Miért nincs magyar Sziriza? Vagy van?

Alexis Tsipras Greek Prime Minister Graffiti

Néhány hete a magyar politikai elemzők még mélyen hallgattak arról, hogy egyáltalán létezik radikális baloldal Európában, felváltva riogattak minket az egyébként valós szélsőjobb veszéllyel, senki sem szólt arról, hogy ahol nincs erős szélsőjobb, ott azért nincs, mert jól ellensúlyozza a radikális baloldal. Erre a tényre világított rá egyébként már a görög választás éjszakáján Naomi Klein globalizációkritikus elemző is.

Az utóbbi hetekben azonban hatalmas fordulat jött idehaza. Mintha a „keressük a magyar szirizát” tehetségkutatót látnánk magunk előtt. Az LMP, az Jobbik, a PM egyértelműen jelezte, hogy ő igazából a magyar Sziriza, de még az MSZP sem volt egyértelműen elhatárolódó. Néhány mélynek tűnő, de persze nagyon is felületes elemzés képbe hozza még azokat az utcai ellenzéki csoportokat is, amelyek vagy a PM egyébként valóban nyitott balszárnyán helyezkednek el vagy valami zavaros és formalizációra maximálisan képtelen anarchistának is csak nehezen nevezhető vonalat képviselnek. Azokról a szerveződésekről, amelyek évek óta kötődnek a Szirizához egy szót sem olvashatunk ezekben az elemzésekben. Ez természetesen nem véletlen. Egy újságíró, aki viszonylag képben van azzal kapcsolatban, hogy Horvátországban és Szerbiában mely parlamenten kívüli formációk kötődnek a Szirizához, annak azt is tudnia kell, hogy itthon mely parlamenten kívüli formációk teszik ugyanezt.
Tehát némi hiánypótlással kell kezdenem. A Sziriza a radikális baloldali pártokat tömörítő Európai Balpárt egyik legerősebb tagpártja. Olyan szervezetek vannak ebben benne sok más mellett, mint a Francia Kommunista Párt, a németországi Balpárt, a portugál Baloldali Blokk, a spanyol Egyesült Baloldal. Egyértelműen jelentős európai jelenléttel bír tehát már hosszú évek óta a radikális baloldal, amiből sajnos hozzánk nem sok jutott el idáig. Néhány évig Thürmer Gyula pártja is ide sorolta magát, de ők kiléptek és helyüket a Thürmer pártból kilépett Vajnai Attila pártja, a Munkáspárt 2006 vette át. 2010 után a Zöld Baloldal fordult ebbe az irányba, de a formáció szétesett és eltűnt, majd két éve a Negyedik Köztársaság jelölte meg igazodási pontként az Európai Balpártot. Azt nem lehet tudni, hogy mi lett az ő tagfelvételi kérelmükkel, erről idáig még nem nyilatkoztak, de úgy tűnik, hogy a 2014-es választás után is tartják magukat ehhez a vonalhoz. Van tehát egy tag, van egy tagjelölt párt, de a felsorolásnak még nincs vége. A 2014. márciusában alakult Balpárt megfigyelői státuszt kért az Európai Balpártban. Utóbbi párt szervezett egyébként szolidaritási demonstrációt a görög választás előtt és a napokban is utcára készülnek vonulni egy nemzetközi szolidaritási akció keretében.
A térségünkből egyedül Szlovéniában van jelen komolyabb erővel az Európai Balpárthoz igazodó politikai erő. Az ottani Egyesült Baloldal a ljubljanai parlamentbe is be tudott jutni, ők a Balpárthoz köthető „Gödi Fészek” nevű nyári egyetemen jelen voltak, a kapcsolat a pártok között azóta is folyamatos. Ennek jelentősége azért van, mert a szlovén párt láthatóan törekszik arra, hogy a volt Jugoszlávia területén lévő országokban erősítse a radikális baloldali formációkat, azaz ideális esetben egy széleskörű nemzetközi radikális baloldali együttműködéshez tud kapcsolódni a magyar Balpárt is.

Persze mozgástér, program és valódi radikalizmus nélkül nem tud megerősödni egyik formáció sem a fentiek közül. Sokan az „erők” egyesítésében látják a kiutat, azonban az erő szót nem véletlenül tettem idézőjelbe. Ma a radikális baloldal Magyarországon harmatgyenge, lényegében nem tud valódi politikai jelenlétet produkálni. Éppen a 4K! 2014-es választási kudarca mutatta meg, hogy ez az oldal még viszonylagosan jó együttműködés esetén sem tud valódi választási alternatíva lenni. Nincs meg országos szinten az az ötven ember, akik el tudnának indulni egy választáson, képesek lennének össze is gyűjteni a szükséges mennyiségű ajánlást. Ez a dolog azért szörnyű, mert 2010-hez képest most sokkal könnyebb az indulás, a Fidesz egyébként rendkívül torz politikai választási rendszere indulás szempontjából kedvez a kisebb politikai formációknak. Egyértelmű tehát, hogy az együttműködés ebben a helyzetben nem hoz annyit, amennyit várnak tőle, sőt az elmúlt évek kudarcos kísérletei bizonyították a legjobban, hogy ezeknek sok értelme nincs. Volt több együttműködési kísérlet, a MEBAL, a Szociális Charta vagy a már említett Zöld Baloldal, de valamennyi kifulladt, sok esetben jelentős konfliktusok közepette. Az előttünk álló években tehát nem az tűnik az előremutatónak, hogy valami újabb kényszerszövetség alakuljon, hanem inkább az, hogy mindenki bizonyítsa, hogy tud és akar is tenni azért, hogy a radikális baloldal erősödjön itthon is. Új arcok, országos szinten való működés, stabil politikai jelenlét kell. Ennek a kívánalomnak ma a magyar radikális baloldal nem felel meg.
Így talán már érthető, hogy miért is nem tűnnek fel a politikai közbeszédben azok a pártok, amelyek valóban kötődnek a Szirizához. A helyzet persze nem reménytelen, 2018 még messze van, a görög helyzet folyamatosan napirenden tartja a radikális baloldal ügyét európai szinten és ez érezhetően tematizálja a magyar közbeszédet is. Ezen a vonalon fel lehet építeni egy radikális balpártot itthon is.

Kalmár Szilárd, a Balpárt alelnöke

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük