Nem a mi nevünkben!

Nem fogok óvatosan fogalmazni: az Orbán-kormány nem csupán a demokráciát, az alkotmányosságot és a jogállamot tekinti ellenségének, hanem a jóléti államot is. Ami ma Magyarországon társadalompolitika címén történik, az vagy értelmetlen büntetés, vagy nyilvánvalóan elégtelen tüneti kezelés.

Hosszú a sora azoknak a kormányzati intézkedéseknek, amelyek a jóléti állam leépítésére, és a
társadalmi egyenlőtlenségek növelésére irányulnak. Ezeket intézkedéseket Magyarország kormánya
hozza, de Magyarország érdekével ellentétben, a szolidaritás és a testvériség eszméjével szemben, a
magyar néppel szemben. Nem a mi nevünkben.

 

Nem a mi nevünkben fogadtak el egy szélsőségesen munkavállaló-ellenes munka törvénykönyvét, és
korlátozták a sztrájkjogot.

Nem a mi nevünkben számolták fel a progresszív jövedelemadózást, és csoportosítottak át
százmilliárdokat a gazdagoknak.

Nem a mi nevünkben folyik a rokkantsági ellátások méltatlan, megalázó felülvizsgálata, a
munkanélküli ellátások szélsőséges korlátozása és az állástalanok értelmetlen közmunkára
kényszerítése!

Nem a mi nevünkben költ milliárdokat a kormány arra, hogy továbbra is olyan tömegintézményekbe
zárja el 25 000 fogyatékossággal élő honfitársunkat, amelyekben semmiről nem dönthetnek szabadon.

Nem a mi nevünkben tart nyomorba százezreket a kormány 22 800 forintos segéllyel, 29 ezer forintos
ápolási díjjal, és legfeljebb 47 ezer forintos közmunkabérrel.

Nem a mi nevünkben korlátozták az általános választójogot az előzetes regisztráció bevezetésével, ami
százezreket fog kirekeszteni a demokratikus részvételből, még tovább növelve a magyar társadalom
amúgy is súlyos hatalmi egyenlőtlenségeit.

És végül, a kormány nem a mi nevünkben kriminalizálja a szegénységet és üldözi a fedél nélkül élő
honfitársainkat.

A kormány szegény- és emberellenes társadalompolitikájának méltán vált szimbólumává a hajléktalan
emberek hatósági üldözése, amihez a kormánypárt az Alkotmánybíróság egyértelmű határozata
ellenére is ragaszkodik.

Ez jól mutatja a kormánypártok általános közpolitikai gondolkodásmódját is – noha a “gondolkodás”
kifejezés valószínűleg túlzó.

Zavaró a hajléktalanság? Tiltsuk be, de ne törődjünk azzal, hogy miért élnek emberek az utcán,
így például a szociális lakáspolitika teljes hiányával. Sok az iskolai hiányzás? Büntessük meg
a sokat hiányzó diákok családját! De ne törődjünk azokkal a problémákkal, amik kirekesztik a
tisztességes oktatás privilégiumából azokat, akik nyomorba születtek. Sok a munkanélküli? Fogjuk
őket munkára! Anélkül, hogy belátnánk, hogy az önkormányzati közmunkaprogramok sem a
létminimumot fedező jövedelmet nem biztosítanak, sem esélyt a munkanélküliségből való kilábalásra.
Sok a bűncselekmény? Szigorítsunk a büntető törvénykönyvön! De ne törődjünk a bűnelkövetés

társadalmi okaival. Sok az abortusz? Foglaljuk az Alkotmányba, hogy „a magzat életét a fogantatástól
kezdve védelem illeti meg”! De ne törődjünk sem a szexuális felvilágosítás, sem a fogamzásgátlás
elterjesztésével, sem pedig a férfiak és nők közötti hatalmi egyenlőtlenség csökkentésével.

Magyarországon bőven rendelkezésre állnak az ahhoz szükséges erőforrások, hogy minden gyermek
tisztességes oktatásban részesüljön, mindenkinek legyen hol laknia, és senkinek se kelljen fáznia,
éheznie. Ezek szerény célok. Táncsics Mihály ír arról az önéletleírásában, hogy miként kényszerültek
gyermekkorában arra, hogy fát, takarmányt lopjanak. Ez kétszáz éve volt. József Attilának szenet
kellett lopnia, hogy tudjanak fűteni. Száz évvel ezelőtt. Ma Magyarországon százezer családot
kapcsoltak már ki hátralékok miatt a gázszolgáltatásból. Százezrek élnek olyan szegénységben,
hogy az éhezés, a fázás vagy a bebörtönzés között kell választaniuk. Ha kifizetik a rezsit, nincs pénz
élelmiszerre. Ha rendesen esznek, elmaradnak a számlákkal. Ha áramot vagy fát lopnak, a felnőtteket
börtönbe csuklyák. Ha nincs áram vagy megfelelő fűtés a lakásukban, a gyerekeket viszi el a hatóság.

A szegénység és a társadalmi kirekesztés valódi, rendszerszintű okainak orvoslása fel sem merül. A
látszatmegoldások törvényszerűen vezetnek el a büntető intézkedésekhez. Az a társadalom, ami nem
költ bölcsődékre, iskolákra, szociális bérlakásokra, tisztességes munkanélküli ellátásra és a szélsőséges
regionális egyenlőtlenségek csökkentésére, az előbb utóbb egyre többet költ majd rendőrségre és
börtönökre. A jóléti állam leépítése kéz a kézben jár a büntető állam túlterjeszkedésével.

A romokban heverő, alulfinanszírozott jóléti államért, és a szélsőséges társadalmi egyenlőtlenségekért
azonban nem csupán a jelenlegi kormány felelős: sem a fagyhalálokért, a hajléktalanságért, a
mélyszegénységért – sem százezrek munkaerőpiacról való kirekesztésért és a faji apartheidért a
közoktatásban. Havas Gábor szociológus mondta a rendszerváltás utáni társadalompolitikáról, „hogy
ami történt, az a gettó csinosítgatása.” Ma nem a gettó csinosítgatása van napirenden: a kormány
szögesdrótot húz a gettó falai fölé. De nekünk nem azért kell leszednünk a szögesdrótot a gettók
falairól, hogy aztán kicsinosítsuk, hanem azért, hogy végérvényesen lebontsuk őket.

Méltatlanok vagyunk mind a köztársaság eszméjéhez, mind pedig 1848, 1918 és 1956 hagyományához,
ha a kormányt azért váltjuk le, hogy aztán visszatérjünk a rendszerváltás utáni Magyarország
újkapitalista mocsarába.

Nem csak a jogállamot, hanem a jóléti államot is újjá kell építeni Magyarországon. Kiterjedt jóléti
állam nélkül nincsen jól működő demokrácia sem egy kapitalista társadalomban. És nem akkor
végeztük be a be a munkát, ha leváltottuk a kormányt, hanem akkor, Petőfi Sándor szavaival, „Ha
majd a bőség kosarából // Mindenki egyaránt vehet // Ha majd a jognak asztalánál // Mind egyaránt
foglal helyet”, és „Ha majd a szellem napvilága // Ragyog minden ház ablakán.”

Ezért kell ott lennünk mindannyiuknak szerdán a középiskolások és egyetemisták tüntetésén
azfelsőoktatás és a társadalmi mobilitás védelmében, akkor is, ha mi magunk nem diákok, és pénteken
A Város Mindenkié csoport Kossuth téri tüntetésén a lakhatáshoz való jogért, akkor is, ha nekünk még
van hol laknunk.

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük