Mesterházy Attila védelmében

Van abban valami nagyon szánalmas, hogy az ellenzéki összefogás prominensei délelőtt elvi állásfoglalásban rögzítik, hogy nem folytatnak egymással szemben negatív kampányt, majd este egyikük bemegy egy stúdióba és hosszan taglalja, hogy mely szövetségese “fideszbérenc”. 

Persze ennek “demokraták” körében nagy hagyománya van. Sok az eszkimó, kevés a fóka, a legkönnyebb így kiszorítani a befutó listás helyekről azokat, akikkel nem sima ügy a mutyizás. Nyilván Mesterházy Attila némileg másként látja a dolgokat, hát ebben a közegben ez már elég indok arra, hogy kiátkozzák, árulózzák, mondjanak rá minden rosszat. Láttunk már ilyet korábban is. 2010-ben még büszke fideszesek, mint Márky-Zaj fröcsögve szidták és szidják Szanyi Tibort például. Teszik ezt annak ellenére is, hogy a volt szocialista politikus, aki az Igen Szolidaritás (ISZOMM) miniszterelnök-jelöltje, kemény és kérlelhetetlen kritikusa Orbánnak ma is. 

Mesterházy Attilával valamikor egy csapatban fociztunk egy olyan MSZP-ben, ahol még elfért egymás mellett a technokrata szocialista és a radikális baloldali vonal is. Én kritikusa voltam a NATO-nak, ő prominense lett. Ennek ellenére is tiszteltem, hogy 2010-ben el mert vállalni egy olyan feladatot, amit mindenki visszautasított. Akkor lett miniszterelnök-jelölt Orbánnal szemben, amikor a jogos népharag éppen eltakarította azt a politikai szemetet, amit Gyurcsány hagyott maga után. Az a Gyurcsány, akinek politikai öröksége egy lerombolt, amortizált baloldal és köztársaság lett. Ő az, aki aztán páholyból nézte miként veri szét Orbán a baloldal maradékát. Az, hogy a megsemmisülés nem lett teljes, Mesterházy Attila érdeme is volt. Sőt, amíg vezette a pártot, tartani tudta az MSZP domináns jelenlétét az ellenzéki oldalon, annak ellenére is, hogy Gyurcsányék vittek amit tudtak új szervezetükbe, a DK-ba. 

Mesterházy után az MSZP a demokratikus oldal boxzsákja lett. Gyengébbnél gyengébb pártelnökök jöttek, eltűntek az aktivisták és fokozatosan szorult a párt előbb 10 majd 5 százalék alá. Ma már ott tartanak, hogy egyetlen reménye a pártelitnek, hogy közös listás mentőcsónakkal túl tudják élni önmagukat és beesnek páran a 2022-es országgyűlésbe. 

Sokan mondják még a baloldalon is, hogy ez így rendben van. A gond csak az, hogy az eltűnő MSZP helyére olyan politikai formációk érkeztek, amelyek már nyomokban sem baloldaliak, sőt kifejezetten büszke antiszociális formációk. Neoliberális a DK, neoliberális a Momentum. A Jobbik nem az. Ők sunyin viszik tovább náci gyökereiket, amelyet antifasiszta baloldali soha nem támogathat. 

Szóval ők azok, a semmiből nagy lendülettel érkező pökhendi ficsúrok, akik árulózzák Mesterházyt. Nyilván azért is teszik ezt, mert már saját pártjának elitje  is taszítaná őt ki magából. Érthető az igyekezet, Mesterházy kritikus hangja nem hiányzik ennek a mai összeborulásnak. Ráadásul kell nekik a bűnbak is már jó előre, mert ha valakik, hát ők tudják, hogy 2022-ben nem lesz leváltva Orbán. Ők képtelenek elzavarni, de mintha nem is akarnák igazán. És ha valami, hát ez az árulás. Az árulás minősített esete, mégis ők lesznek azok, akik majd ott fognak ülni Orbán és Kövér következő parlamentjében is milliós fizetéseikkel. 

Kalmár Szilárd – Munkások Újsága 

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •