Morgolódás a magyar film kapcsán

Olvasom, hogy egy honlap összeállította a 10 kötelezően megnézendő magyar film listáját. Azt hiszem a listában Az ötödik pecsét, az Árvácska és a Szindbád méltán és jogosan kapott helyet, no de a többi?

Kérném tisztelettel, magyarázza el nekem már valaki, hogy lehet szeretni, ki az a mazochista, aki megnézésre ajánlja a Bibliotheque Pascal-t? Egy túlértékelt, a belpesti értelmiség által agyontömjénezett film, a tisztára fényezett semmi. Mondjuk már nyíltan: Borzalmas, bugyuta, latex jelenet ide vagy oda, nézhetetlen alkotás! Lopott formanyelv, gyenge színészi játék, zavaró összevisszaság. Jó, értjük, egy erdélyi rendezőt is „muszájból” meg kellett említeni, de hát Hajdunak van jobb, emészthetőbb filmje is, ott van pl. a Fehér tenyér.

Aztán hol van Keleti Márton? A Hattyúdal vagy a Tizedes, meg a többiek, ezeket a filmeket kell megnézni, ha a hamisíthatatlan magyar életérzést akarjuk megérteni – az állandóan ügyeskedő, a nagy dobásra készülő, de sehová sem jutó kisember, ugye milyen ismerős?

Aztán ez a lista meglehetősen nosztalgikus, mondhatni az 1989 előtti filmkultúrából akar egy-két remekművet felmutatni. Ámde 2016-ot írunk elvileg, meg gyakorlatilag is, tehát hol a Rendszerváltást követő filmes vonulat? Azért az eléggé közhely, hogy az ezredfordulóra nagyjából magára talált a magyar film. Ott van mindjárt a Kontroll (amiből jó lenne egy sorozatot is gyártani), az Üvegtigris, A fény ösvényei vagy A nyomozó, ami a maga műfajában óriási dobás a Dögkeselyű óta! (Ez utóbbi film sincsen megemlítve…)

Jancsó Miki bácsiról tömören nem lehet írni, de most mégis megpróbálom. Szóval szerintem, a meztelen lovak és meztelen nők (mozgó)képes védőszentjének kötelezően megnézendő és befogadható filmje a Zsarnok szíve – nem is értem miért nem vetítik soha augusztus 20-án, pedig illene a rockopera mellé berakni. A cikkben megemlített Fényes szelek Jancsó legrosszabb filmje, ezt maga a rendező is elismerte, ennyi erről. Az 1989 utáni Miki bácsi Kapa-Pepe korszakából általában a nyitó darabot szokták felemlegetni, ami valóban tömör és zseniális összefoglalása a Rendszerváltásnak, én mégis a Kelj fel komám, ne aludjál című filmjét ajánlom a közönségnek – ebben hangzik el az alábbi idézet: „a történelemhez nem viszonyulni kell, a történelmet le kell nyúlni.” Jancsó külföldi korszakából érdemes alkotás a Pacifista.

Bereményi Géza helyett hiányolom Bacsó Pétert, különösen a Tanút. Fábritól majdnem minden filmet érdemes megnézni, ezért is szeretném felhívni a figyelmet, ha már így meg úgy a Saul fia, az Utószezon című alkotást. Döbbenetes és a többségi társadalom felelősségére kérdez rá, miközben a téma „túltolását” sem hallgatja el.

Sok lesz már belőlem, ezért befejeztem, ja, és a nemzetközi helyzet egyre fokozódik.

Csókás Máté

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük