Küszöbemberek

Mindkét – a politikához közel álló – értelmiségi szerzőre ráillik a jelző, ahogyan Vitányi Iván: A küszöbember című könyvének előszavában jellemzi önmagát. Ugyanezt mondhatjuk a majd két emberöltővel fiatalabb Lakner Zoltánra, kinek Négy fordulat – baloldali útkeresés című könyvét ajánljuk az olvasni szerető közönségnek.

Vitányi Iván a DK doyenje életrajzi könyve több mint pusztán családi anekdotázás, vagy kordokumentum. Az elmúlt száz évünk Magyarországának jellemrajza is kibontakozik belőle. A dzsentri világ és a későbbi mozgalmi-, kulturális-egyesületi világ kapcsolati összefüggéseit és a mindenkori politikára való hatását is megérezhetjük belőle.

A család, a rokonok bemutatásán, egy-egy történeten, a sok településen kényszerűségből megforduló, tanuló fiatal élet életre szóló kapcsolatokra tesz szert. Későbbi eszmei fejlődése, mely a kultúrán keresztül, sok irányzattal megismerkedve végül következetes meggyőződéses szociáldemokratává érlelték, sok konfliktus forrása lett pályája során.

A könyv olvasása közben sokszor megfogalmazódik bennünk, hogy nincs olyan fontosabb magyarországi vagy néhány világpolitikai esemény, amelynek nem lett volna személyes résztvevője. Megismerhetjük az német megszállókkal és a nyilasokkal szembeni ellenállásban való részvételét, a letartóztatását, a Muharay-együttes életét sorsát, az ’56-os eseményekhez vezető személyes történeteket, az utána következő személyes sorsát. Sohasem adta fel, hogy az ország demokratikus jogállam legyen.

Élete a kultúra és a politika. Megírja eszmei tévedéseit és megvallja jóhiszemű naivitását is. A mai politikai elittel együtt küzdött a Rendszerváltásért és most, 25 év után velük szemben kell hogy küzdjön újból a demokratikus Magyarországért. Ebben a küzdelemben kiemeli a kultúra fontosságát.

A könyv végén leírja a politika és a társadalom úttévesztését, de utolsó soraiban továbbra is megjelenik az örök optimista küzdő lélek, aki mindmáig példaként állítható a következő generációknak.

A rendszerváltás óta eltelt 25 éveseményeit és tanulságait, több szerző elemző munkáit szintetizálva tárja fel Lakner Zoltán: Négy fordulat című könyvében. A fenti szerző könyvéből idézve: „Valahol utat tévesztettünk”. Ezt az úttévesztést és elsősorban azt elemzi, hogy miért jutott olyan sanyarú sorsra a jelenlegi baloldal. Ahogy Vitányi, ő is kiemeli, hogy a baloldal is a hatalomtechnikával foglalkozott olyankor is, mikor a szerkezeti modernizáció nehézségeit kellet volna vállalni és elmagyarázni, társat keresni a társadalom alsóközép és középosztályában. Néhány rövid időszak kivételével, sajnos nem ez történt.

A másik közös pont a kultúraszerepe a rendszerváltásban. Ez vonatkozik a jelenlegi Orbán-rendszerre is. A jobboldal felismerte ennek jelentőségét és kiszorította a baloldalt.

Egy stabil kormányváltáshoz ez az a harc amit nem spórolhat meg a demokratikus ellenzék. Meg kell határoznia a saját személyes példaképeit, történelmi eseményeit.

Véleménye szerint és más külföldi szerzőkre is hivatkozva a jelenlegi mély demokráciakrízisből a demokratikus radikalizmus politikájával lehet kijönni.

„Csak olyan ellenzéket van értelme építeni, amely tényleg különbözik a rendszertől.” Elsőként a szimbólumpolitikát, másodikként a baloldali diszkurzust, harmadikként a nyitottságot és végül azt mondja,hogy a politikai közép a társadalompolitikai baloldalról érhető el,vagyis a középréteghez való felzárkózást biztosító politikára van szükség. Ahogy az utolsó oldalon írja: „Nem nagyon van mire várni.”

Mindkét könyv olvasmányos és sok tanulságul szolgál minden korosztálynak.

Forrás: Facebook

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük