Merjünk baloldaliak lenni!

kalmarsz

Az elmúlt hónapok bebizonyították, hogy az ellenzéki oldalon nem vezért várnak a választók, nem jól menedzselhető mosolygós karaktert, hanem valódi szociális rendszerváltó programot. Bajnai Gordon és népi zenekara hiába zendít rá a sokadik demokratikus kesergőre, hiába dobnak össze alkotmánytervet, az elégedetlen többség joggal teszi fel a kérdést: “Ez minden?” A hazai liberálisok balszárnya, akik Humán Platform néven tömörülnek legalább azt megértették, hogy határozott utcai jelenlétre és szociális ellenállásra is szükség van a demokratikus morgolódás mellett.

Az ő hibájuk inkább az, hogy idealista módon működnek, nem keresik a kapcsolatot más politikai és közéleti szerveződések irányába, nem a társadalom egészét, hanem szűk társadalmi csoportokat képviselnek. Joggal aggódnak a hajléktalanok, a peremre szorultak, a romák miatt, de a választói többséget nem ők adják, hanem azon alsóközéposztály, amelyet nyugodtan nevezhetnénk proletariátusnak, de Magyarországon senki sem érzi magát ide tartozónak az objektív tények ellenére sem.

A baloldalon jelenleg egy komolyan vehető párt van, amely széles társadalmi bázissal rendelkezik, a másik az LMP. Utóbbi szerveződés az elmúlt két évben a bal és centrum határvonalán toporgott és mindmáig még az sem kizárt, hogy jobbra tér el. Az MSzP ebből a szempontból jobb helyzetben van, mert baloldalisága nem kérdőjeleződik meg a társadalom jelentős tömegeiben, a Gyurcsány-Bajnai nyolc év ellenére is baloldali pártnak tartják a szerveződést az emberek. Éppen ezért is tudott maradni a legerősebb ellenzéki erőként és éppen ezért gyengült el minden alternatívája a baloldalon. Egyedül a Szolidaritás tudott volna valódi baloldali erővé válni, de a szervezet irányítói nem voltak alkamasak arra, hogy a történelmi lehetőséggel éljenek. Karakteres baloldaliság helyett beálltak az önmagát kereső liberális-polgári elit holdudvarába és azzal együtt sodródtak partvonalra.

Ha tetszik, ha nem, az tény, hogy az MSzP meg tudta őrizni ellenzéki pozícióját és baloldali karakterét. Ez a fiatal pártelnök Mesterházy Attila érdeme, aki ezen teljesítmény ellenére sem kap mást a liberális sajtótól, mint lesajnálást és elé helyeznek mindenkit, aki egyet kurjantva az élre akar törni az ellenzéki oldalon. Mesterházy helyzetét ráadásul még az is rontja, hogy pártjának nagy öregei, akik félhivatalos nyugdíjba lettek küldve, állandóan kifelé kacsingatnak és olyan szövetségeseket keresnek, akikkel sétagalopp lesz az út valamely miniszteri bársonyszékbe.

Azok helyzetét pedig, akik valódi baloldali politikát akarnak, esetleg követni akarják a mérsékelten ugyan, de balra forduló európai szocialista, szociáldemokrata pártokat, demagógnak, kádáristának bélyegzik szinte azonnal azon liberálisok és követőik, akik Orbán balról való előzését főbenjáró bűnnek tartják.

A helyzet azonban az, hogy a választók igenis szociális programot várnak a demokratikus vissza vagy átalakulás számukra sokadlagos. Amíg a többség nem lát ki a sárga csekkek áradatából, minden nap munkájának elvesztése miatt retteg, taníttatni gyermekeit nem tudja és ha mégis, akkor is könnyes szemmel kell szociális emigrációba küldje a fiatalokat, addig számára igenis a mindennapi kenyér, a meleg otthon, magyarán a szociális biztonság lesz a fontos. Aki ezt a tényt nem látja, az hülye és ne politizáljon, ha mégis ezt teszi, akkor legalább ne tántorítson el senkit attól, hogy ezekre a problémákra próbáljon megoldást nyújtani. Orbán alternatívája szükségképpen baloldali, szociális kell legyen, hiú vágyálom azt gondolni, hogy polgári liberális köztársasági alternatíva képes lesz leváltani a hatalmát bebetonozó zsarnokot.

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük