Narancsvidék

napkelte narancs

Sokat agyaltam rajta, vajon kik lehetnek az Öregedő Autokraták Kollégiumi Baráti Társaságának a választói. Sikerült felállítanom egy röpke típustant.

I. az érdekeltek. Avagy akiknek a személyes gyarapodásuk szempontjából az a jó, ami van. Ők: a belső párt tagjai, kormánytisztviselők, önkormányzati vezető hivatalnokok, privilegizált csúcsvállalkozók.

II. a társutasok és kliensek. Akik bár érdekeltek a rendszer fenntartásában, érdekeltségük leginkább egy függőségi viszony eredményeképp jött létre, nem önszántukból. Ők a kisebb halak, földbérlők, trafikkoncesszió-nyertesek, helyi kiskirályok, pozícióban maradt iskolaigazgatók, kulturális intézményvezetők, egyháziak, fizetett pártkatonák.

III. az idióták (tudatlanok vagy még inkább tájékozatlanok és megtévesztettek). Azok, akik kizárólagosan, vagy elsősorban a közmédiából (M1, M2, Duna, Kossuth Rádió), a rokon kereskedelmi médiából (Hír TV, Lánchíd Rádió, stb.), a pártközeli nyomtatott sajtóból (pár nagy, országos napilap, a megyei és városi nyomdatermékek összessége) és a differenciálatlan, nacionalista blogokról, híroldalakról tájékozódnak. Három alcsoportjuk különböztetendő meg:

A, Az agyatlan, észérvekkel és tényadatokkal meggyőzhetetlen pártzombik, fizetetlen, tipikus CÖF-fel menetelők.

B, Vidéki kisemberek (a népesség relatív többsége), akiknek se műveltségből, se anyagiakból nem telik arra, hogy válogassanak, honnan jutnak a hírekhez, és lassanként az igényt is kiölik belőlük.

C, jobb híján odaverődők, a 2010-es választási ígéretek hívei, akik bedőltek az „egymillió új munkahely” és hasonló szociális demagógiáknak. Ez az alcsoport persze nem túl stabil, négy év után egy részük kezd felocsúdni.

Közös bennük, hogy érdekeltnek tartják magukat (leginkább eszmeileg), de valójában ugyanúgy a rendszer kizsákmányoltjai, áldozatai, cserélhető fogaskerekei.

IV. a megfélemlítettek (kényszerérdekeltek vagy még inkább gyávák). Akik részint alapos félelemből, egzisztenciájukat féltve, részint merőben alaptalanul, fantomoktól, „imaginárius félelmektől” tartva csendben maradnak, alkalmasint idomulnak. És felfüggesztett véleménynyilvánításukkal, hallgatólagos beleegyezésükkel passzívan lépnek be a pártkatonák sorába. Ők: városi kishivatalnokok és közalkalmazottak. A rövidke leírás ellenére szintén népes csoport.

V. rosszindulatúak: Akiknek műveltségből, anyagiakból, igényességből telne a kritikus véleménynyilvánításra. Többnyire érdekükben sem áll a rendszer kiszolgálása, annál azért nagyobb szellemi és egzisztenciális függetlenséggel bírnak. Ők tipikusan: a magát jobboldaliként identifikáló, politológiai terminussal helyesen nacionalistának nevezendő diplomások. (Értelmiségről, ugye, nem volna helytálló beszélni esetükben.)

VI. a közömbösek: Akiknek minden mindegy, mert igazából semmit nem akarnak. „Jó ami van, mert az állandóság legalább biztonságérzetet ad.” Ők tipikusan: katolikus felebarátaink, esetleg az életbe belefásult nyugdíjasok.

A tipizálás számomra logikailag teljesnek tűnik. A sorszámozás is leginkább ezt követi, nem jelent felelősségi hierarchiát. Érdekes konstatálni, hogy foglalkozás, osztályhelyzet és világnézet szempontjából mennyire heterogén összetételű ez a választói csoport.

 

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük