Miért erőtlen nálunk a rendszerkritika?

oneprecent

A kapitalizmus értelmezése és újbóli kritikája heves vitákat vált ki ma a világban. A bankok állami megmentése nagy értetlenséget váltott ki az emberekben, mikor ezzel párhuzamosan szociális megszorítások folynak. Elindult egy társadalmi ellenállás, az Occupy mozgalom, ami a mai társadalmi és gazdasági problémák okait a bankrendszerben látja.  De miért talál ez ilyen kis visszhangra hazánkban, ahol az eladósodás krízise (állami és magán) mindennapos téma?

Itt az átlagember a rendszerkritika alatt azt érti, hogy nem tetszik az életszínvonal csökkenése, nem tetszik, ha megszűnnek vagy csökkennek a szociális ellátások, ha megszünnek munkahelyek, nem teszik, ha a szólásszabadság korlátozva van, de az okait nem vizsgáljuk, a közvélemény hamar elfogadja, hibás a kormány.

Az “arab tavasz” nevű forradalmi megmozdulás és polgárháború után, a “forró amerikai ősz” is bekövetkezett és nemcsak az USA városaiban, hanem Londontól Vancouverig, Brüsszeltől Romáig, Frankfurttól Tokióig is elterjedt ez a bizonyos Occupy mozgalom. Sajnos nálunk az utcára ez alkalommal alig egy tucat ember ment ki. Ezeken a rendezvényeken a fiatalok nem egy rossz törvény ellen, de még nem is a kormány ellen tüntetnek, hanem az egész rendszer ellen. Nem értik meg, hogy ha a politika több ezer milliárd dollárral megtudja menteni a bankrendszert, mért nincs pénz a lakásuk elvesztésének a megakadályozására. Ezek a tüntetők a globálisan tevékenykedő gazdasági hatalmi rendszert is kritizálják, a médiák manipulatív hírközlését is a bajok egyik forrásának nevezik meg. Azt amit valamikor szabad piacgazdaságként ünnepeltünk és a kapitalizmus alapfeltétele volt, ma újból a vizsgálat tárgyává vált.

A mozgalom az emberek 99%-át hívatott képviselni és ezzel a pártpolitikai ideológiák határain túl helyezkedik el. Nem ezek politikáját kritizálja, hanem amiben ez működik. A tüntetés nem valami szélsőséges kisebbség hangja, az elégedetlenség megérkezett a társadalom közepébe. Azok akik az ingatlanpiac krízise miatt lakásaikat elvesztették, azok akik felsőfokú végzettségük ellenére nem találnak munkát, azok akiknek nincs betegbiztosítása, azok akiknek éhbérért kell dolgozniuk nem a szélsőséges kisebbséghez tartoznak. Ezek az emberek jogosan a jelenlegi társadalmi rendszer legitimitását kérdőjelezik meg.

A magyar közvélemény figyelmét a rendszerkritikáról most a média az IMF védőhálló körül kialakult pártpolitikai vitákkal tereli el. A probléma megértésében nem érdekeltek a közéleti személyeink. Dirk Müller, a híres német tőzsdegurú a pénzrendszer nagy RESET-jéről beszél, ami hamarosan be fog következni és amire az US amerikai hatalmi érdekek már évek óta készülődnek, hogy az újrainduláskor újból poll position-ba kerüljenek. Nálunk a közgazdászok, szájukra sem merik venni ezt a szót, pedig pénzügyi problémaink, az államadósság állandó nővekedése és a gazdaság stagnálása már évek óta csak fokozódik.

Láttuk New York utcáin, ahogy az amerikai rendőrség teljes erővel az Occupy mozgalom ellen fellépett. A US bankok sok milliót utaltak át a belügyminisztériumnak, hogy a rendőrségi állam megerősödjön, a 9/11-es terrortámadás után az amerikai állam megfigyelő mechanizmusai egyre jobban kiépültek. A terrorizmus elleni védelem ma a saját nép demokratikus követelései ellen irányulnak. A Yahoo elnézést kért felhasználóitól, hogy a Occupy tartalmú levelek “véletlenül” mind a spamszűrőbe kerültek. Ha a demokrácia egykori jelképes országa ilyen irányba megválzozott, akkor mit várjunk hazánk politikai elitjétől, ahol a demokrácia egy fél évszázadig nem is létezett.

A közhiedelem ellenére a szabad piac már rég nem létezik. A kartell és a hatalmi monopóliumoknak vannak alárendelve a világgazdasági folyamatok. Egyes alternatív közgazdászok már évekkel ezelőtt megjósulták, “előbb meghal a szabad piac és azután a demokrácia”. Sajnos a szabadság szót a neoliberalizmus teljesen lejáratta, így Magyarországon a közvélemény nemcsak értékkrízisben, hanem fogalmi zavarban is szenved. Nem született meg az a szellemi elit, aki a társadalmi bajokról folytatott vitáknak elméleti keretet szabjon. Így ma nálunk a politikában a rendszerkritikát a Jobbik teljesen kisajátította és ezzel a köztudatban ez a szélsőjobboldali ideológia színeztében van jelen. Ezzel sikerült ismét egy fontos társadalomelméleti témát, a kapitalizmus kritikáját az akadémiai diszkurzusból diszkreditálni, és most a szélsőbal helyett a szélsőjobb kibontakozásának az elméleti alapjává tenni.

Köszönjük neked magyar szellemi elit!

Forrás: http://kalozpart.org

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük