Mexico: régi tequila új pohárban

mexico

A 112 millió lakosú közel kétmillió négyzetkilométer területű közép-amerikai országban június elsején elnök- és parlamenti választásokat tartottak, amelyet éles politikai harc kísért. A hatévente ismétlődő erőpróbán a voksok 38,2 százalékával, a centrista Intézményes Forradalmi Párt (PRI) jelöltje, a 45 éves Enrique Pieto Nieto győzött. A baloldali Demokratikus Forradalom Pártja (PRD) vezetője, Andrés Manuel Lopez Obrador a szavazatok 31,6, a jobboldali Nemzeti Akciópárt (PAN) által indított Josefina Vázquez Mota asszony 25,4 százalékát kapta. Obrador a voksok újraszámlálását követelte az Országos Választási Bizottságtól, mert szerinte az ország 143.000 szavazóhelye közül 113.855-ben csalások történtek. A PRD aktivistái elsősorban ötszáz peso értékű (38 $) vásárlási utalványok tömeges osztogatásával, a szavazók „megvásárlásával” követtek el visszaéléseket. A választási részvétel 62 százalékos volt.

A 2000-ben és 2006-ban elszenvedett kudarc után, az Intézményes Forradalmi Párt ismét megszerezte az államfői tisztet. A siker nem teljes, mert a PRI nem kapott abszolút többséget az ötszáz tagú Kongresszusban, ahol a baloldali PRD viszont növelte a befolyását. A PRI korábbi monopolhelyzetére jellemző, hogy 1989-ig jelöltjeik irányították Mexikó mind a 31 államát. Jelenleg huszonegy államban van PRI, ötben baloldali kormányzó. Baloldali siker, hogy megőrizték Mexikóváros polgármesterségét, ahol Miguel Angel Mancera jogász, a voksok közel kétharmadával győzött. Obrador jelöltségét támogatta az egyetemisták „Yo soy 132” elnevezésű, a neoliberális politikát elutasító mozgalma is. A választási eredmény elleni tiltakozásul, az ellenzék mintegy hetvenezer fő részvétel, július 7-én hatalmas megmozdulást rendezett Mexikóvárosban.

A december elsején beiktatásra kerülő Nieto megválasztása a PRI arculatváltását és az elöregedett vezetők cseréjének kezdetét jelenti. Győzelméhez jelentősen hozzájárult, hogy a lakosság 70 százaléka által nézett országos tévécsatorna, a Televisa aktív kampányt folytatott mellette, és a fizetett hirdetéseken kívül, a híradásokban is rendszeresen népszerűsítette személyét.

A 2006-os elnökválasztáson súlyos csalásokkal vádolt, és Obradorral szemben mindössze 0,56 százalékos előnyt szerzett, akciópárti Felipe Calderon leköszönő elnök tevékenysége elsősorban a kábítószerkartellek ellen folytatott „háborúhoz” kötődik. A harcokban mintegy 400.000 szövetségi illetve az önkormányzati rendőr és 50.000 katona vett részt. Mariela Morales főügyész szerint, 2006 és 2011 júniusa között az összecsapásokban, a különböző rendvédelmi szervekhez tartozó 2.888 személy vesztette életét. A szervezett bűnözésnek 32 polgármester is áldozatává vált. A La Jornada Mexikóvárosban megjelenő baloldali napilap azt írta, hogy a 2006 óta történt fegyveres összecsapásoknak és merényleteknek 65.000 halottja volt. A vérengzések elsősorban a két legerősebb kartell. a Zetas és a Sinaloa piaci befolyásért folytatott harcának a következménye. A kormány stratégiája eredménytelen volt, mert a letartóztatott maffia vezérek helyére azonnal újak léptek és a bűnözés folytatódik. A drogháború kudarcát mutatja, hogy 2011-ben, az USA-ban fogyasztott kokain majdnem teljes mennyisége Mexikón keresztül került a szomszédos országba.

A szövetségi rendőrség és a katonaság a drogkartellek elleni bevetését törvénytelenségek kísérték. Bírósági ítélet nélküli kivégzések, kínzások, letartóztatások és házkutatások történtek. A katonai bíróságok az emberi jogok súlyos megsértése miatt 2006-2011 között 3611 esetben folytattak vizsgálatot, de mindössze 29 elmarasztaló ítélet született. A hatóságok által elkövetett jogsértéseket a Hágai Nemzetközi Bíróság is vizsgálja.

A korrupció ellenes harc sem volt sikeres. A Banco de Mexico adatai azt mutatják, hogy az elmúlt hat évben mintegy 31 milliárd dollár értékű törvénytelen pénzmozgás történt, ami 106 százaléka, az előző, 2000-2006 közötti időszak hasonló folyamatának. A „piszkos” pénzek elsősorban az ország északi államaiban kerülnek felhasználásra, ahol virágzik az építőipar. Szakértők becslése szerint, az évi pénzmosás, a Bruttó Nemzeti Össztermék (BNP) 3-8 százalékával arányos.

Nieto megválasztása változó hangsúlyokkal, elődje neoliberális politikájának a folytatását jelenti. Az új kormány adóreformot, a privatizáció bővítését, a gazdasági verseny növelését és az állami kézben lévő olajtársaság, a Pemex átalakítását tervezi. A vállalkozók érdekeinek megfelelően naprendre kerül a munkaerőpiac „rugalmasabbá” tétele is, amit választásokra való tekintettel mostanáig a PRI ellenzett. Az új elnök programjának kihagyhatatlan része, a közbiztonság erősítése, ami elsősorban nem rendőrségi, hanem társadalmi kérdés. Kétharmados törvények esetében Nieto számíthat a jobboldali PAN képviselőinek a támogatására is.

Az Egyesült Államok és Kanada mellett, Mexikó tagja az Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Szerződés szervezetének, ami az USA regionális befolyása erősítésének az egyik fontos eszköze. A mexikói választások eredménye, valamint Fernando Lugo paraguayi elnöknek „alkotmányos” puccsal, a közelmúltban történt leváltása a jobboldali erők megerősödését jelzi Latin-Amerikában.

Mario Vargas Llosa, a baloldalisággal nem vádolható, Irodalmi Nobel-díjas perui író a mexikói Intézményes Forradalmi Párt 2000-ben véget ért, hetvenegy éves uralmát „tökéletes diktatúraként” jellemezte. Vajon Enrique Pieto Nieto tevékenysége a diktatúra korszerűbb változatát vagy valami mást fog jelenteni?


Yo soy132 (A 132. vagyok). Az ország és média demokratizálásáért indított mexikói mozgalom. Tagjai ellenezték Nieto elnöki jelölését és a média félrevezető kampányát. Yo soy 132, a tiltakozókkal való szolidaritást fejezi ki. Nieto május 12-én sajtókonferenciát tartott az előkelő Ibero-Amerikai Egyetemen, ahol a résztvevők többsége élesen bírálta a politikust. A kérdések elsősorban arra vonatkoztak, hogy Nieto, Mexikó Szövetségi Terület korábbi kormányzójaként 2006-ban, Atenco településen miért verette szét brutálisan a rendőrséggel a helyi lakósok tiltakozó felvonulását. Az összecsapásoknak két halálos áldozata és számos sebesültje volt. A konferencián a politikus védte korábbi döntését, de a felháborodott diákok távozásra kényszerítették.

Az eset után, a vezető média és a PRI politikusai azt terjesztették, hogy a résztvevők nem diákok, hanem a konkurens pártok emberei voltak. Válaszul, a gyűlésen résztvevő 131 egyetemi hallgató a You Tube felvételén bemutatta diákigazolványát. Sokan szolidaritást vállaltak a diákokkal és úgy mutatkoztak be, hogy „ én vagyok a 132. résztvevő”. A tiltakozáshoz történő csatlakozás a világ minden részéről napokon keresztül tartott. A fiatalok az amerikai Occupy és a spanyol 15-M mozgalmat tekintik példaképüknek. A diákok és támogatóik megmozdulásai a főváros mellett, a vidéki egyetemi központokra is kiterjedtek.    

(a szerkesztő)

FORRÁS: A MI IDŐNK

 

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük