Lehetek ünneprontó?

mszpteam

Imseretlen ismerősök Mesterházy régi-új csapatában

A közösségi oldalak többsége tele van az MSZP grandiózus rendezvényén készült képekkel. Akik ott voltak, szinte mind arról számoltak be, hogy rendkívüli élményben volt részük, érezték a változás szelét és egy kicsit közelebb kerültek ahhoz az életérzéshez, hogy elkezdjenek hinni abban, hogy egy év múlva meg lehet verni a Fideszt.

Egy erődemonstrációnak ez a lényege, ez a célja. Megmutatni az ellenfélnek a saját oldal erejét és önbizalmat adni a támogatóknak. Egyértelmű, hogy ma Magyarországon nincs még egy olyan ellenzéki erő, amely szervezetten össze tudna terelni ennyi embert egy sportcsarnokba. Az MSZP valóban tud mozgósítani és rendelkezik országos lefedettséggel. A kérdés csak az, hogy elég ennyi? A válasz természetesen az, hogy NEM. Ez egy megroppantott gerincű társadalom. A többség nem csupán  a kormánypárt, hanem a rendszer egésze ellen mozgósító politikai erőre vár. Ebben a helyzetben lehet valóban tömeges támogatottsága egy az eddigi politikai váltógazdaság receptjét követő kísérletnek? A válasz ebben az esetben is az, hogy NEM. Márpedig ha ezekre a kérdésekre a válasz NEM, akkor a 2014-es kormányváltás elmaradása is borítékolható. Kezdjük el rángatni a vészharangot éppen akkor, amikor mindenki optimista kezd lenni? A válasz természetesen, IGEN. Mutassunk rá az elkövetett hibákra? A válasz ebben az esetben is IGEN.

Mi a jelenlegei helyzet? Az, hogy a társdalom egészét sújtó depresszió ellenére sem erősödött meg érdemben három év alatt egyik a kormánnyal szemben álló alternatíva sem. Esélye lehetett volna a Magyar Szolidaritás Mozgalomnak erre, de a szervezet példátlanul ostoba lépések sorozatával lényegében szétverte önmagát és mély apátiába taszított több tízezer, a rendszer ellen radikális kiállásra is hajlamos embert. Az Együtt 2014 szét nem verte ugyan magát, de egyre kisebb a valószínűsége a váltóerővé való erősödésnek, sokkal inkább úgy tűnik, hogy az egykori SZDSZ helyét foglalhatják el a politikai palettán.

Az MSZP tehát megmaradt a legerősebb ellenzéki erőnek, megőrizte korábbi támogatottságát, de a megújulás, a valódi nyitás elmaradása miatt a párt sem egyedül, sem a látványosan gyenge politikai szövetségeseivel – amibe az E2014 is beletartozik – együtt sem lesz képesek leváltani Orbánt. Egy évvel a választások előtt a demokratikus ellenzék támogatóinak a száma alig-alig éri el a pártot választók harmadát.

Senki sem beszél róla, de tökéletesen egyértelmű, hogy a 2014-es változáshoz hiányzik egymillió szavazat, annyit kell begyűjteni pluszba, amennyit 2010-ben az MSZP kapott. Ennyi voksot ráadásként szerezni az MSZP-re évtizedek óta jellemző stratégiával nem lehet.

Mi ennek a rossz stratégiának a lényege. Három fő eleme van. A központi elem a görcsös centralizmus, a baloldaliság, a baloldali populizmus teljes száműzése az eszköztárból. Másik fontos elem az, hogy a párt plasztikus képet nyújt magáról. Nem programjával szerez szavazatokat, hanem várja, hogy táborába gyűljenek a protest, azaz az Orbánt elutasító szavazók. A harmadik jellegzetesség pedig az, hogy a párt központi bázisa és a helyi szervezetek között torz viszony alakult ki. Fentről nem piszkálnak bele a lenti ügyekbe – csak ha nagyon muszáj -, és lentről sem a fenti dolgokba. Ez a három tényező tehát az MSZP működésének alapja és ez a három tényező akadályozza meg, hogy a párt jelentős mértékben bővíteni tudja támogatóinak körét. Olyan kényes egyensúlyok vannak mindenhol, hogy bármiféle változtatás az egész rendszer összeomlását eredményezheti, mégis változtatni kell.

mesterhazy3
Csiribú-csiribá, hókuszpókusz…ime egymillió új szavazó!

Nézzük csak meg, hogy miért is baj a görcsös centralizmus? Egyszerűen azért, mert Magyarországon az orbáni ámokfutás, a szociális létbizonytalanság, a gazdasági pangás miatt mérhetetlenül nagy düh fortyog a néplélekben. A kilencmillió dühös ember országa vagyunk, ahol az emberek keménységet várnak el a szavak és a tettek szintjén egyaránt. Amíg az MSZP-ben a baloldali vagy szociális populizmus ellenség vagy jobb esetben megtűrt kisebbségi vélemény, addig a baloldal hagyományos bázisát képviselő alsó-középosztály nem fog a párt mellé állni. Ez a társadalmi bázis egyszerűen nem érzi, hogy az MSZP-től kapna valamit. Mit mond a párt devizahiteleseknek? Mit mond a párt a munka nélkül vagy közmunkán tengődőknek? Mit mond a párt a városi és falusi szegényeknek? A válasz szinte mindegyik esetben egyértelműen az, hogy szinte semmit. Vannak ugyan fél válaszok, de ki gondolja azt, hogy meg lehet nyerni néhány ezer forintnyi közmunkás bérnövekedéssel százezreket? A helyzet az, hogy a nehéz körülmények között tengődő milliónyi ember nem érez bizalmat az MSZP irányába, sőt többségük kifejezetten tart attól hogy az MSZP kormányzás esetén helyzete csak rosszabb lesz. Az emberek úgy érzik, hogy Orbán legalább próbálja védeni a bankok túlhatalmától, a svájci frank árfolyamától a többséget és tartanak attól, hogy az MSZP-vel együtt visszajön a bankok és a piac azon kontrollálatlan időszaka, amely 2010 előtt volt jellemző. A társadalmi problémákra tehát az MSZP nem ad olyan válaszokat, amelyek üzenete eljut az érintett emberekhez. A centralizmus abból a szempontból jó stratégia, hogy nem veszt szavazatot a legnagyobb ellenzéki erő, abból a szempontból viszont komoly probléma, hogy kifejezetten akadályozza a szavazóbázis növekedését. Bízhatunk abban, hogy lesz az MSZP-ben baloldali fordulat? Sajnos nem. Ez a projekt már Gyurcsány bukása óta napirenden van és azóta nincs áttörés csak a szavak szintjén és sajnos az is csak ritkán. Az MSZP-ben már csak azért sem lesz baloldali fordulat, mert a pártnak lényegében nincs is baloldala. A jelenlegi párttagok, vezetők, aktivisták többsége baloldalinak mondja magát, de a baloldaliság számukra már nem a szó hagyományos értelmében vett baloldaliságot jelent, hanem valami zavaros nyugatias, pluralista, emberjogi masszát, amely lényegében egy modern polgári ideológia leképződése. Minden tisztelet azon keveseké, akik szívük mélyén még őriznek valamit a hagyományos, harcias, ha úgy tetszik populista baloldaliságból, de a többség nem tud és sajnos nem is akar a szó klasszikus értelmében vett baloldali lenni. Enélkül viszont nem megy, mert ma is igaz, amit száz évvel ezelőtt írt Karl Kautsky:

„Nincs tévesebb felfogás, mint az, hogy a politikában csak a pillanatnyi érdekek döntők, hogy a távoli eszményeknek nincs gyakorlati jelentőségük, hogy választási agitációnkban annál jobban járunk, minél „gyakorlatiasabban”, vagyis minél inkább kizárólag adókról és vámokról, rendőri zaklatásokról és betegpénztárakról meg más hasonlókról beszélünk, s minél inkább úgy kezeljük a jövőre vonatkozó nagy céljainkat, mint valami tovatűnt ifjúkori szerelmet, amelyre szívünk mélyén szívesen visszaemlékszünk még, de amellyel a nyilvánosság előtt a legszívesebben már nem lenne semmiféle kapcsolatunk.”

Az MSZP balra nyitása kötelező feladat. Lenne. Ha az MSZP-nek komolyan kellene a bajban lévő emberek szavazata, akkor lenne legalább egyetlen „melós”, „proli” karakter a párt első vonalában. Olyan ember, aki azt mondja, amit az emberek hallani akarnak és úgy, hogy azzal tömegeket is tudjon lelkesíteni. Főleg azokban az országrészekben kellenének ilyen politikusok, ahol nagy az elégedetlenség, ahol az említett dühös emberek elvárják a határozott mondandót, a kemény szavakat. Ezeken a területeken nem elég egyszerűen abban bízni, hogy a párt majd besöpri a protest szavazatokat. Ezeken a helyeken ciklusról ciklusra lettek becsapva az emberek, egyszerűen már képtelenek támogatni az egyszerű politikai váltógazdaságot.

Láthatjuk tehát, hogy az MSZP két nagy stratégiai hibája, a görcsös centralizmus és a protest szavazatokra építés ártalmas és az erősödést gátló tényezők, de mi a helyzet a központi vezetés és a helyi erős emberek közt meglévő kényes egyensúllyal? Természetesen ez is komoly probléma. A helyben erős emberek nem azért erősek általában, mert magas szintű a helyi elfogadottságuk és támogatottságuk, hanem azért, mert időben be tudtak foglalni egy-egy helyet, ezzel biztosították a maguk és közeli “elvtársaik” számára a közéleti mozgásteret. Az igazán komoly baj az, hogy ezek az emberek nagyon sok esetben tehetségtelen fráterek, akik a mutyizáson kívül máshoz nem igazán értenek, egyszerűen várják, hogy a párt országos  támogatottságának köszönhetően besodorja őket valami kósza hullám a parlamentbe, az önkormányzatba vagy legalább valami külsős bizottsági helyre.

Ezért 2014-ben a választókerületek nagyobbik részében az MSZP nem a legalkalmasabb jelöltet fogja állítani, hanem olyan pártkatonát, aki jó esetben az országos támogatottsági szintet hozza, rosszabb esetben még azt se. Sok-sok mandátum sorsa múlhat azon, hogy az MSZP-n belül erős, de valójában nagyon is gyenge emberek méretik meg magukat és maradnak majd alul olyan helyeken, ahol egy alkalmas jelölt simán nyerhetne.

Ebben a helyzetben tehát muszáj volt ünneprontónak lenni. Ha marad a mostani trend, akkor nem lesz változás 2014-ben. Ha rám hallgatnak a döntéshozók, akkor órákon belül válságstábot hívnak össze és három fontos területen komoly lépéseket tesznek. Egyrészt markáns, ha úgy tetszik populista – de nem demagóg – válaszokat fogalmaznak meg a szociális válság miatt kétségbeesett választók megszólítása céljából, megtalálják és előtérbe helyezik azt a karaktert, aki ezt hitelesen képviselni tudja és végül átnézik a választókerületben indítandó személyek névsorát és nem engednek súlytalan embereket indulni azokon a helyeken, amelyek simán nyerhetőek lennének egy jó jelölttel 2014-ben. Talán még nem késő, talán…

Kalmár Szilárd
főszerkesztő
Munkások Újsága
az MSZP tagja 1994 és 2010 között

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük