Kína Kádár gazdasági modelljének másolásával lett szuperhatalom

40 évvel ezelőtt Kína gazdasági fordulatot indított. Kevesen tudják, hogy az akkori új gazdasági irány sokban másolta az akkor még sikeres magyar szocializmus rendszerének modelljét. Kooperáció a világgazdaság többi szereplőjével, az egyén gazdasági teljesítményben való érdekeltségének növelése, a mezőgazdasági termelés hatékonyságának fejlesztése a szövetkezetek által mind-mind a magyar szocialista gazdasági rendszer alapelemei voltak és a mai kínai gazdasági csodában is ezeknek jut meghatározó szerep. Először mindez markánsan a magyar gazdasági rendszerre voltak jellemző a hatvanas évektől. Ennek köszönhetően épült idehaza másfél millió új lakás, jöttek létre világszinten is jól teljesítő és nyugatra is termelő iparágak, fejlődött a mezőgazdaság és vele együtt virágkorát élte a magyar falu.

Mindezt mi a rendszerváltással eldobtuk, reméltük, hogy nyugati barátaink majd díjazni fogják a lelkesedést. Nem díjazták, gazdaságilag és társadalmilag évtizedeket zuhantunk vissza, drasztikusan nőtt a létbizonytalanság, leépült az egészségügyi és oktatási rendszer, a korábban nem ismert hajléktalanság az egyik legnagyobb társadalmi probléma lett. 

Kína nemet mondott erre a “demokratikus” fordulatra, emlékezhetünk, hogy milyen áron tette meg ezt. Ezt elfogadni és helyeselni súlyos hiba lenne, de az mégis egyértelmű, hogy a hatalmas ország egy liberális kapitalista fordulattal önmagát rendkívül súlyos társadalmi válságba taszította volna. Emlékezhetünk, hogy milyen mélyre süllyedt Oroszország Jelcin alatt, ugyanez vagy még rosszabb várt volna Kínára is.

Peking akkor még csak tíz éve volt a magyar szocializmuséhoz hasonló úton. Azóta eltelt 30 év és látjuk, hogy a modell nem csupán működött az esetükben, de olyan intenzív fejlesztést tett lehetővé, amelyre nincs még egy példa a mai világgazdaságban. Teret kap az egyén, van mód a tisztes gyarapodásra, de mindez rendkívül komoly közösségi kontroll mellett lehetséges csak. Ez még nem a kommunizmus, ez a kínai társadalom sok ezer éves hagyománya.

Kínában négy évtizede folyamatos a gazdaság fejlődése. Az állam azt mondja, hogy ennek hozadékából egyrészt újabb gazdasági fejlesztéseket valósítanak meg, másrészt intenzíven beruháznak a jóléti fejlesztésekbe. A szegénység ennek köszönhetően hihetetlen mértékben szorult vissza az országban. Persze távoli ország, a hazai híradásokba csak a nyugati propagandahülyeségek jutnak el nyomorgó és elnyomott emberekről, totális államról és mindent uraló félelemről. A valóság ezzel szemben az, hogy az emberek nagyobb hányada nem csupán elégedett, de kifejezetten büszke támogatója annak a politikának, amelyet az ország vezetése képvisel. Vonatkozik ez a belpolitikára csakúgy, mint a nemzetközi ügyekre. Divatos azt állítani, hogy az ország “gyarmatosít”, a probléma ezzel csak az, hogy Kína saját érdekeinek is megfelelő gazdasági fejlesztéseket ösztönöz és támogat, ennél többet nem tesz. Peking agyonszidott hiteleiből kikötők, vasutak, autópályák épülnek, ezeket a pénzeket valahogy nem nyúlják le olyan könnyen, mint teszik azt például a brüsszeli pénzekkel a hazai haveri kapitalizmus prominensei. Magyarország esetében a Fudan Egyetem idehelyezése a kedvenc ellenzéki téma, hergelnek még a Budapest-Belgrád vasútvonal fejlesztésével is. Azzal azonban semmi bajuk nincs, hogy nyugati barátaink nem egyetemeket vagy vasutat hoznak, hanem harckocsikat és rakétavédelmi rendszereket vásároltatnak meg velünk, mintha arra lenne szüksége az átlagmagyarnak. Ja, Kína hány országba küldött katonákat? Hány országot bombázott? Biztos ők a világbéke rémes és rettenetes ellenségei? Persze, hogy nem. 

Peking és a legtöbb nagyváros a távol-keleti országban az elmúlt negyven évben hatalmasat fejlődött, aki magyar eljut Kínába, az megszólalni is alig tud, ha látja az országot. Van még szegénység, van még kizsákmányolás, de ők már látják a fényt az alagút végén, míg mi itt Európa hátsó udvarában tengődünk magunkra hagyva a zsebdiktátorunkkal. Az ellenzék pedig a washingtoni kottából játszott uszító kamányával csak azt éri el, hogy Peking érdekelt legyen abban, hogy Orbán maradjon…

Kalmár Szilárd
Munkások Újsága

  •  
  •  
  •  
  •