Mit tartogat Trump a világnak?

Túl vagyunk a történelem egyik legalacsonyabb színvonalú kampányán és mindenkit sokkolt a hír, hogy Donald J. Trump lesz Obama utódja. Engem személy szerint nem, az elmúlt időkben felkavart anti-establishment és elitellenes hangulat miatt (Sanders kiesésével) borítékolva volt Trump győzelme.

Mivel a Demokrata Párt elitje elkaszálta Sanderst, így a népszerűtlenebb jelölt indult Trump-al szemben. Egy enyhén szociopata, hataloméhes politika prostituált, Hillary Clinton, aki az emberek szemében az elit megtestesülése volt. Ezzel szemben Trump minden erejével igyekezett megszólítani a demokraták által cserben hagyott lecsúszó fehér középosztályt és létminimum alatt élő szakmunkásokat. Őket szólította meg Trump amikor megígérte, hogy felhagy a neokonok demokrácia exportjával és csak Amerika ügyeivel fog foglalkozni.

Hogy ez miben nyilvánul majd meg, arról csak sejtéseink vannak, köszönhetően annak, hogy Trump két egymást követő beszédében is ellentmond magának. Mennyire maradnak meg ezek üres választási ígéreteknek és hogyan érintik majd a világpolitikát? Mivel minket ez utóbbi érint először ezzel fogok foglalkozni, majd jöhet a bel- és gazdaság politikája.

Úgynézki Trump fel kíván hagyni az utóbbi évek intervencionalista külpolitikáját és helyette egy izolacionista politikát fog folytatni. Ez annyit jelent, hogy Amerika megszűnhet a világ csendőrének lenni és megnyitja az utat egy több pólusú világ felé. Itt csendben megjegyezném, hogy Trump engem Richard Nixonra emlékeztet sok tekintetben és ezeket a vonatkozásokat a következőkben tervezem kifejteni. Nixon közeledett Kínához és a Szovjetunióhoz, megkötötte a SALT-1-et, lezárta a vietnámi háborút és a békés egymás mellett élésre koncentrált. És itt jön a képbe Trump, aki szintén kijavítaná a viszonyt Oroszországgal. Hogy ez, miért jó hír? Mert kisebb a valószínűsége, hogy kitör egy újabb hidegháború, békés egymás mellett élés következhet a Nyugat és Oroszország között, illetve Putyinnal közösen megoldást találhatnak a szíriai polgárháborúra. Ellenben Clinton oroszellenes külpolitikájával, ami könnyen kiprovokálhatott volna egy nyílt háborút az oroszokkal.

Megemlítendő még, hogy csökkentené az USA szerepét a NATO-ban. Ezáltal a NATO hangsúlya áttevődhet Európába, mivel jelenleg az amcsik fizetik be a szervezetbe a legtöbbet, ha Amerika ezt csökkenti, akkor az európai államoknak többet kell befizetni, vagyis megszűnhet a NATO az amerikai hadsereg kiegészítő hadosztálya lenni.

Ott van még a TTIP. Trump szembehelyezkedett vele, mivel politikájának része a tőke határokon belül tartása. Ugyanez igaz a NAFTA-ra, aminek köszönhetően a multik átcsoportosultak Mexikóba, aminek köszönhetően amerikaiak és kanadaiak tízezrei maradtak munka nélkül. Illetve ehhez köthető az illegális bevándorlás növekedése.

És itt érünk el a bel-és gazdaságpolitikához. Nixon a hippi- és polgárjogi mozgalmak végén lett elnök és megígérte, hogy rendet tesz Amerika utcáin. Trumphoz hasonlóan Nixon is egy letűnt amerikai nagyság visszahozatalát és a politika amerikaiak felé fordulását hirdette. Trump a rozsda övezetben élőknek megígérte munkájuk visszaszerzését, ezt egy protekcionista vámpolitikával, az amerikai cégek országon kívül gyártott termékeinek behozatalának megadóztatásával. Itt jön képbe a cégek adójának csökkentése, ami szintén a visszacsábítás egyik eszköze. Ez a politika szembe menne a hagyományos republikánus szabad kereskedelem és a piaci folyamatokba történő be nem avatkozás politikájával.

Az illegális bevándorlókról annyit, hogy az amerikai cégek telepei hiába vannak otthon nem az amerikai szakmunkásoknak adnak munkát, hanem a helyzetüknél fogva jóval kiszolgáltatottabb illegális bevándorlókat. Illegális mivoltuk és pótolhatóságuk miatt éhbérért tudják dolgoztatni őket, ezzel az olcsó munkaerővel az amerikai nem tudnak versenyezni, csak ha ők is éhbérért akarnak dolgozni. A leszakadó rétegeknek ezért jelentett sokat amikor Trump megígérte, hogy hazaküldi az illegálisokat és falat épít (figyelembe véve, hogy komoly diplomáciai vihart okozna Mexikóval nem biztos, hogy kivitelezi).

Vonjuk el konklúziót, hogy miért akarta az amerikai kisember, aki úgy érzi, hogy cserben hagyta az állam, hogy Trump legyen az elnök szerintem érthetővé vált. Ezeket az embereket cserben hagyta a Demokrata Párt, ami a nemzetközi trendeket követve Bill Clinton alatt szintén behódolt a neoliberalizmusnak. Trump politikája egy kicsit keynesiánusnak és gaullistának tűnik, ami mint már mondottam szembe megy a neokonok gazdaság politikájával. Hogy ezekből az ígéretekből bármi megvalósul attól függ milyen emberekkel veszi körbe magát Trump a kormányalakítása során.

Kíváncsi leszek, hogy ez okoz-e törést (esetleg szakadást) a Republikánus Párton belül. Ugyanez igaz a Demokrata Pártra. El tudnám képzelni, hogy felbomlanak ezek a pártok és újak jönnek létre belőlük. Trump egy kicsit etatistább konzervatív pártot hoz létre, önálló frakciót alakít a Tea Party. A demokratáknál leválik egy Sanders vezette szociáldemokrata párt és a két párt jelenlegi elitjéből (a republikánus balszárny-demokrata jobbszárny) létrejön egyesülve egy centrum párt.

Sokakkal ellentétben én nem vagyok pesszimista és nem osztom sokak világvége hangulatát. Kicsit talán örülök neki, mert jó volt látni elbukni Clintont és az által képviselt elitet (igaz biztos, hogy csak részleges vereség volt), Trump mindenképpen új korszakot nyitott az amerikai politikai életben, innentől minden rajta áll.
Különben is ha tönkre tesz mindent legalább nagyon jó eséllyel fog indulni Bernie mozgalma 2020-ban.

Maxim

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük