Krausz Tamás beszéde Május elsején

majus1

Amit az MTI jelentése kicenzúrázott a május elsejei híradásából.

Krausz Tamás

Nyitóbeszéd a szakszervezetek május elsejei nagygyűlésén

 

Barátaim!

 

Minden félreértést elkerülve, ma itt mi, sok ezren tiltakozó demonstrációt tartunk. Tiltakozunk a kormány újabb megszorító intézkedései, a tekintélyuralom bevezetése, a munka világának szabadságjogainak, különösen is a sztrájkjog korlátozása ellen. Az első Május elsején, 1890-ben szerte a világon úgy emlékeztek meg az ünnepről, mint a munka, a munkások ünnepéről, a tőke elleni önvédelmi küzdelméről. Akkor Budapesten 6o ezer munkás jött ki a Ligetbe, és hiszitek vagy nem, alapvető követelésük a 8 órás munkanap bevezetése volt. Hol vagyunk mi már ettől napjainkban? Ma a megaláztatás, a megfélemlítés, a munkavállalók állandó megsarcolása az osztályrészünk, az egyre több munkáért egyre kevesebb bért gyakorlatában növekszik a bérből és fizetésből élők kizsákmányolása.


Mindennek a legcinikusabb kifejtését egyik nagy nemzeti oligarchánk, a nem mondom a nevét, nem akarok személyeskedni, aki a
nemzeti kultúra apostolának, mecénásának szerepében tetszeleg. Így tudott fogalmazni:

Kína előrehaladásának legnagyobb motorja a szegénység volt.
Ezt kell csinálni Magyarországon is, mert aki szegény és kifosztott,
végig fogja dolgozni a napi 18 órát”.

Ez a pimasz hang a privatizáción megtollasodott új nemzeti burzsoázia hangja, amely jelenlegi, a nemzeti oligarchák kormányának leghűségesebb támasza, finanszírozója. Egyetlen elvet ismer, hogy a profitot minden eszközzel kisajtolja belőletek. És mi mit kapunk tőlük, meg még a tőlük is szélsőségesebb irányba található politikai erőktől? Rasszista, nacionalista demagógiát, kuruckodó nyugatellenes frázisokat, népbutítást. Nap mint nap a régi rendszer gyalázásával traktálnak bennünket, meghamisítják annak történetét azzal a céllal, hogy kiverjék fejetekből az ingyenes oktatás és egészségügy, az olcsó kultúra, a művelődési házak, a bölcsődék stb. emlékét is.


Nincs tovább hová hátrálni. Egyetlen menedékünk, az utolsó szervezet, amely a munkásmozgalom múltjából megmarad – a szakszervezetek. Ha ezt is hagyjuk szétzúzni végünk van, a fent említett nemzeti oligarchánk megvalósítja embertelen álmát.


A munkás önszerveződésnek nincsen értelmes alternatívája, ha mi nem védjük meg magunkat, senki sem fog megvédeni bennünket. Cselekedj, hozd létre szakmai szervezeteidet, lépj be vagy hozz létre a dolgozók érdekeit védő civil szervetekbe. Barátaim, nincs más út előre, csak a társadalmi önvédelem kialakításának útja. Ne feledjétek, a tőke csak egy dologtól fél. Nem fél a magányos forradalmároktól, azokból karikatúrát és médiaüzletet csinál.


A mi kiutunk a válságból három pilléren áll. Emlékszünk még, Horn és Antall 89-ben szociális piacgazdaságról beszélt, ezt ígérte. Mi valósult meg ebből? Az antiszociális piacgazdaság. Amit mi ma akarunk, az a valódi vegyesgazdaság, amelybe az állami és magántulajdon mellett beleférnek a munkanélküliséget is csökkentő közösségi termelés intézményei, mint a szövetkezetek és a közösségi tulajdon szabad működése általában. Szimbolikus értelemben is mondom: a föld azé, aki megműveli.


A második pillér a hazai munkáshagyományba is illeszkedő, már említett önszerveződés, a szakszervetek megerősítése, ami nélkül ma hatékony munkavállalói érdekvédelem nem létezhet. A harmadik pillér az érdekvédelmi szervezetek, a szakszervezetek összefogása, nemzeti és nemzetközi szintű szolidaritásának megerősítése, ami nélkül a sárba tiprásunk megállítása lehetetlen. Ne hallgassatok a rasszizmus szirén hangjaira. Van nekünk saját hagyományunk, amelynek alapján elindulunk. Előre, Barátaim, a harcra, és siker fogja koronázni erőfeszítéseiteket, mert mi vagyunk többen!


Köszönöm, hogy meghallgattatok.

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük