Mese a halálbüntetésről

konokpéter003

Történt, hogy megbetegedett az Orbán Viktor.

Kilelte a rossznyavalya, beleállt a görvély, elkapta a kórság, belérekedt az állott szusz, eltaknyult az összes zsigere – szóval nagy volt a baj.

Ott pihegett szegény a kacsalábon forgó luxusklinika közgyógyellátási VIP osztályán, körülötte pittyogtak a japáni high-tech gépek, éberen szundikáltak a zsinórosfülű tekhuszárok.

Megvolt már az esti vizit, megvolt a lázmérés; hét címzetes professzor tartotta a hőmérőt, húsz rezidens alorvos bokázott, hetven diétás nővér szelte a jóféle csabai lókolbászt. Megvolt a vacsora is, könnyű mangalica-habcsók édes articsókával és konfitált rózsapaprikás szalonnaszufléval, kövér tejszínhabbal, gazdagon. Már ahogy az a kórházakban amúgy szokás.

Elpilledt alaposan az Orbán Viktor, leragadt épp a csimbókos-sárga szeme, eltátult a hurkázatos ajaka, mikor feketébe öltözött, szigorú alak lépett be halkan nyikorogva a kórterembe.

– Jaj, hogy a szentatyaúristen tegye az üvegzsebébe, hát te ki vagy?! – riadozott az Orbán Viktor, de hiába nyomkodta vadul a tekhuszárok távirányítóján a bekapcsoló gombot, azok csak hortyogtak tovább, mint idős kereszténydemokraták a napirend előtti felszólalásokon.

– Én vagyok a Halál – mondta a feketeruhás, mert hát valóban az volt.

– Hálisten, alleluja! – örvendett meg Orbán Viktor. – Már attól féltem, valami tiltakozó ápoló vagy! De ha már jössz, Halál koma, ülj csak ide az ágyam végibe! Kitaláltam ám én valamit, amiből te is jócskán profitálnál…

Hát így

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük