Ki kapjon az idei évben díszpolgári címet Kőbányán? Ez a kérdés jutott el hozzám néhány nappal ezelőtt. Szinte automatikusan rávágtam: Legyen Moldova György Kőbánya díszpolgára!
Miért? Mert ez egy munkás kerület. Kerülgethetjük a dolgot, próbálhatjuk árnyalni, de a tény az tény marad. Ez a kerület immár másfél évszázada azok kerülete, akik bérből és fizetésből élnek, azaz a munkásoké. Előbb a gyárak árnyékában nőttek munkástelepek, majd tervszerűen építettek több tízezer embernek otthont adó lakótelepeket. A rendszerváltás után másfél évtizeddel pedig lakóparkoknak elnevezett újabb lakótelepek nőttek kerületünkben, de ezek a lakások is elsősorban azokat a fiatalokat vonzották, akik más kerületben nem tudták maguknak megengedni az otthonvásárlás luxusát.
Moldova György kerületünk egy híres szülötte. Amolyan szegény gyerek, aki egy Halom utcai munkáslakásban látta meg a napvilágot. Abban a házban, ahol húsz esztendővel korábban édesanyja is megszületett. Szegényen, de tisztességben éltek, a vészkorszakban még üldözték is a családot, így számukra a felszabadulás valóban felszabadulást jelentett. Nem lettek az új rendszer kegyeltjeivé, keményen meg kellett dolgozzanak továbbra is, ha boldogulni akartak. Moldova György innen, a mély kőbányai szegénységből tudott egy kiváló íróvá előlépni, aki idővel az ország egyik legfontosabb krónikása lett. A tollat nem tette le a rendszerváltás után sem. Fáradhatatlanul járta az országot és tudósított a végekről, jelezte a hatalmat gyakorló mindenkor süket elitnek, hogy nagyon nagy a baj az országban. Elment az Ormánságba, elment Borsodba és elment Szabolcsba is. Mindenhonnan egy könyvvel jött vissza. Két esztendővel ezelőtt már azt láthattuk az egyik borítón, hogy: „Érik a vihar”. Sokan nem hitték, de igaza lett: Mély, elhúzódó és kilátástalannak tűnő válságba kerültünk.
Természetesen nem mehetünk el a tény mellett, hogy Moldova György feltétlen híve Kádár Jánosnak. Joga van tisztelni azt az embert, aki sok szempontból kritizálható, de kétségkívül élhető jóléti viszonyokat teremtett Magyarországon széles tömegek számára. A jobboldalon minden gond nélkül lehet imádni Horthy Miklóst, de a hazai politikai és kulturális elit jobb és baloldalon egyaránt elvárja, hogy Kádárról vagy rosszat vagy semmit se mondjunk. Ez nincs rendjén így, de a kőbányai díszpolgárság szempontjából ennek nincs jelentősége. Jelentősége annak van, hogy Moldova György egy köztiszteletre méltó Kőbányán született honfitársunk, akinek JÁR a díszpolgári cím.
Nem tudom, hogy mi a jelölés hivatalos menete, de itt és most megteszem ennek az első lépését. A Kőbányai Szolidaritás nevében azt a javaslatot teszem, hogy:
Legyen Moldova György Kőbánya díszpolgára!