus

mcchina

A hazai közbeszédben továbbra is szitokszóként van jelen Kína. Az állandó rossz példa, ahol állítólag éheznek az agyondolgoztatott munkavállalók és a kommunista párt diktatúrában tartja az országot. Az LMP képviselője, Scheiring Gábor szerint az országra a legjellemzőbb kifejezés a: „kaszárnyakapitalizmus”. A képlet azonban nem ilyen egyszerű. Kínában nincs szabadversenyes kapitalizmus. Az ország sikerének egyik kulcsa éppen a tervgazdálkodási rendszernek és a normál piaci viszonyoknak a keveredés, a vegyes gazdaság, ahol van magántulajdon, szövetkezeti tulajdon és állami tulajdon.

A Kínai Népköztársaság vezetői 1989-ben nemet mondtak a rendszerváltás más szocialista országokban alkalmazott módszerére. A politikai váltás elmaradt, de gazdaságilag teljes szerkezetváltás indult el. Szélesre nyitották a kapukat a külföldi tőke előtt, ösztönözték a beruházásokat. Ezzel párhuzamosan rendkívüli infrastrukturális fejlesztésekbe kezdtek, amelyek még több beruházást, azaz tőkét csábítottak az országba.

Néhány év alatt sikerült elérniük, hogy már szinte senkit sem érdekelt Tibet vagy a Tienammen tér. Kínában mindenki a nagy üzletet látta csak, amiből nem jó kimaradni. Két évtized alatt a szocialista országokhoz képest is elmaradott országból a világ második gazdasági és politikai hatalmává lépett elő Kína. Alázattal fogadták a külföldet, mindent megtettek azért, hogy a kommunista országgal szembeni fenntartások szinte a nullára csökkenjenek. Ideológiai alapon szinte senkivel sem működnek együtt, nem támogatják a világ kommunista mozgalmait. Inkább azon politikai erőkkel keresik a kapcsolatot, amelyek az adott országban valódi gazdasági és politikai befolyással bírnak. Ennek szemléletnek köszönhetően lett a kínai kommunisták partnere a nacionalista, antikommunista Fidesz Magyarországon és a szintén nacionalista, a cári hagyományokat melengető „Putyin párt” Oroszországban.

Valóban egy nagy kaszárnya Kína? Szó sincs erről. Az ország harmada, azaz majd négyszáz millió ember él európai vagy azt meghaladó életszínvonalon. Valóban élnek emberek megdöbbentő szegénységben, de ezt egy önmaga erejéből fejlődő országnak ne vessük a szemére. Ott folyamatosan csökken a szegények aránya, míg Európában folyamatos növekedés van napirenden. Lehet Kínát kárhoztatni a szegényei miatt, de ezt csak akkor tegyük meg, ha Magyarországon felszámoljuk a falusi mélyszegénységet vagy az egyre drasztikusabb méreteket öltő hajléktalanságot. Szintén kritikaként fogalmazzák meg sokan, hogy a kínai munkavállalók agyon vannak dolgoztatva. Ezt a kritikát abban az országban mondják, ahol közvetítőkön keresztül külföldi multinacionális vállalatok éhbér alatt foglalkoztathatnak embereket látástól vakulásig. Gondoljunk csak azokra a balesetekre, amikor mikrobuszokkal szállított munkások haltak meg azért, mert a buszt vezető kollégájuk a végkimerültség miatt elaludt vezetés közben.

china capitalismA kínai munkavállaló helyzete nem irigylésre méltó. Az ország egyértelműen kihasználja az olcsó, de egyre képzettebb munkaerőben rejlő lehetőségeket. Miként mi is kihasználtuk ezt az előnyünket a kilencvenes évek közepén. Éppen ezen a területen jön elő a tervgazdaság jelentősége. Fejlesztik a munkaerőt, nemzetközi gazdasági visszaesést a belső fogyasztás élénkítésével ellensúlyozzák. Rengeteg olcsó bérlakást építenek, folyamatosan építik az infrastruktúrát és fokozatosan növelik a gazdaságon belül a szolgáltatói szektor arányát. A fiatalok külföldi tanulmányait és a tanulmányok befejezése utáni vállalkozásokat az állam kedvező kamatozású hitelekkel támogatja, ma 285.000 kínai egyetemista van szerte a világban, akik nem menekülnek országukból, hanem tudják, hogy oda visszatérve kedvező környezetet fognak találni maguk számára.

Kínában húsz évre előre terveznek. Minden évre legalább nyolc százalékos növekedést meghatározva célként. Miközben a világ luxuscikkeinek harmadát itt adják el, addig jut egészségügyi és infrastrukturális fejlesztésekre is. Budapestről nézve szinte felfoghatatlan, hogy alig öt év alatt felépítettek egy 1300 kilométeres szupervasutat, amelynek két végpontja közti utazás alig négy óra.

Elnézve Európa és a világ demokráciáinak mélyülő válságát, az emberek ellenállása ellenére is végigerőszakolt megszorításokat, be kell látni, hogy a Kínai Kommunista Párt legitimebb, mint a hivatalosan sokszínű, de gyakorlatukban valódi alternatívát nem nyújtó, megszorításokat minden körülmények között alkalmazó nyugati demokráciák. Kínában ma nincs tömegbázisa a rendszert ellenzőknek, míg Európában és az USÁ-ban rekordméreteket ölt a választástól távol maradók aránya, ez mutatja a legjobban, hogy ezek a politikai rendszerek lassan kiürülnek, a többség érdekeit szem elől vesztő politikai kisebbségek játszóterévé válnak.

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük