Menekültügy: bárhogy foglalsz állást, szarházi leszel!

HarkaiBB

(Ez az összefoglaló jegyzet több új tematizálási irányt tartalmaz, ezért a közvéleményt sikeresen formálók figyelmébe ajánlanám.)

Bármi módon foglalunk állást a menekültek ügyében, az ellentábor könnyen érthetően levezeti, hogy vagy antiszolidárisak vagyunk, vagy önsorsrontók. Csokorba is szedem, hogy a két tábor mely érveket hangsúlyozza, miközben az ellentábor érveit legszívesebben meg sem hallaná.

A NEMZETIEK

1. A „nemzeti” oldalon felemlegetik, hogy a(z együttélő) multikulturalizmus megbukott, hogy a túl erős kulturális különbségek nem integrálják a közösségeket, hanem „helyben” területi elhatárolódáshoz vezetnek, hogy túl nagyok lehetnek a különbözőségek a rasszok között vérmérsékletbeli és ideologikus tekintetben is (aminek történelmi okai vannak). A nemzeti oldal mögött van egy etnikai felhang is – ez a legkényesebb része a problémának, de erre külön kitérek. A nemzeti érvek között valamelyest megjelenik az „ingyenélés”, az „élősködés”, az „erőszakosság”, és más megbélyegző kifejezés is.

Ez az irányzat miről nem beszél?

> Ez az érvkészlet igyekszik kirekeszteni a narratívájából a humanitárius elvet, a fejlett világ felelősségét az afrikai felforgatások miatt, illetve a megoldás mellett is elbeszél. (so-so)

A LIBERÁLISOK

2. A (kvázi)liberális, és álbaloldali tematizálás más irányultságú és igen szűken tálalja a témát, leginkább a humanitárius kötelességre, a rászorultságra, és a kiszolgáltatottak támogatására szólít fel. A MAGYAR kerítést a nacionalista gyűlölet mementójának tekinti, ellenben zavarodottan hallgat, ha a francia, az angol, az izraeli és mexikói kerítéssel kapcsolatban állásfoglalást várnak tőle. Zavarodottságának az az oka, hogy elvi elkötelezettséget érez arra, hogy az Orbán kormányt nácinak nevezze, és ez a forrása a magyar kerítés ilyesforma megítélésének, viszont a „nagy és nemes” államok, Franciaország, Izrael, és az Egyesült Államok, stb. hasonló megítélését egyenesen képtelenségnek érezné.

Ez az irányzat miről nem beszél?

> Képtelen beszélni a multikulturalizmus bukásáról, az integrálhatatlanok megalázottságáról – a gettókba zárásról, a szétszakadó társadalomról, a globális politikai és gazdasági tényezők felelősségéről, valamint a szolidaritás költségeiről. Képtelen ugyanazokkal az elvekkel mérni az USA-t, Izrael-t, mint hazánkat, képtelen belátni, hogyha Izrael az izraelieké, Amerika az amerikaiaké, akkor Magyarország vagy Európa NEM „bárkié”. A liberális mikor „vendégek” integrációjáról beszél, akkor ezt hogy képzelné egy atomizálódott, elidegenedett társadalomban?

EGY „KÖZTES” IRÁNYVONAL

Ezt képviselem én is. Nem értek egyet azzal, hogy a probléma egy-egy vetületéről nem beszélünk. Ha reálpolitizálunk, és gyakorlatiasak vagyunk, akkor közgazdasági alapon szemléljük az eseményeket, és ilyenkor nem vagyunk okvetlenül szolidárisak a külföldiekkel. Egy demokráciának befelé kell minden külföldi tényező felett szolidárisnak lennie, ugyanis a demokráciában a választásokon olyan képviselőkre adjuk le a szavazatainkat, akik az érdekünkben fognak eljárni, és közös ügyeink egyengetésére költik el az adóforintjainkat. (Itt kivételt képez a retardált kváziliberális csürhe egy része, aki Bokros Kókler Lajost, a megszorítót/szegényítőt imádja).

Mikor tehát SZOLIDARITÁST! kiált a kváziliberális a menekültekkel kapcsolatban, akkor automatikusan A SZOLIDARITÁSÁNAK HIÁNYÁT mutatja meg az ezt finanszírozó, kilátástalanság felé sodródó magyar adófizetők irányába. Mikor a nemzeti azt mondja a menekültekről, hogy HÚZZANAK INNEN!, akkor ANTISZOLIDÁRIS a rászorulókkal, de SZOLIDÁRIS a helyi közösséggel.

(Súlyos elmeleépültségre vall az a fajta felvetés, hogy a bevándorlók jót tehetnek a gazdaságnak (Bokros Lajos lehet, hogy egyenesen bolond?), mert se komoly tőkével nem rendelkeznek, hogy munkahelyeket teremtsenek, se olyan tudással, amivel bekapcsolódhatnának egy külföldi tőkére alapozott újszerű high-tech termelésbe. Róna Péter használja a tőkés protagonista kifejezést – nos a fekete afrikaiak se nem tőkés protagonisták, se nem magas hozzáadott érték előállítására alkalmas személyek.) (Mellékesen a liberális úgy választ a gyakorlatias és a moralizáló politizálás között, hogy melyik okoz nagyobb kárt a helyieknek.)

A DEMOKRATIKUS ELV

Már Lenin „elvtárs” megmondta: „A nemzetek különválásának tiszteletben tartása a demokrácia maximuma, és a nacionalizmus minimuma. Egy homogén társadalomban nem ütheti fel a fejét a kirekesztő nacionalizmus, Mussolini Olaszországa ezért volt „csak” un. korporativista fasiszta, de Kína és Japán is eredendően immúnis az etnonacionalista tematizálással szemben. (és csak külföld felé uszítható)

Mikor a „kváziliberális” rasszistának bélyegez valakit csak azért, mert az külön akar válni más rasszoktól, akkor a KÜLÖNVÁLÁS ELVÉT, A DEMOKRÁCIÁT NEVEZI RASSZIZMUSNAK. Mikor a kváziliberális eléri célját, és a közösségek meghunyászkodva „befogadják” az „idegeneket”, akkor EZZEL VETI EL LEGINKÁBB A RASSZIZMUS CSÍRÁJÁT.

(Nem mondom, vannak népek, melyek jól megférnek egymással, mi a németekkel, lengyelekkel, a zsidók szinte bárkivel, az oroszok az ukránokkal, stb, stb., de ez a fajta bizalom sok évszázad terméke.)

A LIBERÁLIS GYŰLÖLETKELTÉS LÉNYEGE

A liberális nem is tudja, hogy gyűlöletkeltő. Mikor a rasszista bélyeget alkalmazza, akkor általában „fehéremberezik”. A náci a cigányt cigányozza, a Ku-Klux-Klan a feketét niggerezi,  a liberális a fehér embert pedig „rasszistázza”. A liberális személyiségkarakter önazonosságát a kozmopolitizmusból vezeti le, és MIVEL NEKI NINCS ETNIKAI IDENTITÁSA, ezért MÁSOK ETNIKAI IDENTITÁSÁT KÍVÁNJA LEROMBOLNI. A liberális tehát nem tolerálja az etnikai identitást, ami annyiban különös, hogy itt az egyik legfontosabb elvét adja fel. Engem ez valami szent háborúra emlékeztet, csak ebben a háborúban a fogadott prókátorok nincsenek tisztában azzal, hogy: 1. antidemokraták (elutasítják a különválást), 2. antietnicisták (minden rasszt támadnak), etnofóbok (indulatilag közelítik meg az etnikai elvet).

A NEMZETIEK GYŰLÖLETKELTÉSÉNEK LÉNYEGE

Azt mondják az idegen csoport, „genetikus alapon lusta”, „felelőtlen”, „buta”, „erőszakos”, „robbanékony”. Az ilyen elképzelések nem számolnak azzal, hogy az ember üres elmével születik (Fromm.. Vagy Kant?). Genetikus alapon esetleg vérmérsékletről beszélhetünk, míg a többi jellemző civilizációs eredetű kell legyen: a lustaság az alkotókészség kibontakozásának lehet a hiánya, a felelőtlenség a szülői magatartás másolása (vagy NEM másolása), a kirívó butaság ritka a felső tízezer fényes arcú kis palántái esetén, mert velük ügyesebb tanárok foglalkoznak, szóval a genetikus alap nagyjából mítosz.
(Terjed egy új ostobaság, miszerint „A holokauszt túlélők a génjeikben is átadják az átélt traumákat”. Ez az elképzelés szakítana azzal, hogy génjeinket a szüleinktől készen kapjuk, tehát nem csak általános butaságot, bűnözői hajlamot lehet örökölni, de talán egy bűnözővé vált nagybácsi új bűnöző vérvonalat létrehozhat a családtörténetben, vagy ha Ady-t kedvelte, akkor a családfa az általános Ady-kedvelés irányába fejlődik tovább. Piha!)

Bár minden ember üres elmével születik, tehát egy rassz egészét nem mondhatjuk eredendően se jónak se rossznak, ugyanakkor a JELENBEN történelmi és gazdasági okokból kifolyólag egy-egy térség lakossága igenis megítélhető a jellemző magatartásminták, a politikai kultúra, a morális alapelveik szempontjából (vallás, iskolázottság, és a gyakorlat). Egy-egy rassz tehát NEM eredendően, genetikus alapon „nemesebb” és civilizáltabb, vagy „nyersebb” és „talajtvesztettebb”, hanem történelmi és gazdasági okokból. (Akit ez a téma érdekel, erről egy egész könyv szól: Jared Diamond: Háborúk, járványok, technikák).

SZERVEZETT TÁMADÁS-E A NÉPVÁNDORLÁS?

Lehetne, DE az is teljesen nyilvánvaló, hogy a globális kapitalizmus körülményei között a fekete-afrikaiak teljesen és totálisan elértéktelenedtek, és egyre többen fogják felismerni, hogy útra kell kelniük, hogy valahol „értékesüljenek”. (Robert Kurz) Nem akarnak és nem is tudnának törzsi viszonyok között élni, mert felfogásukban modernizálódtak, „fejlett” civilizációban akarnak élni, és igényük van a gazdasági önrendelkezésre. Ha nem lennének a „lakosságcsere” mögött amerikai, izraeli és szaudi források (állítólag), AKKOR IS előbb utóbb megindulnának a pénz irányába – mert ez egy spontán hajtóerő. Ahogy csökkennek az anyagi feltételek Afrikában, és az államok financiális okokból összeomlanak, úgy süllyed vissza a kontinens a barbarizmusba – abba a barbarizmusba, ami a „verseny folytatása más eszközökkel”. (A globális kapitalizmus alattomos módon barbár, az ISIS viszont nyíltan, ami bővebb eszköztárat jelent – tehát versenyképesebb e téren)

NEM az iszlám terméke az ISIS – ahogy az inkvizíció sem lelhető fel a Bibliában – mert az ISIS egy bűnszervezet, amit POLITIKAI ÉRDEKE a világ médiáinak iszlamistaként emlegetni. Politikai érdek iszlamistának nevezni a kváziliberális fejlett világban, és politikai érdek iszlamistának mondani az iszlám világban is. Az Isis valójában a politikai iszlám megtestesülése, és a hajtóerejéből azért nem „hétköznapi fasiszta” hatalmi alakulat bukkan fel, mert az iszlamizmus erősebb az arab világban, mint a nacionalizmus. (a liberálisok vajon miért nem örülnek annak, hogy az arabok nem nacionalisták? 🙂 )

Robert Kurz kifejezése a jelenségre a VILÁG-POLGÁRHÁBORÚ, ami előrevetíti a globalizált világ globális demokratizálásának szükségességét, de persze ez nem a pénzarisztokrácia és a fináncoligarchiák globális hatalmának rendőrállami megerősítését kellene jelentse. (Néhányaknak bizonyára megütközést keltett, mikor a Charlie Hebdo elleni merényletet egy demokrácia kiterjesztési kísérletnek neveztem, ami persze a világ-polgárháború kifejezés segítségével érthetővé válik)

MÉLTÁNYOS, MÉLTÁNYTALAN, HELYES ÉS HELYTELEN

Ha a példának okáért ötvenezer levágott kezű és fél veséjű embert kellene befogadni, akkor joggal merülne fel, hogy ki követte ez ezt a szörnyűséget. Bizottságok alakulnának, megindulna a tettesek felkutatása, megmozdulnának a nemzetközi szervek, és FELGÖNGYÖLÍTENÉK AZ ÜGYET. Sor kerülne valamelyest a rehabilitációra, az eredeti állapot helyreállítására.

De mi a valódi menekültekkel az eljárás? Európa PILLANYATNYILAG a mentálisan beteg, erkölcsileg elkorcsosult rasszisza oligarchiái fogságában vergődve NEM ÍTÉLHETI EL azt a tevékenységet ami a népvándorlást megindította, mert Európa maga is résztvett Amerika szövetségeseként afganisztáni, iraki, líbiai és az „arab tavasz” nevezetű felforgatásokban (Földi László). Mindemellett a „háború” nem csak politikai szinten zajlik, de gazdasági szinten is. Ebből érdemes megemlíteni az adósságkamatok felhalmozódását, hogy az elmúlt 40 évben a fejlődő országok közel százszorosan fizették vissza az adósságukat és az mégis a 40-szeresére nőtt, hogy az élelmiszertőzsde létrehozatala is felhajtotta az árakat, hogy a „fejlett világ” élelmiszersegélyekkel segít, nem termelőeszközökkel, vagy hogy napelemekkel látják el néhol az afrikaiakat, nehogy a föld alatti kincseikből „túl sok” CO2 kibocsátással olcsó energiához jussanak. (attól tartok, hogy ezekután már nem lesznek az afrikai kincsek rasszista globalista fináncoligarchiáké, mert hagyni kell őket kibontakozni helyben)

MÉLTÁNYTALAN tehát, hogy el kellett hagyniuk országaikat, és tulajdonképpen MÉLTÁNYTALAN nem segíteni nekik. 

Ugyanakkor következzék a leglényegesebb kérdés: KINEK A KÖTELESSÉGE A REHABILITÁCIÓ?

Ha a „károkozó fizessen” elvét tartjuk szem előtt – mert ez az egyik legalapvetőbb jogelvünk – akkor NEM AZ EURÓPAI ADÓFIZETŐ KÖLTSÉGE kell legyen a jóvátétel. A magyar szinte menekült a saját hazájában, és természetesen az afrikai menekültek okozta terheket pont úgy érzékeli támadásnak, mint általában a földdel, a devizával, vagy mással kapcsolatos törvényeket.

Pillanatnyilag NINCS olyan alkotmányos „burzsoádemokrata” alapelv, ami határon túli tömegek ellátását kötelezettségként róná fel. Elvileg a demokrácia – mint az egyik helytelen társadalmi berendezkedés – „csak” a regionalitás érdekeire alakult, kissé sarkosabban fogalmazva a demokrácia az önző és önérdekű regionális gondolkodás megtestesülése. Ha a demokrácia „önzését” fel akarjuk számolni, akkor első lépésben a burzsoádemokráciát közérdekű demokráciává kellene alakítani, és mikor a burzsoázia önzését a tömegek önzése váltja fel, akkor lehet az ÖNZÉS ELVÉT FELFÜGGESZTENI AZOKKAL A RÉGIÓKKAL, MELYEK VELÜNK SZEMBEN IS ÖNZETLENEK. Ezeket az ügyeket morális alapon így lehetne kifogástalanul rendezni.

Tehát a problémát a befogadás, vagy a nem befogadás nem oldja meg, mert ezt a kérdést globális politikai alapon kell rendezni. Tudomásul kell venni, hogy a világ bármely táján él egy ember, politikai jogai vannak, és vagy helyben, vagy nagy tömegben megindulva érvényesíteni akarja ezeket a jogait. A kérdés megoldásában tehát vagy lesz egy SZOCIÁLDEMOKRATA KONSZENZUS AMI SZEMBEMEGY A RASSZISTA FINÁNCOLIGARCHIÁK ÉRDEKEIVEL, vagy megkezdődik a Kurz által emlegetett VILÁG-POLGÁRHÁBORÚ.

Forrás: Facebook

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük