Nacionál-fasizmus és genocídium Ukrajnában

Ukrajna005

Ukrajna több évszázadon keresztül, több részletben összetákolt, részben mesterségesnek tekinthető állam. Melynek – a polgárháború időszakának két-három évét leszámítva – sohasem volt önálló államisága. Egységes államot, nemzetet faragni egy ilyen konglomerátumból – csak felfokozott nacionalizmussal lehetséges. Ukrajna 1991-es függetlenné válása óta kínlódik egy valamifajta olyan „nemzeti koncepció” kidolgozásával, amivel egységbe tömöríthető lenne ez a rendkívül sokrétű, színes nemzetiségi összetételű, igen eltérő történelmi-kulturális hagyományú vidékekből összeeszkábált ország. E folyamatra rávetítette árnyékát az Ukrajnához az utolsók között (1939 szeptemberében) csatlakozott, az un. „orosz világgal” való kapcsolatát a XIII. századi mongol-tatár hódoltság óta elvesztett Galícia. A „Majdan” három hónapja alatt előbb Kijevet, majd egész Ukrajnát elárasztó nacionál-fasiszta söpredék ideológiai-politikai uralma alá hajtotta egész Ukrajnát.

Amihez termékeny talajt készített elő a Nyugat – elsősorban az Egyesült Államok – kezdettől fogva folytatott ideológiai-politikai diverziója. Ilyen-olyan alapítványok, amerikai hátterű civil szervezetek – módszeres, kitartó munkával – kinevelték az ukrajnai elitnek azt az új nemzedékét, amely immár ellenségesen tekintett a szovjet múltra, Oroszországra. A VÉGSŐ CÉL: UKRAJNA LEVÁLASZTÁSA VOLT OROSZORSZÁGRÓL – és e cél érdekében semmi sem volt drága. A nyugatnak ezt az aknamunkáját  segítette, hogy az egymást követő ukrán elnökök – még a közkeletűen „oroszbarátnak” nevezett legutolsó törvényes elnök, Viktor Janukovics is minimum kétkulacsos, jellemtelen politikát folytatott a kérdésben. Az Egyesült Államok, a NATO már a 2000-es évek közepétől módszeresen készítette elő az ukrán nacionál-fasiszta szélsőjobboldal fegyveres rohamosztagosait – harci kiképzést nyújtva számukra észtországi NATO-támaszpontokon. Az csak „hab volt a tortán”, hogy AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK, 2009 ÓTA, ÖSSZESEN 5 MILLIÁRD DOLLÁRT KÖLTÖTT JANUKOVICS ELNÖK MEGBUKTATÁSÁRA (ezt maga Victoria Nuland külügyminiszter-helyettes asszony tárta fel a győztes puccs napjaiban). A három hónapig tartó véres zavargások pénzelésében, irányításában a kijevi amerikai nagykövetség konkrét, közvetlen szerepet vállalt fel.

A NACIONÁL-FASISZTA KIJEVI JUNTA (nyilván nem kevés amerikai sugalmazásra) FÖLVÁLLALTA AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK OROSZELLENES GEOPOLITIKAI JÁTSZMÁJÁBAN A ROHAMOSZTAG, A FALTÖRŐ KOS, az Oroszország háborús provokálójának SZEREPÉT. EBBEN SEGÍTETTE A FÜGGETLENSÉG 23 ÉVE ALATT FELSZÍTOTT OROSZELLENES GYŰLÖLET. A független Ukrajna – kiváltképpen a náci junta irányításával – ma Oroszország ellenében határozza meg önmagát. AZ OROSZELLENESSÉG MA A JUNTA ESZMEI-POLITIKAI LÉTELEME. Még akkor is, ha – sokak számára érthetetlen módon – sikerült megnyerni az oroszajkú lakosság igen jelentős részének támogatását is. A Donbasszban harcoló-vérengző náci hadsereg, a kifejezetten fasiszta félkatonai alakulatok személyi állománya 80 százalékban oroszokból, illetve oroszajkúakból áll.

Az orosz, oroszajkú lakosság 1991 óta sokat szenvedett az utóbb nacionál-fasizmusba átcsapó ukrán nacionalizmustól. A kijevi hatalom már a puccs előtt is leszámolt a több jogot követelő kisebbségi – főként orosz – nemzeti mozgalmakkal, folyamatosan kezdte ki az 1954-ben az akkori szovjet alkotmány és törvények megsértésével Ukrajnának átadott Krím-félszigetnek formailag biztosított autonómiát:

  1. A kijevi vezetés kezdettők fogva ignorálja a Kárpátalja számára autonómiát követelő 1991 márciusi népszavazást, annak eredményét (erről mindmáig nem esik szó a magyarok sorsáért állítólag olyannyira aggódó budapesti kormányok részéről);
  2. A kijevi vezetés ignorálta a Donbassz 1994. márciusában, a régió autonómiájáról megtartott népszavazását, annak eredményét;
  3. A kijevi vezetés ignorálja a Krímben 1991-ben megtartott népszavazás eredményét az autonómia kiszélesítéséről. 1995-ben önkényesen leváltotta az autonóm területnek a lakosság szavazataival megválasztott vezetőjét. 2005-ben pedig a Krím már megtapasztalta, hogy mit jelentenek azok az un. „barátságvonatok”, amelyek a mostani puccs után szerterajzottak egész Ukrajnában, hogy letörjék a törvénytelen államcsíny miatti, az Ukrajna akkori 25 megyéjéből 16-ban kitört tiltakozó mozgalmakat. Kijevből érkezett agresszív nacionalisták akkor letörték a krímiek mozgalmát. (A tisztán oroszok lakta Szevasztopolban akkoriban az utcán felállított stilizált akasztófák jelezték: mi vár az oroszokra, ha csak föl merik is ütni a fejüket).

A náci puccs (mely azzal kezdte, hogy visszavonta a kisebbségek nyelvhasználatával kapcsolatban, korábba nagy nehezen kiharcolt törvényt), a kijevi fasiszta pogromok látványa riadalmat, elemi tiltakozást váltott ki az oroszok lakta Kelet- és Dél-Ukrajnában. Egy fasiszta junta ilyenkor szokásos válasza: erőszakkal letörni az ellenállást. (UKRAJNA – a lényegében egyedül csak Oroszország által szorgalmazott – MINSZKI MEGÁLLAPODÁSOK KERETÉBEN KÖTELEZETTSÉGET VÁLLALT AZ ORSZÁG FÖDERATÍV ÁTALAKÍTÁSÁRA. Az ország „államfője” azonban nyomban vissza is vonta ígérvényét: UKRAJNA, IGENIS, UNITÁRIUS ÁLLAM MARAD, SZÓ SEM LEHET, MÉG CSAK AUTONÓMIÁRÓL SEM. (Budapest, dr. Németh Zsolt – ébresztő!). Akinek nem tetszik, húzzon el az övéihez: Moszkvába, Budapestre, stb.!

A SZEMBENÁLLÁS KIBÉKÍTHETETLENNÉ VÁLT (egyedül az orosz diplomácia próbálja még összeragasztgatni azt, ami már jóvátehetetlenül széttörött. Még mindig bíznak benne, hogy ez lehetséges – a jelek szerint erre, illetve /még mindig/ a nyugati „partnerek” korrektségére építik egész Ukrajna-politikájukat.)

Az első rémtettre 2014. február 20-án került sor. Nyolc autóbuszból álló konvojban krími tüntetők tértek hazafelé. Amikor az országúton, lesből várva rájuk, nagy létszámú fölfegyverzett ukrán náci rohanta meg őket. Az utasokat kiterelték, összeverték, megalázták – HETET KÖZÜLÜK PEDIG AGYONLŐTTEK. (Az áldozatok száma ennél több is lehetett: sokan nem kerültek elő ugyanis azon utasok közül, akik a mezőn át próbáltak elmenekülni: utánuk valóságos hajtóvadászat kezdődött.) Az utasok utóbb elmondták: támadóik GYŰLÖLETÉT AZ VÁLTOTTA KI, HOGY ŐK KRÍMIEK. Mindannyiukat benzinnel locsolták le, és azzal fenyegették, hogy meggyújtják őket. (EZ LEHETETT AZ A PILLANAT, AMIKOR DÉL-KELET UKRAJNA OROSZ ÉS OROSZAJKÚ LAKOSSÁGA ELŐSZÖR MONDTA KI: EBBEN AZ ORSZÁGBAN MI TÖBBÉ NEM TUDUNK ÉS NEM IS AKARUNK ÉLNI. És így változott a Krímben és a Donbasszban is követelt népszavazás témájává már nem Ukrajna föderális átalakítása, hanem a teljes kiválás. A Krím-félszigeten néhány nap múlva fel is lobbant az ellenállás lángja. Amit hamarosan Kelet-Ukrajna három megyéje (Harkov és a Donbassz), illetve, délnyugaton, Ogyessza követett.)

A Donbasszra fegyverrel rárontó náci ármádia pedig elköveti az összes háborús bűntettet, amit csak ilyenkor el lehet követni.

„2014 nyarán nyilvánosságra került az amerikai Rand Corporation „biztonságpolitikai tanácsadó magáncég” által az ukrán kormány felkérésére készített feljegyzés. (Tudni kell, hogy a Donbassz alatt jelentős palagáz készleteket véltek fölfedezni. Még a Janukovics kormány koncessziót adott a kitermelésre a Shell és a Chevron olajtársaságnak – az utóbbi igazgatótanácsának tagja volt Joe Biden amerikai alelnök fia is. A térség városainak lerombolása, lakóinak elűzése megkönnyítette – volna – e társaságok dolgát, hogy a területet, a kitermelés céljából, kisajátítsák.) Eszerint AZ ELLENÁLLÓ VÁROSOKAT LAKÓINAK AZ ÁGYÚZÁSOKKAL VALÓ MEGTÖRÉSÉVEL KELL BEVENNI. Négy szakaszból álló ágyúzást javasoltak ezért, a lakosság ellenállásának megtörése, illetve elűzése céljából. A Rand Corporation másik javaslata un. „filtrációs” (vagyis „szűrő”, vagyis koncentrációs) táborok felállítása volt, ahol az elfoglalt városok lakosságának „megbízhatatlan” részét kivallatták volna a népi fegyveres erőkhöz, hatalomhoz fűződő kapcsolataikról. Ugyanez várt volna az evakuációból visszatérőkre is.

Az amerikai javaslatokra voltaképpen nem is volt szükség: EZ VOLT – EZ MA IS – AZ „UKROWEHRMACHT” FŐ STRATÉGIÁJA. Tűzcsapásaikat főleg a védtelen, civil lakosságra mérik (remélve, hogy az ettől kimerült lakosság a népköztársaságok vezetése ellen fordul). A HÁBORÚ KÉT ESZTENDEJE ALATT – AZ EBESZ-MEGFIGYELŐI MISSZIÓJÁNAK ADATAI SZERINT (is) A DONBASSZ KÖZEL TÍZEZER BÉKÉS LAKOSA ESETT A HARCI CSELEKMÉNYEK ÁLDOZATÁUL. (Plusz azok, akikről még nem tudunk. A magyar, illetve világsajtó ÖSSZESEN beszél tízezernyi áldozatról.) Az ukrán hadsereg módszeresen lövi a civil infrastruktúrát (iskolákat, óvodákat, kórházakat) – továbbá a létfontosságú közműveket. De lövik a veszélyes vegyi anyagokkal dolgozó üzemeket éppen úgy, mint a bányák biztonsági berendezéseit árammal ellátó helyi áramtelepeket. Egy alkalommal száznál több bányász élete került emiatt veszélybe.

A haditechnika mai szintje lehetővé teszi, hogy a tüzérség – nehéztüzérség – több kilométerről lőhessen (polgári) célpontokat (is). Képletesen szólva: egy, az ukránhoz hasonló ellenséges hadsereg Gyálról, Pécelről, Monorról lőhetné a Ferihegyi repülőteret, a rákoscsabai, illetve a Havanna lakótelepet, Kispestet. Érd, Diósd – sőt Tárnok – környékéről belőhető lenne az őrmezői, a kelenföldi, a nagytétényi lakótelep – netán még Csepel is. Vácrátót, Veresegyháza felől lőhetnék Dunakeszit, Újpestet, Újpalotát, (és Rákospalotát). A Solymár, Üröm, vagy Pilisvörösvár mellett (házai között) felállított ütegekből pedig lőhetnék Békásmegyert, a Pók utcai lakótelepet, netán még Óbudát is.

Ukrajna területi növekedése a történelem során

(Főként német adatok szerint) AZ UKRÁN HADSEREG VESZTESÉGEI A 28 ÉS 40 EZER KÖZÖTT MOZOGHATNAK. 2014 nyárutóján, illetve 2015. január-februárban az ukrán hadsereg veszteségei Gyebalcevónál nagyjából 8-8 ezret tehettek ki. Az utóbbi helyen elesett mintegy 3,5 ezer donyecki honvéd is.

2014. április 16-án az Azov-tenger partján lévő Mariupolban szülők, hozzátartozók, városiak tüntettek az ellen, hogy fiaikat a készülő katonai büntető expedíció céljából besorozzák. Húsz fiatalt el is engedtek. Amikor a tüntetők megindultak hazafelé, a háztetőkön korábban megbujt orvlövészek, illetve HÁRULRÓL TÁMADÓ fegyveres suhancok tüzet nyitottak rájuk. 12 halott, 18 súlyos sebesült. 80 EMBERNEK PEDIG NYOMA VESZETT.

2014. május 2-án az ogyesszai szakszervezeti székházban – hivatalos adatok szerint – 48-an estek a náci fegyveresek által rendezett tömegmészárlás áldozataiul. (Szemtanúk szerint az áldozatok száma valójában 116 volt, megint mások szerint a kétszázat is meghaladhatta.)

2015. május 9-én a mariupoli rendőrök – akik átálltak a felkelt nép oldalára – megtagadták a kapitányság élére pár napja a junta fegyveresei által odaállított kapitány parancsát, hogy akár a tömegbe való lövetés árán is kergessék szét a Győzelem Napját ünneplő városiakat. A kapitány segítséget kért a város környékén állomásozó ukrán hadseregtől, náci terrorbrigádoktól – akik néhány óra múlva tankokkal, páncélosokkal, aknavetőkkel nyomultak be a városba. E fegyvereket bevetve szétlőtték a kapitányság épületét, amely ki is gyulladt. Falai között húsz rendőr, illetve a segítségükre siető városi civil lelte halálát. A megvadult katonák eközben a város utcáin lövöldöztek: egy utcai kioszknál lelőttek három embert (az egyiket kivégzésszerűen, közvetlen közelről tarkón lőtték), három másikat súlyosan megsebesítettek.

Május 11-én, a népszavazás napjának kora reggelén a junta csapatai benyomultak Krasznoarmejszk városába, és a szavazásra váró embereket géppisztoly-sorozatokkal kergették szét. Ugyanaznap Kramatorszk városi tanácsának épületéhez több pénzszállító autó érkezett (ezek az egyik oligarcha bankjának pénzszállító autói voltak). A gépkocsikból azonban fegyveresek ugráltak elő, és tüzet nyitottak az épület előtt szavazásra váró emberekre. Egy ember meghalt, többen megsebesültek.

Május 26-tól az ukrán légierő bombázni kezdte Donyecket. A város repülőterét sikertelenül elfoglalni próbáló népfelkelők sebesültjeit szállító teherautó konvojra lesből ukrán fegyveresek támadtak rá. A teherautókon fekvő 35 védtelen sebesültet bestiálisan lemészárolták. Így tettek a kezükre került városok kórházaiban fekvő, sebesült népfelkelőkkel is.

Júniusban az „Ajdar” (a leghírhedtebb, legkegyetlenebb terrorbrigád – ennek a tagja volt Nagyezsda Szavcsenko is) egységei, az országúton felvonulva véletlenül arra haladó személyautókat tartóztattak fel. Vezetőiket közvetlen közelről fejbe lőtték. Négy szerencsétlen autós esett áldozatul – közöttük egy egészen fiatal legényke, akit vele utazó édesanyjának szeme láttára gyilkoltak le.

A bombázások, a békés lakónegyedek, családi házak elleni nehéztüzérségi támadások után a junta serege immár tiltott fegyvereket is bevetett. A júniusi, Szlavjanszk környéki harcokban először dobtak le – részben civil létesítményekre is – foszforbombákat.

Június 2-án egy ukrán repülőgép rakétát lőtt ki a luganszki kormányépületre. A rakétában KAZETTÁS BOMBÁK voltak. A szerteszét repülő, borotvaéles fémszilánkok (szörnyű, roncsolásos, csonkolásos sebeket ejtve áldozataikon) 8 ember halálát okozták, a sebesültek száma több tucat volt. Július 18-án a támadás megismétlődött, ezúttal egy forgalmas útkereszteződésben, a piacon. 18 ember lelte ott szörnyű halálát. (Aki látta a képeket, sohasem felejti el: a holttesteken kívül emberi végtagok, egy skalp, agyvelővel kevert vérfolt a járdán.) Decemberben Donyeckben vágott egy akna nyugdíjukra, segélyükre váró emberek közé. Öt halott – még az emeletről is emberi húscafatok lógtak alá.

Aztán az ukrán hadsereg, illetve a velük harcoló náci félkatonai terrorbrigádok kegyetlensége, gyilkos indulatai minden képzeletet múlóan elszabadultak. Júliusban, az orosz határ közelében folyó véres, kegyetlen, eleinte váltakozó szerencsével folyó harcok során néhány napra ukrán kézre került egy kicsiny, másfél-kétszáz lelket számláló falu. Lakosai utóbb elmondták: a náci hóhérok a faluban maradt néhány férfi végtagjait baltával vágták le – a lányokat, asszonyokat pedig mind megerőszakolták.

Október elején a frissen felszabadított Nyizsnyaja Krinka község határában, egy elhagyott bányaüzemnél tömegsírokra bukkantak, legalább negyven áldozat – főként nők – maradványaival. A megszállás után a bányaüzem területén rendezkedtek be egy náci terrorbrigád tagjai, akik önmaguk szórakoztatására a környék településeiről hurcoltak oda lányokat, fiatal asszonyokat. Amikor a szerencsétlenek már „elhasználódtak”, tarkón lőtték és tömegsírokba lökték őket. Szemfüles oknyomozó újságírók a Mariupol repülőtere mellett fölállított koncentrációs tábor – Ukrajna legnagyobb koncentrációs táborának – közelében, hírek szerint, tömegsírokra bukkantak legalább két és félezer áldozat maradványaival.

Ukrán diverzáns osztagok feladata nem csupán az ellenfél haderejének gyengítése, de civil létesítmények elleni támadások illetve a civil lakosság elleni terrorcselekmények végrehajtása is. Ukrán diverzánsok, illetve erre kész helyi árulók lopva „csipogókat” szerelnek olyan helyekre, ahol egyszerre sokan tartózkodnak. Ezek a kis adóvevők célra vezetik a kifejezetten a lakosság pusztítására kilőtt tüzérségi lövedékeket. Legfrissebb hír, hogy a kijevi amerikai katonai attasé és munkatársai jelenlétében üzembe helyezték az ostromlott Donyeck közelében azt a rádiólokációs rendszert, mely segíti a rakéták, tüzérségi lövedékek célba juttatását. Ennek következménye is volt a június 8-ról 9-re virradó, pokoli éjszaka.

Ukrán mesterlövészek a front közeli településeken nem csupán a népi felszabadító erők katonáit, de polgári személyeket is rendszeresen célba vesznek. Az egyik faluban gyors egymásutánban ketten estek áldozatul: egy hetvenéves néni, és egy hosszas rokkantsági kezelésen lévő katona.

Az ukrán hadseregnek és fasiszta csatolmányainak kedvelt célpontjai voltak az ostromlott városokból evakuálók. Egy ilyen akció egyik főszereplője volt a Nyugat hősnője, Nagyezsda Szavcsenko is – aki helikopter pilótanői állását cserélte föl a terroristanő szerepkörével. Ő irányította azt a nehéztüzérségi eszközt, melynek lövedéke telibe találta azt a bizonyos autóbuszt. Amelyen a két orosz újságíró – riportkészítés céljából – kísérte el az evakuálandókat. A lövés telibe talált: mindenki – és nemcsak a két újságíró – áldozatul esett (a busz pedig kiégett). Szavcsenko egyébként – szadista kéjjel – a letartóztatott civilek, illetve hadifoglyok kínzásaiban is részt vett.

2015 februárjában Donyeckbe behatolt ukrán felderítők – rejtekhelyről –, a reggeli csúcsforgalom idején rakétát lőttek ki egy trolibusz végállomás felé. Az éppen beálló járművön, illetve a várakozók közül 13-an lelték halálukat, több tucat volt a sebesült.

2014 nyárutóján az ellenség teljes ostromgyűrűbe zárta Luganszk városát – melynek lakói újraélhették a leningrádi blokádot: folyamatos tüzérségi belövések, a közműhálózat teljes kiiktatása (a rekkenő forróságban nem volt sem víz, sem gáz, sem villany). A blokád teljes volt: nemhogy élelmiszereket, de még az életmentő gyógyszereket sem engedték be a városba. Luganszk megmentésére indult el az orosz kormány segélyszállítmányainak sorozata. Az első konvojt – az ukrán kézen lévő határállomáson a hatóságok nem engedték be (jóllehet, az orosz kormány előzetesen kikérte ehhez a kijevi kormány hozzájárulását. A rekkenő hőségben az ukrán vámszervek HÁROM HÉTIG PACKÁZTAK A SZÁLLÍTMÁNNYAL. Amikor viszont az orosz konvoj „fölszedte a horgonyt” és egy, a már a népi erők kezén lévő határállomáson léptek be, NYUGATON bezzeg KITÖRT A RIBILLIÓ: A SEGÉLYSZÁLLÍTMÁNYT OROSZ AGRESSZIÓNAK MINŐSÍTETTÉK (!!!) Az ukrán Vöröskereszt pedig MEGTAGADTA EZ ÜGYBEN AZ EGYÜTTMŰKÖDÉST AZ OROSZ VÖRÖSKERESZTTEL.

Egy nemzet születése?

2014 nyarától az ukrán „kormány” mind súlyosabb blokáddal sújtotta a két lázadó tartományt. Megszüntették a szokásos kifizetések átutalását (így hosszú hónapokig nem volt miből fizetni a nyugdíjakat, segélyeket, de a béreket sem. Nem kevés NYUGDÍJAS EMIATT ÉHENHALT. Leállították élelmiszerek, sőt, létfontosságú gyógyszerek szállítását is. AZ UKRÁN NEMZETI BANK ELRENDELTE, HOGY VALAMENNYI UKRÁN BANK KIRENDELTSÉGE SZEDJE ÖSSZE ÉS KÜLDJE HAZA TELJES UKRÁN VALUTA KÉSZPÉNZ KÉSZLETÉT, illetve semmisítse meg azt. ÍGY A KÉT NÉPKÖZTÁRSASÁG A SZÓ SZOROS ÉRTELMÉBEN PÉNZTELENNÉ VÁLT. (A helyzetet úgy hidalták át, hogy – HALLGATÓLAGOS OROSZ BELEEGYEZÉSSEL – AZ OROSZ RUBEL LETT A DONBASSZ FIZETŐESZKÖZE.

A kijevi hatóságok lezárták a határokat, útellenőrző posztokat létesítettek (ahol az ukrán katonák szégyenérzet nélkül „fejik” az átkelni kívánó polgárokat. Sok nyugdíjas, akik csak úgy kapnak ukrán nyugdíjat, ha átjelentkeznek az ukrán junta ellenőrzése alatt álló településekre, egyre nehezebben vergődik át a kordonokon, hogy nyugdíjához jusson. A Luganszkot annak az ukrán kézen lévő elővárosaival összekötő hidat az ukrán hadsereg felrobbantotta: annyit sikerült elérni, hogy legalább gyalogosan ma ismét át lehet kelni.

Egy ilyen útellenőrző pontnál, Jelenovka közelében történt nemrégiben az újabb tragédia,: az ukrán tüzérség a pontnál feltorlódott hosszú kocsisor közé lőtt. A lövedékek eltaláltak egy autóbuszt, illetve egy személygépkocsit (az utóbbiban egy terhes asszony ült, aki meg is halt). Az incidensnek öt halálos áldozata volt.

Hogy miért ez a viszony? A puccs után rögtön az új „oktatási miniszter” asszony kijelentette: az oroszokat már 1654-ben meg kellett volna ölni (amikor a kozákság az orosz cár védelme alá helyezte magát). Julija Timosenko pedig kijelentette: atombombával kell kiirtani az oroszokat. A György-szalagok színe (narancssárga-barnásfekete) miatt az oroszokat „kolorádóknak”, kolorádó-, illetve krumplibogaraknak nevezik (amelyek, mivel kártékonyak, irtani kell).

Ukrajnában ma teljes polgárjogot nyertek a második világháborús időszak náci kollaboráns terrorbrigádjainak jelmondatai, csatakiáltásai. (A „Dicsőség a hősöknek! A hősöknek dicsőség!” ma mindenkire nézve kötelező köszöntés. Amint az „Ukrajna! Mindenek fölött!” köszöntés is.)

Az egyik ilyen forgalomban lévő csatakiáltás szerint „Muszkákat a bitóra / kardélre!” Ezt kiáltja egy videón két, amolyan 13-14 éves forma leányka is, bárddal, illetve egy jókora lemezvágó ollóval a kezükben. Ez annak a rettenetes videónak a mottója is, amit a Jobb Szektor (nem eléggé buzgó rendfenntartók „okulására”) készített egy rendőrzubbonyos férfi felakasztásáról. Miután az áldozat, mintegy két és fél perces haláltusa után immár mozdulatlan, a kamerák felé fordítják. Nyakába akasztva a tábla: „Muszkákat a bitóra!”

2015 szeptemberében, a Krímmel határos egyik ukrajnai megyében náci terrorkülönítményesek blokádot létesítettek a Krím ellen. A lezárt vasútvonal egyik vasára kötve: akasztófahurok. Üzenet a Krím orosz lakosságának…

Csikós Sándor

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

2 Comments on “Nacionál-fasizmus és genocídium Ukrajnában”

  1. A fentieket kiegészíti a “Krím, az út haza film, amelyhez van a világhálóról letölthető magyar aláírás is.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük