Munkások Újsága 165. és 2. születésnap

cake

165 esztendővel ezen a napon Táncsics Mihály elégedetten dőlhetett hátra. Ő, akit pár nappal korábban a radikális, a kommunisztikus eszmékkel szimpatizáló, a hatalom által már akkor simán lezsidótt pesti ifjak kihoztak börtönéből, április 2-án már saját lapját, a Munkások Újságát tartotta kezében. A paraszti származású Táncsics volt az első a magyar történelemben, aki nem egyszerűen a “nép”-et szólította meg, hanem azokat, akik helyzetükből kifolyólag a társadalom legkiszolgáltatottabb és legharciasabb társadalmi osztály lettek, a munkásokat. 

Táncsics kíméletlen ellensége volt az őt még börtönbe is záró zsarnokságnak, de nem állt, nem állhatott teljes mellszélességgel a győztes magyar középnemesség oldalára, mert látta, hogy a korabeli rendszerváltás kivételezett néhány ezer emberrel sok százezer ember kárára. Lapja szükségszerűen radikalizálódott, mert szócsőve lett a korabeli.”kisembereknek”. Ma nem divat beszélni róla, de akkor sokan azt javasolták emiatt, hogy Táncsicsot dugják vissza a börtönbe, mert ott volt igazán jó helyen. Lapját 1848 áprilisa és decembere között tudta megjelentetni, végül Kossuth kifejezett nyomására szűnt meg. Hogy mit vesztett a szabadság, a haladás ügye akkor a Munkások Újságával? Talán csak annyit, hogy százezrek maradtak távol a honvédő háborútól. Azok, akiknek nem voltak elegendőek a hazafiságra buzdító szónoklatok, akik valódi szociális vívmányokat vártak és nem pusztán nemzetiszínű elitváltást.


Két évvel ezelőtt március 15-én Táncsics sírjánál tartott megemlékezésen fogadtuk meg, hogy újraindítjuk az egykori Munkások Újságát. Annyi időnk volt mint neki és mi is meg tudtuk csinálni. Pár nappal április 2-a után már a nagy szakszervezeti demonstráció résztvevőinek osztottuk a lapot és fogadták is tőlünk nagy örömmel.


Sok fanyalgó azt mondta, hogy egy modern lap címében nem szerepelhet a “munkás” szó. Mi azt mondtuk, hogy nincs igazuk, mert a rendszerváltás után két évtizeddel az emberek többsége igenis rájött, hogy ő valójában egy kiszolgáltatott, kizsákmányolt helyzetben lévő valaki, aki a munkája eladásából próbál élni, azaz munkás.

Mi is, Táncsicshoz hasonlóan engesztelhetetlen ellenfelei vagyunk az új zsarnokságnak, de nem vagyunk hajlandóak csupán a demokratikus jogokért küzdeni. Mi a szociális igazságtalanságok ellen is küzdünk és egy cseppet sem vagyunk elragadtatva amiatt, hogy a mostani ellenzék csupán elitváltásban gondolkodik és az emberek többsége szociális visszalépéstől is tart, mert a demokratikus ellenzék első sorában olyan alakok állnak, akik korábban már megmutatták, hogy szinte varázserőt tulajdonítanak az embereket megnyomorító megszorító politikáknak és nem a választópolgárokat, a munkásokat, hanem a bankokat és a munkáltatókat, azaz a tőkéseket tekintik elsődleges partnerüknek, az ő elvárásaikhoz igazítják politikájukat. Ha mi ezt támogatnánk, árulókká lennénk. Elárulnánk azokat, akik egy igazságosabb és demokratikusabb világért küzdő sajtóterméknek tartanak minket.

Mi lesz velünk? Megyünk tovább előre. Támogatást nem kapunk titkos helyekről, pártpénztárakból, ingyen tesszük a dolgunkat, támogatást csak olvasóink juttatnak el hozzánk. És mi talán erre vagyunk a legbüszkébbek, mert így bizony nem vagyunk ráutalva arra, hogy írásainkkal valakik kedvét keressük, számunkra a mérce csak ti vagytok, az olvasók!

Kalmár Szilárd

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük