Molnár Gyula és a régi baloldal vége

Sokan már a 2010-es vereség után temették a Magyar Szocialista Pártot, és bár kétségtelen, hogy a tömörülés az elmúlt hat évben a fokozatos leépülés jeleit mutatta, eleddig legalább elméleti lehetőség volt rá, hogy újra emelkedő pályára álljon. A múlt hétvégi tisztújítással azonban a párt, és vele együtt a régi baloldal másik alakulatának, a DK-nak a sorsa végleg megpecsételődött.

Nem az a baj, hogy az új elnök, Molnár Gyula nevét a jogerősen bizonyítást nem nyert korrupciós vád (és több gyanús híresztelés) piszkolja be, hanem hogy az önmeghatározásában szocialista párt egy olyan elnököt választott, akinek a legkevesebb köze sincs a baloldalhoz, és minden jel szerint sem szándékkal, sem képességgel nem rendelkezik arra, hogy valamikor a közeljövőben köze legyen hozzá. Ennek híján az MSZP végérvényesen beáll a hasonló profilú DK mellé, és rááll arra a röppályára, amelynek végén egy újabb hatalmas 2018-as pofon, és a biztos megsemmisülés áll.

Molnár Gyula volt az a polgármester, aki 2009 nyarán meghirdette az Új rend Újbudán című programját, amelynek egyik eleme az ún. hajléktalanmentes övezet volt. Kocsis Máté politikai látnokot jóval megelőzve Molnár tehát megszülte a hajléktalan emberek közterekről való kitiltásának ötletét, mondván, hogy ezeken a közterületeken a hajléktalan emberek „nem maradhatnak, és nem is jöhetnek vissza”, elvégre ez „nem jogi kérdés, inkább olyasmiről szól, hogy a többség szeretne kulturáltan leülni egy padra”. Ugye, azt senkinek nem kell mondani, hogy egy valamicskét is baloldali program nem büntetéssel sújtja az önhibájukon kívül szenvedőket, hanem megpróbálja megváltoztatni azokat a társadalmi, gazdasági tényezőket, amelyek miatt embereknek fedél nélkül kell élniük.

Sajnos Molnár a hivatalból kikerülve sem kapott túl nagy kedvet a baloldali gondolatokhoz. Mostani pártelnöki programjában a munka, munkás, dolgozó, munkavállaló szavak közül csak az első szerepel, az is csak úgy, hogy az MSZP-nek nagy munkát kell végeznie.

A választmányi elnökké előlépő Hiller István kerítésimádatával kiegészülve ez csodálatos perspektívákat nyit meg egy baloldali párt számára, amely a szavazatunkra méltó, támogatásunkra érdemes alternatívát szeretne nyújtani a Fidesz korrupt, dolgozó- és szegényellenes, idegengyűlölő és kisebbségellenes kormányzásával szemben.

Valós jövőkép és a magyar nemzet számára reményt nyújtó gondolatok hiányában az új MSZP- vezetés az összefogás-mantra mellett kötelezte el magát, és ezzel felszállt Gyurcsány Ferenc pártja mellé az összefogás-vonatra. Nem véletlen, hogy a DK-s digitális underground bugyraiból csak úgy buzogtak fölfele a dicshimnuszok Molnár irányában, és ömlött a sár az állítólag pipogya Tóbiás Józseffel szemben. Hogy Molnár mitől lenne karakteresebb, mint Tóbiás, arról nem nagyon tudhatunk semmit (a tippünk pedig: nem tud karakteresebb lenni), de Tóbiással ellentétben Molnár nem zárkózik el a Ferivel való együttműködéstől, úgyhogy érdemes a gyurcsányista blogvilág őszinte imádatára.

Nem hiszem, hogy a Magyar Szocialista Párt elnökének 2016 Magyarországán különösen nehéz feladat lenne baloldali témákat találnia. Következetesen, valamicske kitartással és hozzáértéssel kellene elmondania egyetlen aprócska víziót: azt, hogy Magyarországon lehessen tisztességesen megélni a munkából, létezzenek kiszámítható munkahelyek és minőségi közszolgáltatások, az ellopott pénzek és gazdagoknak adott kedvezmények, a négymillió szegény és a szétrohadó kórházak helyett. Molnár Gyula első sajtótájékoztatóján nem volt képes ezt elmondani.

Innentől a magyar állampolgárok számára az MSZP megszűnt közérdekű valamivé lenni. Az elkövetkezendő két évet eljátszadozzák Ferivel együtt, oszt’ jónapot.

Az MSZP-ben mind a mai napig léteznek tisztességes, elkötelezett politikusok, és a pártnak még mindig van úgy egy-másfél millió szavazója, ami kétségtelenül fontos kiindulási pont, de korántsem elegendő. A pártnak arra kellene törekednie, hogy utat találjon azokhoz a milliókhoz, akiket az elmúlt két és fél évtized elhibázott gazdaság- és társadalompolitikája és a Fidesz kormányzása egyre bizonytalanabb helyzetbe sodort. Ahelyett, hogy az Orbán-ellenes összefogás által mozgósítható szűk rétegnek kedveskedne, újra kellene építenie saját alapjait, saját társadalmi beágyazottságát. El kellene kezdenie részt venni a magyar társadalom többségének hétköznapi küzdelmeiben, a bérből és fizetésből élők, illetve a megélhetéstől megfosztottak küzdelmeiben. Hogy felmutassa, megszerezhető és megszervezhető egy igazságosabb Magyarország, ahol érdemes dolgozni, ahol lakhatáshoz lehet jutni, minőségi oktatást lehet biztosítani a gyerekeknek. Egy szóval: ahol meg lehet élni akkor is, ha nem fideszes kegyenc valaki.

Az elmúlt hat esztendőben bejárt utak láthatóan nem vezetnek sikerre, az MSZP most mégis úgy döntött, újra a sikertelenséget választja. Senki nem tiltja meg az új vezetésnek, hogy a Magyar Szocializmusmentes Párton dolgozzon, de onnantól tényleg semmi értelme nincs a párt létezésének. Ha egy kisebbséget hiszterizáló, üres orbánozást és örökös megválaszthatatlanságot akarunk, akkor ott van a Feri, ő azt jobban tolja, szegényellenes intézkedésekhez és hajléktalanmentes övezetekhez pedig ott a Fidesz.

Papp Szilárd István

Forrás: Kettős Mérce

Szájhősök tere. Olyan gondolatmorzsák a netről, amik nem feltétlen tükrözik a szerkesztőség álláspontját, de mindenképpen érdemes tudni róluk.

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük