Krausz Tamás: A liberalizmus képmutatása


A globális kapitalizmus soron lévő válságának ismét a menekültkérdés, a “migránsok” alkotják az egyik, rendkívül fontos, “látványos” megnyilvánulását. Nem először az elmúlt száz esztendőben.

A hazai és a nemzetközi liberális sajtó kezdetben nagy rokonszenvvel fordult a “menekültkérdés” megoldása felé, különösen akkor, amikor Orbán Viktor a “keresztény Európa védelmében” nekilátott falépítő projektjének. Azóta Orbán követőkre talált nem másutt, mint a liberális hatalmak körében, az Egyesült Államokban és az Európai Unióban. Liberálisaink ezt követően halkabbra vették “menekültügyi” propagandájukat, és a problémákat a tekintélyelvű rendszerek politikájára fókuszálják.

A legújabb bűnbak a liberálisok szemében Belorusz és persze Oroszország, amely utóbbi egyébként menekültek millióinak ad otthont, még ha ezek az “otthonok” bizony rendkívül szegényes feltételeket biztosítanak a többség számára.

Eközben Lengyelország és Litvánia határaiknál reguláris katonai egységek veszik kézbe a menekültek sorsát, már van halottja is a történelemből igazán jól ismert bánásmódnak.

A menekültek az EU-ban gondolják megtalálni a túlélés lehetőségét, de a “keresztény Európa” ellenáll.
Egyetlen liberális orgánumban – beleértve Oroszországot és Magyarországot – nem olvastam egyetlen cikket sem az egész menekültkérdés valódi okairól. A liberális sajtó ugyanis olyan mértékben áll a mai kapitalizmus kritikátlan védelmének talaján, mint a konzervatívok. Nem azonos módon és nem azonos “megoldási” javaslatokat preferálnak, de a tőkés magántulajdon szentségének, a profittermelés logikájának, a rendszer fenntartásának szellemében járnak el, ami nyilvánvalóan nem vezet semmiféle tényleges megoldáshoz.

Ezzel szemben a NATO további kiterjesztése, a fegyverkezés, az új háborúk lehetősége körvonalazódik.
Idehaza az Eszmélethez közel álló szerző, mint például Böröcz József vagy szerkesztőnk, Melegh Attila igazán megvilágították a probléma legmélyebb történelmi, politikai és gazdasági gyökereit.

Mégsem jutott el a liberális publicistákig és elemzőkig annak felismerése, hogy azok a liberális nagyhatalmak (USA, Franciaország, Nagy-Britannia, Németország, és persze a “kishatalmak”, mint pl. Lengyelország vagy Magyarország) a felelősek a menekültek millióinak emberpusztító “vándorlásáért”, amelyek részt vettek a NATO és mindenekelőtt az USA – ilyen vagy olyan ürüggyel – folytatott hadjárataiban, országok egész sorának szétbombázásával: kezdve még a 90-es években Jugoszláviával, folytatva Irakkal a nem létező vegyi fegyverek keresésére hivatkozva, majd következett Afganisztán a terrorizmus elleni harc jegyében, hogy 20 évvel később a terroristákat juttassák hatalomra.

Amerre járnak, káosz és vér, terrorizmus és kiúttalanság. A gyarmati hagyomány jut az ember eszébe. Szíria zárja egyelőre a sort, s a menekültek jelentős része is innen érkezett. A liberalizmus az emberi jogokra, a demokráciára és az egyenlő elbánásra stb. hivatkozva oktatja a világot a szabadság ügyében, de maga nem jutott el még odáig sem, hogy a liberális nagyhatalmak történelmi felelősségét megállapítsa, és felszólítsa e hatalmakat, hogy finanszírozzák pusztításaik nyomán lerombolt otthonok, gazdasági és szociális infrastuktúrák újjáépítését.

És a szégyen itt él velünk: egyetlen parlamenti párt sem akadt, amely ezt az elemi követelést megfogalmazza. Hol vannak az emberjogi szervezetek? Hol van a liberalizmus sokszor hangoztatott “emberbarátsága”?

Meddig hallgat még Európa lakossága a demagóg propagandára, amely az ökológiai válság, az energiaválság, globális a gazdasági (“covid”) válság tekintetében is félrevezet, manipulál az emberi jogok zászlaját lengetve?

Krausz Tamás
Forrás: Eszmélet Facebook

  •  
  •  
  •  
  •