Múzeumot, vérrel

Ez a cikk másnak indult, mint ami lett belőle. Az artPortal hetek óta tervezte, hogy megszólal abban a vitában, amely az Élet és Irodalom (ÉS) hasábjain kezdődött a múzeumi negyed, a hazai muzeológia és a Városliget kapcsán. A múzeumi negyed története azonban kedd óta radikálisan megváltozott.

Nagyon másról szól már a város legnagyobb közparkjának átalakítása, a tervezett múzeumépítés, a Liget-projekt, amióta a Közlekedési Múzeumot kerítéssel körbevevő „biztonságiak” szabadcsapata és a velük minden jel szerint együttműködő rendőrség lép fel a Ligetvédőkkel, azaz a tüntetőkkel szemben, s az eszközeik egyre durvábbak.

A stabil kelet-európai hagyományokat felélesztve, egy épületfoglaló tüntetőt, aki nem mellesleg egy népszerű együttes énekese, a pszichiátriára vittek. Ott még nem tartunk, hogy a bevitt demonstrálót „kezelték” is volna, de bent tartották, és noha elmondása szerint az orvosok korrektek voltak vele odabent, idekint megkapta azért a megjegyzéseket a szervektől: „…folyamatosan osztottak, hogy nekem végem van, begyógyszereznek, szétinjekcióznak, hónapokra kivonnak a forgalomból és nekem annyi.”  Az egyik tüntető eltört válláról szóló hírek végül nem bizonyultak megalapozottnak – bár az ő zaklatása ettől még botrány –, ugyanakkor Szabó Rebeka, PM-es képviselőt „elvezették” a területről, a 82 éves Mécs Imrét, személyes beszámolók szerint, a földre lökték a Közlekedési Múzeumnál.

A terület és a projekt büdzséje kikerült mindenfajta parlamenti és költségvetési kontroll alól, várható volt, hogy valamiféle ex-lex helyzet és vele az önbíráskodás előbb-utóbb megjelenik. A Városligetet máris budapesti Gezi parkként emlegetik sokan, és az egész múzeumnegyedre borzalmasan rossz fényt vet az erőszak ténye, no meg az, hogy a „biztonságiak” a rendőröknek szidalmazzák, buzi ballibsizik a tüntetőket, egyfajta hallgatólagos összjáték részeként.

Miről lehet ezek után vitatkozni? Mivel, kivel szemben érvel, aki a múzeumi negyedet  kritizálja? Mit véd ezek után az, aki a Liget-projektet védi? Mit képvisel ezek után az, aki a projektet képviseli? Mit tehet az, aki aláírta a támogató nyilatkozatot? Milyen lelkiismereti helyzetbe kerülnek, és mit lépnek a támogatók?

Miként lehet mindezzel vitatkozni, most, hogy az „inkompetens, politikai-kulturális tőkéjét vesztett állam kontextusában” jóvátehetetlen dolgok történnek? El tudunk vonatkoztatni ettől a kontextustól? Eleve önellentmondásnak látszott a vitaindító szövegben az, hogy a szerző egyfelől a kormányzatot tette felelőssé a intézményrendszer szétveréséért, ugyanakkor éppen ettől a kormányzattól várta, hogy megteremti a fent vázolt lehetőséget az intézményrendszer demokratikus újragondolására. Végtelen naivitásnak tetszik most mindez.

Nem csak azért, mert a demokratikus jelző tényleg semmilyen módon nem illeszthető már sem a projekt, sem az azt társszerzőként jegyző magyar állam mellé. Nem csak azért, mert a projekt túl közel keveredett a korrupció és a politikai alvilág mocsarához. Nem csak azért, mert itt már múzeumszakmai kérdésekről beszélgetni tényleg lehetetlen. Hanem, mert Magyarországon, most már ismétlődő módon, a közhatalom az ellenőrizhetetlen, önjáró, paramilitáris csapatok segítségével érvényesíti akaratát

Nagy Gergely

Bővebben: ArtPortal

Szájhősök tere. Olyan gondolatmorzsák a netről, amik nem feltétlen tükrözik a szerkesztőség álláspontját, de mindenképpen érdemes tudni róluk.

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük