Mese Viktor vitézről, a Vírusról és a Fogyasztói Árakról

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy meseszép kis ország és élt abban egy fiatal vitéz, akit úgy hívtak Viktor.

Ez a daliás legény ifjú korában derekasan küzdött a gaz orosz mamelukokkal, zavarta őket hazájából, de később belátta, hogy a muszka cárevics hátsójában nem is olyan rossz a klíma, ezért be is költözött oda, de ez csak később történt meg.

Fiatalként Viktor vitéz még az amerikánusok nagy barátja volt. Utazott, tanult a pénzükön, tisztelte, becsülte az amerikánusok közé szakadt testvérét Györgyöt, aki úgy gondolta, segítenie kell Viktornak és barátainak, hogy bölcs vezetői legyenek hazájuknak. Adott is pénzt, fegyvert, paripát, befolyásos barátokat. Lett is minden jó Viktoréknak, székházuk is, amit jól eladtak és így még több pénzük lett, amit legjobb barátja Sumák Lali ügyesen forgatott hosszú éveken át. Mindaddig míg egy reggel tudatába nem hasított a gondolat, hogy Viktor tulajdonképpen nem más, mint egy férfi nemi örökítőanyag, abból is a nagyobb fajta.

Sikeres és kudarcos évek sora után Viktor megszerezte a mágikus erővel bíró Kétharmadot, ami olyan csodaszer volt, amivel bármit bármivé varázsolhatott az országban. Viktor ezzel elsősorban az ellenfeleit varázsolta át a létezésből a nemlétezésbe. Újságokat, TV-ket, rádiókat és ellenzékieket. Mindenhova barátai kerültek és az alattvalók többsége elhitte, hogy Viktor Bölcs Vezér, nem pusztán egyszerű vitéz csupán. Nehéz volt nem elhinni, mert minden nap minden percében szinte mindenhonnan azt hallották a Zemberek, hogy nekik okos és bölcs vezérük van, akire büszkének kell lenni. Hát büszkék lettek.

Egy napon azonban titokzatos ellenség érkezett az országba. A Vírus, amely láthatatlan volt, küzdeni ellene csak hatékony egészségügyi ellátórendszerrel, laborkapacitás bővítésével, preventív szűrésekkel lehetett volna. Viktor azonban úgy gondolta, hogy egyszerűbb katonákat az utcára vinni. Ők azonban nem látták a Vírust, hiába fogták rá a puskát, az nem törődött a marcona egyenruhásokkal, nevetett és elszaladt. Kilincseken, kulcslyukakon, szellő szárnyán terjedt mindenhová. Viktor vezér ekkor egy idős asszonyt tolt maga elé, hogy a kudarcok felelőse ő legyen inkább. Habókos Cilit, aki naponta elmondta, hogy hány embert ölt meg sunyi módon a Vírus és adott hülyébbnél hülyébb tanácsokat a Zembereknek a Vírus elleni küzdelemben.

Úgy tűnt valami véletlen az egész ezzel a Vírussal. Sokáig próbálkoztak a Zemberek bezárásával éjszakára, de iskolába, munkába kellett járniuk, ahol bizony már kacagva várta őket a Vírus és innen a legnagyobb nyugalommal jutott el újabb és újabb helyekre.

A helyzetet pedig csak súlyosbította a tény, hogy a Vírus elérte, hogy az addig sem túl alacsony Fogyasztói Ár Család majd minden tagja növekedni kezdjen. Hirtelen a felhőket ostromló magasságba nőtt a Benzin Ára, a Hús Ára, de követte őket szinte az összes családtag. Boldogan nőttek, nőttek, kezdték elhagyni az Égig Érő Fát is, Viktor pedig jól megszokott módszerével úgy csinált mintha nem történne semmi. Játszott a kisvasútjával, homokozójában Stadionokat épített. Hatalmas stadionokat, amelyek persze üresek voltak a Vírus miatt. Játék közben azt is megígérte, hogy minden rászoruló beteg kap majd oltást, ami megóv a Vírustól, de kiderült, hogy ezt is csak játszásiból mondta. A betegek nem kapták meg tömegesen az oltást, helyettük viszont kapott mindenki, aki éppen jókor volt jó helyen. Amúgy általában Viktor közeli barátai voltak azok, akik jókor szoktak lenni jó helyen. Viktor csodatévő jó barátja Gázos Lölő például képes volt arra is, hogy távoli országokból érkező pénzeket a saját zsebébe tömjön egyetlen mozdulattal. Alapos csodatevő volt ő, gondosan lehajolt még az utolsó eurócentért is, ügyelve, hogy abból másnak ne jusson csak annak aki imádta, szerette az ő Viktor barátját.

Ez a mese sajnos nem ér vidám véget. A Vírus ma is jön megy, teszi dolgát. Nem szorította vissza őt az, hogy a Zembereket bezárták éjszakára, nem rettent meg a rá fogott puskáktól és Habókos Cili varázsigéitől sem. A Vírus és a Fogyasztói Árak kéz a kézben növekednek, növekednek, akkorára,hogy az Égig Érő Fa már kiszáradt árnyékukban. A Zemberek mégis várják a csodát, hogy majd Viktor mégis győz és majd újra szabadok lesznek végre. Sajnos azonban ennek bizony nincs semmi jele. Viktor nem törődik a Vírussal, inkább játszik kisvasutast, stadionost. Gázos Lölővel, esténként pénzzel tömött ágyba bújnak és álmodnak szép meséket még több pénzről.

Ha a Zemberek okosabbak lettek volna, az én mesém is tovább tartott volna…

Itt a vége fuss el véle?

Igazmondó Juhász
Munkások Újsága

  •  
  •  
  •  
  •