Mire van pénz és mire nincs?

czomba

Néhány héttel ezelőtt a Klubrádió egyik hírműsorában hallottam, hogy Czomba Sándor, a Fidesz foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkára arra a kérdésre, hogy miért nem fizetnek a közmunkásoknak – akik létszáma lassan eléri a 300.000 főt – legalább nettó minimálbért (ami 60.200 Ft jelenleg) a mostani 36.000 illetve 47.000 Ft helyett, azt válaszolta, hogy azért, “mert ezt nem bírná el az ország gazdasága.”


A hír szerint az a többlet, amelynek felhasználásával meg lehetne ezt tenni, éves szinten 150 milliárd forintot tenne ki. (Ez az éves GDP mintegy 0.7%-a) Ezzel a hírrel még önmagában meg is békéltem volna, ha nem hallok néhány nappal később egy másik hírt, mely szerint a tavalyi évben a Fidesz kormány 160 milliárd forinttal támogatta a Magyarországon megtelepedett multicégek munkahelyteremtő programjait, amelynek során a nevezett cégek 30.000 új munkahelyet hoztak létre.

Ezt a két adatot egymás mellé raktam és elkezdtem gondolkodni. A kormány azt állítja, hogy közel 300.000, szegény, hányatott sorsú ember életkörülményeinek valamennyivel jobbá, könnyebbé tételére nincs az országnak 150 milliárd forintja évente, ellenben a zsíros, napi problémákkal egyáltalán nem közdő, ráadásul magántulajdonú multicégek (szerintem szükségtelen) támogatására van 160 milliárdja, amely során csak tized annyi munkahely létesül, mint amennyien közmunkán vannak? Jól van ez így?

Ráadásul közmunkán éppen az a réteg van (a vidéki szegények, az alacsony iskolázottságúak), akik pont hogy a hagyományos munkaerőpiacról kiszorultak, ellenben a multik általában nem a teljesen képzetleneket foglalkoztatják, és nem is mindig ott települnek meg, ahol nagy munkanélküliség tombol. Továbbá, a multicégek az így foglalkoztatott dolgozók által megtermelt értéket legnagyobb részben nem itt fektetik be, forgatják vissza a gazdaságba, hanem kiviszik az országból, hogy a befektetői és tőkés igényeket kielégítsék, és teszik mindezt úgy, hogy köztudomású, hogy éppen a multicégek azok, amelyek mesterei az adóoptimalizálásnak, azaz olyan kevés adót fizetnek vissza a központi költségvetésbe, amennyire keveset csak lehet. Érthető, hiszen ez is része a “versenyképességi” világjátéknak.

Lehet az ellen érvelni persze, hogy miért támogatná a kormány a termelő multikkal szemben, a klasszikusan nem termelő közfoglalkoztatást…ám kérdem én, hogy ki tiltotta meg a kormánynak, hogy a közmunkásokat ne a termelő szektorban foglalkoztassák? Nem kell minden közmunkásnak árokpartot kaszálnia, szemetet szednie parkokban és hasonlók. Mi az akadálya annak, hogy ezeket az embereket a helyi sajátosságoknak megfelelő termelő ágazatokban foglalalkoztassák valamiféle közösségi (szövetkezeti) megoldással karöltve? Például vidéken a mezőgazdaságban olyna munkafolyamatokban amelyet még nem gépesítettek? Vagy ehhez kapcsolva a feldolgozó iparban? Ebből a 150 / 300 milliárd Ft-ból igen sok termelő üzemet létre lehetett volna hozni, ahol a közmunkások garantáltan magyar termékeket állítottak volna elő, ha az EU-s szabályok miatt exportra nem is, de belső fogyasztásra mindenképpen. Ezek pedig akár versenyképesek is lennének a külföldi, feleslegesen és messziről idehordott termékekkel szemben.

Az ilyen és ehhez hasonló nyilatkozatok és hírek adnak számomra alapot arra, hogy azt gondoljam és mondjam, hogy a Fidesz kormány “magyar embereket segítő” vagy segíteni szándékozó politikája nem más, mint egy ócska színjáték, amely néhány populista intézkedéssel (mint pl a rezsicsökkentés) igyekszik elfedni azt, hogy ez a kormány is (akár csak az előző) nem bír saját akarattal, elképzeléssel, hanem csakis úgy táncol, ahogy a nemzetközi érdekcsoportok fütyülnek. De remélem ez a dal hamarosan véget ér!

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük