Kurucok, labancok, magyarok

kuruclabanc

 

Van abban valami szánalmas, hogy ötszáz éve ugyanazon a témán megy a balhé. Ennek a lényege pediglen az, hogy van az állítólagos idegen érdek és van a lázadó magyar úr, aki rázza öklét a nyugat irányába és mindeközben a lehető leggusztustalanabb módon szipojozza, alázza a félig rabszolgaként kezelt jobbágyait. Utóbbiak persze morgolódnak, de Dózsa György óta nem nagyon megy a lázongás, mert az idegenek mellé nem szívesen állunk, a magyar urakat meg ott egye meg a rossebb, ahol vannak.

Az van tehát ma is, hogy egyrészt vannak a labancok, akik nem győznek elég külföldi havert keríteni maguknak, másrészt szemben velük vannak a kurucok, akik ugye sanyargatják a jobbágyokat és álmodoznak egy országról, ahol a magyar urakat minden reggel kézcsókkal köszönti a cseléd és nincs furmányos osztrák vagy zsidó, aki veszélyeztetné az ezredéves rendet mindenféle modernizációs gondolattal.

Orbán Viktor minden kétséget kizáróan az európai főkuruc. Immár nem csak a magyar urak sorakoznak fel mögé, hanem mindazon európai urak, akik szerint Európa nem holmi „buzitanya”, szabadkőművesek tákolmánya, hanem a becsületes fehér emberek keresztényi alapokon álló birodalma kell legyen. Mindez jól hangzik, de azért tudni kell, hogy ez a fajta fundamentalizmus nem más, mint a nettó fasizmus.

A helyzet pikantériája az, hogy mi, azaz a harmadik oldal mindezt jól megszívjuk. Mert a Nép számára ez az egész buli nagyon nem a lényegről szól. Nem hördül fel Borsod amiatt, hogy Brüsszelben valami gond van a magyar bírói testülettel. Ők jobban akarnak élni, még a demokráciára is tesznek, a sajtószabadságra is. Egyik részük megtapsolja, hogy a Kossuth téren összejött százezer ember, a másik részük megtapsolja, hogy a Szabad Sajtó útján összejött ugyanennyi. Többségükhöz el sem jutnak az ottani beszédek, ha eljutnak, akkor sem hallanak olyan problémákról, amelyekkel ők küzdenek. A kurucoktól azért nem, mert ők ugye minden problémát már orvosoltak, a labancoktól meg azért nem, mert a szociális válságot megoldani csak megszorításokkal szabad szerintük. Az éhenkórász, potyaleső Nép szégyellje magát, ha európai szintű bérekről, normális munkanélküli ellátásról, munkahelyekről álmodik.

Barosso úr szerintem pedig maradjon csak csendben, ne akarja túlkomcsizni Orbán barátját. Mert Brüsszel ma sajnos nem a demokrácia fellegvára. Sőt, ki merem jelenteni, hogy az Európai Unió és a Szovjetunió gyakorlata között sok-sok párhuzamot lehet vonni. A különbség csak annyi, hogy utóbbi a maga nyers módján, általában fegyverrel oldotta meg a problémákat, előbbi nagyobb teret ad a diplomáciának. Legyünk őszinték. Ami napjainkban Görögországban történik, az Európa szégyene. Saját rendvédelmi erejével fojtják el szinte az egész görög nép érdekeit képviselő mozgalmakat. Amikor pedig a demokratikusan megválasztott kormány népszavazást akar tartani, akkor egy gusztustalan puccsot hajtanak végre, olyan országvezetést felállítva, amelyben helye lehet a katonai diktatúra örökségét büszkén felvállaló szélsőjobbnak is. Nem emlékeztet minket ez a dolog az 1968-as eseményekre? Amikor a prágai tavasznak harckocsikkal kellett véget vetni?

Az se szép dolog, hogy a bankok mentését Brüsszelben sokkal fontosabbnak tartják, mint az emberek megmentését. Európai adófizetők pénzéből annyit adtak konszolidálásukra, amennyiből szinte az összes tagállam adósságát ki lehetne fizetni. Sajnos a mostani brüsszeli logika szerint az a fontos, hogy fizessük a kamatok kamatainak a kamatait egyéni gyarapodás helyett. Miért? Mert a profit szentsége mindenek elé való. Kell a szép nagy haszon, amiből osztalékokat lehet fizetni, amely osztalékokat újból lehet kamatoztatni. A brüsszeli logika szerint csak azt lehet támogatni, amiből a kapitalizmust építik.

Miért fontos mindez? Azért, hogy tisztázzuk, hogy a kurucok és labancok harcában mi egyik oldalra sem húzunk. Előbbiek a vérünket szívják, utóbbiak pedig zavaros elvárásoknak megfelelően arra készülnek, hogy helyzetbe kerülve majd szépen amputáljanak néhány egészséges végtagunkat, mondván azok fenntartására már nincs pénz. Pedig pénz van, a kérdés csak az, hogy mire költjük. A kurucok szerint jó helyen van náluk, mert ők jó magyar emberek, a labancok szerint jó helyen van a különböző multinacionális vállalkozásoknál, mert azok nagyon hatékonyan tudnak működni. A helyzet azonban az, hogy mindaddig, amíg a profit a kizsákmányolóknál marad, mi piszkosul csórók, egyre csóróbbak leszünk. Minden sikeres kísérlet szépen átrendezte az újraelosztási modellt és ennek köszönhetően tudott egy-egy társadalmat fejlődési pályára állítani. Ebben a logikában kevesebb marad a gazdagoknál és több jut el a szegényekhez. Az emberek a pénzt nem arra költik, hogy adóznak a kurucoknak vagy kamatot fizetnek a labancoknak, hanem vásárolnak, építkeznek, utazgatnak az országon belül, így fejlődik a gazdaság. Ha jól vannak megszervezve a dolgok, akkor a megtermelődő profit nem magánembereknél, hanem közösségeknél csapódik le, például szövetkezeteknél.

A lényeg ebben a helyzetben az, hogy a Népnek nem a kurucok vagy a labancok oldalára kell állni, hanem meg kell szerveznie önmagát. A szociális jogok és jogosultságok védelmét csak jelszavak szintjén képviselik mások helyettünk. A valóságban csak komoly önvédelmi és érdekképviseleti mozgalmak tudnak eredményt elérni. Gondoljunk csak a munkásmozgalomból kinövő szociáldemokráciára, amely világszerte elérte, hogy tisztességes béreket kaphassunk, nyolc órát dolgozzunk, legyen fizetett szabadság és táppénz, fejlett jóléti ellátórendszer. Amióta a szociáldemokraták, sőt a kommunisták is elvesztették önvédelmi és érdekképviseleti karakterüket, azóta szépen sarokba is vagyunk szorítva. Egyre többet dolgozunk egyre kevesebbért, az egészségügyi ellátásunkat szétzüllesztették, gyermekeink előtt becsukták az egyetemek kapuit és sorolhatnánk a végtelenségig a megszorítások egész sorát.

Vajon nem aktuális ma is az, amit az első köztárságunk kikiáltásakor mondott a szociáldemokrata Kunfi Zsigmond 1918-ban?

„Nekünk nem kell az a politikai demokrácia, amely mellett megmarad milliók nyomora és szegénysége néhány tízezer javára. Nekünk a politikai demokrácia eszköz arra, hogy annak minden szabadságjogát kihasználva a nagy tömegek az ő gazdasági jólétüket megalapozhassák. Nem politikai demokrácia az, ahol 12 órát kell dolgozni nyomorult munkabérért a tömegeknek, mialatt mások munka nélkül nagy jövedelmekhez juthatnak.”

Lehet itt komcsizni, meg zsidózni is, de a tény attól még tény marad. Mindaddig amíg le nem poroljuk Marx Károly klasszikusait és nem indulunk el azon az úton, amelyet ő mutatott, tengődni fogunk és az életünk, gyermekeink élete nem fog másról szólni mint arról, hogy lassan döglődünk és frusztráljunk magunk a nyilvánvaló igazságtalanságok miatt.

Mindeközben a színfalak mögött a kurucok és labancok a „harc” szünetében összekacsintanak és egy jót röhögnek rajtunk…

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük