Montenegró kínai hitelekkel való “gyarmatosítása” egy mese?

Pár éve már használják Montenegróban azt az autópályát, amely miatt az ország a liberális sajtó szerint hatalmas bajban van. A probléma csak az ezen állítással is, hogy alapvetően nem igaz. Egy országnak meg kellett oldania az elszigetelt helyzetéből adódó problémáját, mivel másként nem ment, hát megoldotta kínai hitelből és kínai szakmai segítséggel.

Részletes elemzéseknek tűnő  propagandacikkeket olvashatunk arról, hogy például Montenegró mennyire “rácseszett”, amikor elfogadta Kína segítségét infrastrukturális fejlesztéseihez. Miért nem az Európai Unióból és az USA-ból érkező ilyen jellegű segítséget fogadta el ez a pici ország? Mert onnan ilyen nem érkezett. Sőt, ebben a közegben autópálya-fejlesztés felháborodást keltett. A nyugati médiában, azonnal “adósságcsapdának” nevezték a projektet, azzal érvelve, hogy a kínai hitelekből megvalósuló projekt csődbe juttatja a balkáni országot. A Reuters például egyből meg is írta, hogy a kínai autópálya-kölcsön “növekedés irányába irányította Montenegró adósságát”.

Erre erősített rá a washingtoni székhelyű Globális Fejlesztési Központ dokumentuma, mely  rámutatott arra, hogy “Montenegró adósságproblémája óriási”. Hivatkoztak a Világbank 2017 februárjában közzétett tanulmányára, amely szerint az ország államadóssága az éves költségvetés 83 százalékra nőtt 2018-ra. Ezen állítás csak azért vicces, mert ez a százalékos adat bőven megfelel az európai átlagnak. Az Eurostat, az Európai Unió (EU) statisztikai hivatala közölte, hogy az államadósság 2018 első negyedévében a nemzeti GDP 86,8 százalékát tette ki az euróövezet 19 tagállamában és 81,5 százalékát 28 uniós tagállamban. Azaz Montenegró még így is simán hozza az uniós átlagot, mégis az ő esetükben ezt már úgy kell tálalni, mintha a totális csőd szélére került volna az ország a kínai hitelekkel.

A Xinhua kínai állami hírügynökség által végzett kutatások és interjúik azonban egészen mást mutatnak. A kínai hitelek, amelyek 2 százalékos kamatlábat, 20 éves törlesztési és 6 éves aktiválási időszakot tartalmaznak, a nemzetközi normákhoz viszonyítva is rendkívül kedvezőek. Rádadásul szó sincs az emlegetett 83 százalékos eladósodottsági szintről sem. A valóságban a montenegrói központi kormány adóssága 2018 közepén a GDP 70,1 százalékát tette ki a pénzügyminisztérium jelentése szerint.

Azt sem tette közzé a nyugati és a hazai liberális média, hogy Montenegró hatékony költségvetési konszolidációs erőfeszítéseit a Világbank és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) is elismerte.

Felmerül természetesen a kérdés, hogy tényleg egy fölösleges beruházással állunk szemben, melyet Kína ráerőltetett egy szegény és kiszolgáltatott kisországra? Mert ugye nagyjából ezt olvassuk ki a lejárató cikkekből. A valós helyzet azonban az, hogy az autópálya megépítése nagy lendületet adott az országnak. Az IMF is elismerte például, hogy ennek köszönhetően a 2016-os 2,9 százalékos növekedés után a gazdaság 2017-ben már 4,4 százalékkal növekedett. Köszönhetően annak, hogy a turisták végre közúton is el tudták érni az ország tengerpartját a szezon idején. Ez az erőteljes gazdasági növekedés 2018-ban is folytatódott,  függetlenül az időközben foganatosított költségvetési kiigazítástól.

“Míg a beruházások növekedése lassul, amikor az autópálya építése befejeződik, a növekedéshez való hozzájárulása továbbra is erős marad egész 2018-ban” – ezt már a Világbank Montenegróra vonatkozó gazdasági előrejelzésében írta.

Ráadásul az sem igaz, hogy kínai pénzből kínai cégek kínai munkásokat foglalkoztattak volna kizárólag. A Bemax, Montenegró vezető építőipari vállalata számára a projekt építésében való részvétel mintegy 200 millió euró (232,2 millió dollár) bevételt jelentett. Az autópálya-építési projektben mintegy 700 ember dolgozott, akik közül 600 volt helyi munkás. Ezt Veselin Kovacevic ügyvezető igazgató nyilatkozta a Xinhua hírügynökségnek.

Branislav Becerovic, egy 39 éves munkás, aki vasbeton szerelőként dolgozott az építkezésen – több helyen 160 méter magas oszlopokon fut az autópálya -, elmondta, hogy ez a munka sokkal jobb jövedelmet hozott számára, mint bármely más korábbi.

De miért is volt szükség erre? A montenegrói kormány úgy véli, hogy az autópálya építésének köszönhetően áthidalták végre az északi és déli országrészek, valamint Montenegró és Európa közötti szakadékot. A gyönyörű tengerpart mögött ugyanis meredek hegyek állnak, a megfelelő utak hiánya miatt nem tudott fejlődni a turizmus, mert más országokkal ellentétben szinte megközelíthetetlen volt. Márpedig az ország legnagyobb gazdasági potenciálja a turizmus, saját mezőgazdasága vagy ipara lényegében nincs is.

„A gazdasági fejlődés regionális különbségei rendkívül nagyok” – állítja az ENSZ Fejlesztési Programjának 2013. évi Nemzeti Humán Fejlesztési Jelentése, amely szerint „az északi régió messze a leginkább hátrányos helyzetű”

“Például a part menti régióban alacsonyabb volt a munkanélküliségi ráta, 11,4 százalék, míg északon az aktív lakosság majdnem 33 százaléka munkanélküli” – áll a jelentésben, hozzátéve, hogy a nem megfelelő infrastruktúra az egyik akadálya az ország EU integrációjának.

Montenegró napjainkban hivatalosan is küzd költségvetési nehézségekkel, de ebben Kínától független tényezők játszanak szerepet leginkább. A legfontosabb az, hogy az ország egyetlen bevételi forrását jelentő turizmust teljesen padlóra küldte a koronavírus járvány. Annak is jelentősége van, hogy a “keleti nyitást” támogató baloldali kormányt 30 év után leváltotta egy jobboldali, mely a nyugati orientációban érdekelt. Az új politikai elit pedig úgy próbál közelebb kerülni Brüsszelhez és Washingtonhoz, hogy készségesen játssza el a kínai gyarmatosítás áldozatát. Hiába azonban a megmentendő szerepének felvállalása, az EU nem nyújt segítséget az országnak annak ellenére sem, hogy a turizmus válsága miatt tényleg komoly bajban vannak. Valószínűleg újra Peking jóindulatára lesznek utalva.

Montenegró példája tehát nem azt bizonyítja, hogy Kína értelmetlen dolgokat finanszíroz uzsora hitelekkel, hogy aztán fizetési nehézség esetén rátegye kezét az ország valamely kiemelkedő vagyontárgyára. Egyszerűen arról van szó, hogy Kína olyan országoknak is hitelez fontos beruházások esetén, amelyek pénzt a nyugati világtól soha semmire nem kapnának a magasnak ítélt kockázati tényezők és bizony a kulturális előítéletek miatt. Ha tehát egy fejlődő, szegényebb ország jelentős fejlesztést kíván végrehajtani, hogy némileg haladjon is, akkor számára ideális Kína olcsó hitele. Idáig rendszerszintű problémát nem okoztak a bedőlt hitelek, már csak azért sem, mert a hitelt adó ország minden esetben törekszik a megoldásra, lehetőséget adva arra, hogy azokat átcsoportosítsák vagy akár előtörlesszék. 

Munkások Újsága

  •  
  •  
  •  
  •