Ma van a „kommunizmus áldozatainak”napja

Shakesspeare:

ROMEO és Juliia

(Romeó a A patikárushoz amikor mérget
vásárol tőle)

Itt aranyod; gonoszabb, mint a méreg,
Több lelket öl ez itt e ronda földön,
Mint kotyvalékod, mit tilos eladnod:
Én adtam mérget, nem te énnekem.
 ….”

Általában, mint minden ilyen kampánynappal problémáim vannak, mert legtöbbjük hazug képmutatáson alapszanak, de azt gondolom, hogy ez a nap viszi mindőjük között a pálmát. Ez a nap, a valódi meggyalázása azoknak az áldozatoknak, akik akár 56-ban, vagy akár a második világháborúban a legdrágábbat adták hazájuknak, az életüket.

Mindannyian tudjuk, hogy Nagy Imre és sorstársai nem a kommunizmus ellen harcoltak, azt is tudjuk, hogy a Szovjetunióban oda veszett magyarok, a fasiszta ígérgetéseknek bedőlt magyar kormány áldozatai valójában.

Akkor, amikor az áldozatokra emlékezünk, legalább annyi tisztesség kellene, hogy legyen bennünk, hogy legalább ne hazudjunk. Ne hazudjuk azt, hogy az ellen harcoltak, ami még a világon sehol nem született meg, olyan társadalmi forma, hogy kommunizmus, még egyetlen egy országban sem jött létre.

Annál inkább létező valóság a kapitalizmus, amely ma világszerte szedi áldozatait, és amelyből a magyar népnek, most is, mint negyvenöt előtt, a legrohadtabb fajtája jutott osztályrészül. Magyarok százezrei kénytelenek elhagyni szeretteiket, hazájukat a jobb, tisztesebb élet reményében, miközben az itthon maradtaknak bérrabszolgaság, a falun élőknek a hatalom hűbéreseinek a napszámosává válnak. E közben egy szűk élősködő, egy valóságos mindenkori dzsentri, korrupt, dologtalan, sznob, politikai celeb réteg szívja el az erőt a valóban alkotni vágyó magyar többség elől. Szerintük, ez a mai, magyar kormány, munka társadalma.

Az igazi magyar átok ez, amihez soha nem is volt, és most sincsen a kommunizmusnak semmi köze. A mai hatalom ordenáré hazugsága ez, és mind ez azért, hogy leplezzék, tehetetlenségüket, önző bűnüket, hogy a magyar elit megint olyan útra tévedt, ami csak neki jó, a magyarságnak semmiköze!

Magyarország a dilettáns vezetőinek köszönhetően ismét Európa legreakciósabb, legelmaradottabb zuga lett, itt az ideje, hogy kimondjuk végre a valót: Magyarország a dilettáns, önző, és korrupt vezetőinek fogságában szenved!

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük