Mit akarunk fenntartani?

Polgár Iván

 

Mai világunkat körülfonja a „Fenntartható Fejlődés” eszméje, mint a társadalom haladó részének legfőbb ideológiája, szinte vallása. Ha valakit úgy találomra megkérdezünk, mit is takar a célkitűzés, magabiztosan mondja, a természeti környezet védelmét, a világ megőrzését élhető formában a magunk és a jövő generációk számára. Azért mégis érdemes jobban belegondolni ebbe a „Fejlődésbe” és a „Fenntartásába”.

Alaposabban odafigyelve az derül ki, hogy keressük annak feltételeit, hogy a termelés, egyre bővülő méretekben, hogyan tud úgy fennmaradni, hogy a környezetet is megóvjuk. Tehát még egyszer: mit akarunk fenntartani? Mi az elsődleges? A termelés. És hogyan akarjuk fenntartani? Egyre bővülő méretekben. Tehát nem a természet megóvása az elsődleges?

Azért kell termelni, mert az emberiség nagy része nincstelen, és őket is el kell látni. Igaz ez? Ha igaz, miért lép fel túltermelési válság, miért halmozódik fel az eladhatatlan termék! Másik oldalról miért van munkanélküliség? Hiszen ha a munkanélkülieknek lenne munkája, keresete, meg tudnák venni a felhalmozódott termékeket. A termelésnél és a bővített újratermelésnél – ideálisan – az lenne az alapvető kérdés, hogy mekkora a társadalom tényleges szükséglete, és nem a fizetőképes piac.

A ’60-as években a Római Klub arra mutatott rá, hogy a termelést olyan keretek közé kell szorítani, amit a szükségletek indokolnak, és gátat kell vetni a mérhetetlen profit hajszolásnak. Az elmúlt 50-55 évben a globalizálódó világ pont az ellenkezőjét csinálja. A világ vezető közgazdászai a gazdasági válságok elkerülésének és a zavarmentes gazdasági „fejlődésnek”, valójában növekedésnek a közgazdasági feltételeit munkálják ki. Ebbe beletartozik a közvélemény folyamatos megnyerése és a gazdaság-politikai célok elfogadtatása is.

A Fenntartható Fejlődés lényegében a globalizálódó kapitalizmus jelszava környezetvédő álarcban.

Egy kapitalista világban élünk, és magunk gazdasági törekvéseit, politikáját ehhez kell igazítani, de tudnunk kell, hogy a gazdasági verseny az életkörülményekre is kiterjed. Gazdag országoknak egészségesebb környezet, szegényebbeknek hulladék-telep.

A Fidesz Alaptörvényből kimaradt az egészséghez való jog, kimaradt a munkához való jog, és kimaradt az emberi méltósághoz való jog. Ez egy kizsákmányoló osztály jogrendszere a szolgák, cselédek, alattvalók társadalma számára.

Forrás: Facebook

 

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük