Ne imádkozz: gondolkozz!

dontprayAhogy az várható volt, a párizsi terrorhullámra válaszul villámgyorsan legyártották a net munkásai a fröccsöntött konzumreakciókat. Elég letölteni, megosztani, profilképnek beállítani, és az ember máris Charlie-nak vagy Párizsnak érezheti magát, máris megmutatta minden ismerősének, hogy ő milyen kőkeményen kiáll a terrorizmus ellen. Végtelenül károsak ezek a “lájkolj a világbékéért!” színvonalú akciók, mert mentesítenek a véleményalkotás és gondolkodás alól: elég kattintani, és már le is van tudva az egész. Sajnos már megint az marad ki, ami (többek között) valójában európaivá tesz minket: a szabad gondolkodás lehetősége.

Kedves “Pray for Paris” profilképes barátaim: elmondanátok, hogy miért ez jut eszetekbe első helyen? Biztos, hogy pont imádkozni kell azért az országért, mely minden más európai országnál fontosabbnak tartja a szekularizációt, állam és egyház szétválasztását? Biztosan imádságokra van szükség ott, ahol nem csak a burkát tiltották be az iskolákban, de a kipát és a nyakban lógó túl nagy keresztet is? Ahol azért jelenhetnek meg Mohamed- (és amúgy Szentháromság-) karikatúrák, mert a sajtó- és szólásszabadságot civilizációs értéknek, s így mindennemű vallási érzékenységnél fontosabbnak tartják?

És még egy fontos kérdés? Miért pont imádkozzunk? Talán a vallásunk, hitünk ellen történt támadás? Ha jól tudom, nem templomokat robbantottak, nem zsinagógákban lövöldöztek. Stadion, rockkoncert, kávézó – ezek nem vallási helyszínek, hanem az európai életforma jelképei, ahogyan maga a péntek esti szórakozás is.

Az életformánkat és a világnézetünket támadták meg, nem a vallásunkat.

Éppen ezért súlyos aránytévesztésnek érzem a “Pray for Paris” logókat – amellett, hogy aki hisz valamiféle felsőbb hatalomban, természetesen imádkozhat értük, saját belátása szerint. Mert igen, ez is fontos és megvédendő része az életformánknak és a világnézetünknek.

Jó lenne végre elfelejteni, hogy néhány kattintással el lehet mondani egy véleményt. Hogy egy vacak profilképpel ki lehet állni bármi mellett, vagy ellen.

A fröccsöntött konzumreakciók helyett javasolnék néhány vitaindító kérdést, amit fel lehet dobni családban, baráti társaságban, munkahelyen. Kávézóban, rockkoncert, vagy focimeccs előtt: Hogyan lehet kiszűrni a terroristákat a nem-radikális muszlim polgárok közül? Milyen biztonsági intézkedések indokoltak és engedhetők meg a terror elleni védekezésben? Hogyan érintik ezek az egyén szabadságát? Mi lehet Európa szerepe a közel-keleti helyzet megoldásában? Hogyan lehet elejét venni annak, hogy a terror elleni küzdelem átcsapjon általános muszlimellenességbe, sőt arabüldözésbe? Mik lehetnek ennek a vészjósló előjelei?

Ne azt mutasd meg ismerőseidnek, hogy képes vagy átállítani a profilképedet, hanem azt, hogy vannak önálló gondolataid a világról. Mert (többek között) ettől vagyunk európaiak.

Forrás: Árnyékmandátum BLOG

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük