Mit rontott el Bajnai Gordon?

bajnai3

A neoliberális méregpohár legújabb-régi őrzője…

Szinte mindent. Hitelességének már az se tett jót, hogy a kormányváltás előtt egyenlő távolságot próbált tartani a katasztrofális vereség irányába sodródó szocialisták és kétharmados hatalommal mindre felhatalmazást nyerni készülő fideszesek között. Ő ugyan nem mondott olyan butaságot, mint Babarczy Eszter vagy Sólyom László, hogy a kétharmad még jó is lehet, de nem emelte fel a szavát akkor, amikor annak még súlya volt. Az se biztos, hogy jó taktika volt, hogy két évre elvonult pihenni, tette ezt aközben, hogy az országot lényegében szétverte a jobboldali kormányzat. Újrakezdésének első momentuma pedig egy konferencia volt, amelynek szünetében olyan demokratikus értelemben kétes figurákkal értekezett kedélyesen, mint Lázár János.

Az már hosszú hónapokkal ezelőtt nyilvánvaló volt, hogy Bajnai vissza fog térni. Ez az ország mindig epekedve várt valakit vissza. Először Rákóczit, aztán Kossuthot, majd a rendszerváltás után Németh Miklóst. Egyik sztori sem ért véget sikerrel és a „Nagy Bajnai Visszatérés” is egyre nagyobb buktának tűnik. Persze nem egyszerű történelmi szükségszerűségről van itt szó, hanem komoly stratégiai hibákról. Melyek ezek?

Egyrészt a lehető legrosszabb partnerek megtalálása. Bajnai az utcai ellenzéket próbálta maga mögé állítani, egy olyan időszakban, amikor az utcai ellenzék a kimúlás határára került. Az elmúlt év végén, az idei év elején még virulens Milla és Szolidaritás szépen elfáradt, leült, beleszürkült Orbánia hétköznapi életébe. Ha nem jön Bajnai, ezek a szerveződések el is tűntek volna a politikai térképről záros határidőn belül. Nem méltóak komoly dicséretre azon politikai elemzők, amelyek lusták voltak felállni az íróasztal mögül, hogy megnézzék, mennyire életképesek a jövendő partnerek. Ha csak egy picit is tájékozódtak volna, akkor láthatták volna, hogy szó sincs tömegmozgalmakról a nevezett szervezetek esetében, sőt…

Az is hiba volt, hogy Bajnai október 23-án beszélt. Ő egyáltalán nem illett abba a keretbe, amelyet az immár hagyományos tüntetés ad. Bajnai nem néptribün, Bajnai egy gazdasági szakértőként él a magyar néplélekben, így az emberek nem forradalmi beszédeket várnak el tőle, hanem elegáns környezetben, zárt ajtók mögött megtartott szakmai előadásokat, amelyek megmutatják, hogy a mi demokrata szakértőink mennyire tudják, hogy mit kell csinálni és milyen jó lesz, ha majd ők kormányoznak. Aki manapság tüntetéseken beszél, az a tömegek számára rebellis alak, a rebellisekből viszont a többségnek elege van, azaz Bajnai túlságosan a politikum irányába mozdult el, ahelyett, hogy vigyázott volna a jól felépített szakértői karakterére.

Másrészt az is hiba volt, hogy huszáros rohammal készült lerohanni az ellenzéki oldalt. Villámháborúja csak a DK irányába volt sikeres, az éppen csak magára találó párt azonnal kapitulálni kényszerült (el is tűnt Gyurcsány Ferenc), az LMP-nek küldött ultimátum viszont a nem várt nyílt elutasítást hozta, így az MSZP-vel szembeni hasonló taktika már fel sem merülhetett. A szocialisták ráadásul látva Bajnai rohamának gyengülését szép ellentámadást is indítottak, nyilvánvalóvá téve, hogy a kudarc miatt feljogosítva érzik magukat arra, hogy mindenféle összefogás, közös listázás feltételeit ők diktálják.

A mostani helyzetben Bajnai lendülete megtört. Nem tudta magát valódi alternatívává felfuttatni Orbánnal szemben, a demokrata választók egy része is inog, már csak azért is, mert az emberek egy jelentős része nem tudja elfeledni a 2004-2010 közötti időszakot, amelynek egyik markáns szereplője Bajnai Gordon volt. Mi várható? Új alkuk fognak születni. Ezekben az új alkukban a feltételeket azonban már a szocialisták diktálhatják, mert az ő rendszerük lényegi veszteség nélkül vészelte át a Bajnai Gordon támasztotta kihívást. Sőt, kifejezetten megnyugodhatnak, mert immár nem tűnik reálisnak új, az ő támogatottsági szintjüket meghaladni képes politikai formáció felfutása a demokratikus ellenzéki oldalon.

Bajnai nagyon elrontotta. Az általa létrehozott politikai szerveződés másfél hónap alatt bizonyította, hogy gyenge lábakon álló, belső vitákkal is terhelt valami. A „zemberek” ennél jóval többet vártak a nagy visszatéréstől. Bajnai Gordonnak nagyon gyorsan taktikát kell változtatnia, ha nem akar maga is beleszürkülni Orbánia közszereplőinek szürke sorába. Már az is nagy kegynek tűnik, hogy a szocialisták őt indítsák miniszterelnök-jelöltként, elsősorban azért, mert éppen a legutóbbi antifasiszta tüntetésen Mesterházy Attila jobb és harciasabb politikusnak tűnt, mint a mosolygósan ismét semmitmondó Bajnai Gordon.

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük