Lefeküdtetek Orbánnak

mosolyorban

 

Nagy volt az elszántság. Hónapokon át hallgattuk, hogy a Munka Törvénykönyve elfogadhatatlan, a melósokért harcolni fogtok. Volt is pár demonstráció, semmit nem eredményező félpályás útlezárás, klasszikus erőtlen próbálkozások, amire a hatalom évek óta nagy ívben tesz. Aztán kormányzati illetékesek beszélni kezdtek arról, hogy törvényileg viszonylag könnyen felszámolható a szakszervezeti mozgalom. Ennyi elég volt. Jött egy kis hőzöngés, jött egy kis értetlenkedés, aztán szabályos és klasszikus kussolás és behajolás. A vasutasok kaptak egy milliárd júdáspénzt, meg ígéretet még négyre. A többi érdekképviselet még annak is örült, hogy megtarthatják a székházakat, továbbra is beszedhetik a szakszervezeti tagdíjakat.

Ezzel lezárult egy korszak Orbánia életében. Az a korszak, amikor a töketlen ellenzéki pártok szerepét tökös szakszervezetek vették át. Immár a szakszervezetek is töketlenek, méltatlanok a bizalomra. Idáig a fizetésem egy százalékát kaptátok, amiből volt pénz a fizetésetekre, az irodáitok fűtésére, de mostantól a hideg vizet is sajnálom tőletek. Amikor a munkáltatom azt von el, amit akar, amikor az állam ott sanyargat, ahol neki tetszik, amikor a svájci frank hitelem törlesztője az egekben, akkor megfontolom, hogy nektek adjam-e bruttó jövedelmem egy százalékát.

A Ti feladatotok nem a béke minden áron való kiharcolása, hanem a legkíméletlenebb harc a munkavállalókért a munkáltatókkal és kormányzattal szemben. Akit sarokba lehet szorítani a kormányzati jogászterrorral, attól mit várunk? Aki nem keresi a cselekvés, a lázadás, a jogvédő harc eszközeit, attól mit várunk? Nem arra vagyok kívácsi, hogy mit miért nem lehet megcsinálni, hanem azt szeretném megtudni, hogy miként lehet homokot szórni abba a kormányzati gépezetbe, amely egymillió úr és kilencmillió nincstelen szolga országát akarja felépíteni Magyarországon.

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük