Nem áll fel

imfbook

Nevessünk, pedig valójában sírnunk kellene. Egy rövid képzeletbeli (vagy tán nem is annyira az?) jelenet Fellegi Tamás eltárcátlanított miniszter és az IMF vezérkarának tárgyalásáról, remek humorral, az Emiksz blog szerzőjének tollából. Forrás: http://emiksz.blog.hu/

 

– Erre parancsoljon miniszter úr! – mosolygott a szolga.
– Köszönöm! Mondja kérem, milyen hangulatban van ma reggel az Elnök Asszony?
– Olvasott már magyar vicceket, ha erre gondol, és igazán jókat kacagott.
– Olyan sátáni kacaj, vagy…
– Sajnálom, vallási kérdésekben nem foglalhatok állást.

Zavarba ejtő hallgatás után a miniszter belépett a nyitott ajtón. Váratlan kép fogadta. A tárgyalópartnerei mindhárman kerekesszékben ültek egy asztal mögött. Létezhet, hogy elkerülte a figyelmét, hogy az IMF prominensei mind fogyatékkal élők? Kizárt. Az asztalon egy vaskos Lexikon. Mihez kell vajon?
– Jó napot, elnök asszony, uraim?
– Üdvözöljük, miniszter úr! Szóval, ugye most is miniszter, nem egészen tiszta ügy, mert mintha lemondott volna – az elnök asszony vagy viccnek szánta, vagy nem. Hosszú nap lesz.
– Igen, lemondtam, de most tárca nélküli vagyok.
– Hallottuk, ez egy ilyen ország, már a kormánytagok is csórók. – szólt közbe a jobboldali kerekesszék gazdája. Ez valószínűleg vicc akar lenni, most nevetni kellene. Vagy nem.
– Szabadjon megkérdeznem, valami baleset történt, hogy mindhárman? – próbált terelni.
– Óóóó, dehogy, azt hittük kitalálta. – mosolygott az elnök asszony – tulajdonképp az, baleset, hogy meggondolatlanul azt nyilatkoztam, hogy mi nem állunk fel a tárgyalóasztaltól. De – kopogtatta meg a kereket maga alatt – megoldottunk a problémát.
– Nos. Jobbulást! Akkor ha kérhetném, széles körű felhatalmazásom alapján a három hitelforma bármelyikével kapcsolatban megkezdhetnénk?
– Várjon miniszter úr! Mi a negyedik formát javasoljuk Magyarország megsegítésére, mert az első három szóba sem jöhet.
– Negyedik? Az meg miféle?
– Nem adunk új hitelkeretet. De lehetőséget adunk a régi törlesztésének halasztására.
– Öhhhm. – vélte a miniszter.
– Nézze – vette át a szót a baloldali férfi. – az a szitu, hogy épp eléggé parázunk, hogy a 2008-as kölcsönt is bottal üthetjük. MOL részvény, 22.400 forinton, mi? Nem örülünk, ugye, Vincent? – A jobb oldali társa bólintott. – Nem ám!
– Így annyit tudunk tenni önökért, hogy javasoljuk, hogy a rendelkezésre álló friss likviditásukat egyéb törlesztésekre fordítsák, a mi felénk lejáró követelések – szemöldökráncolással és apró hatásszünettel nyomatékosította a férfi az utolsó szót – … egy-két év halasztással kerüljenek visszafizetésre.
Komor csend.
– Új hitel? – bátorkodott a miniszter.
– Hogy tetszik mondani? – hördültek fel szemközt.
– Akkor ennyi? – állt fel a miniszter.
– Ó dehogy! Még hátra vannak a feltételeink.
– Ennek is vannak?- ült vissza.
– Persze. Először is itt a bírói függetlenség kérdése.
– Mi a baj vele?
– A Bírói Hivatal első embere egy Fidesz politikus felesége lett.
– De a férje lemondott a pártfunkcióiról!
– Ja, de ettől még EP képviselő maradt. Szóval első feltételünk, hogy cserélje le a feleséget a régi főbíróra!
– De hát az is egy férfi! Milyen családmodell lenne?
– Mármint a főbírói poszton. Mr és Mrs Fideszes maradhatnak ettől házasok.
– Nem egyszerű… Még valami?
– Hogyne. Jegybank.
– Mi van a Jegybankkal? Az EKB 15 javaslatából 13-at beépítettük.
– Az pont olyan, mint 15 golyóból 13-at elkerülni, ugye Jules?
– Pontosan Vincent.
– Uraim – szólt közbe az elnök asszony – haladjunk. A Jegybankban levő devizához semmilyen módon nem nyúl a kormány.
– Persze, hogy nem.
– Nos miniszter úr, egy magyar átlag magánnyugdíjas fejével próbálok gondolkodni, és az jut eszembe, hogy valami garancia nem ártana. A jegybanktörvényben.
– Legyen. Valami egyéb feltétel?
– Nos igen van még pár. Javaslom, tartsunk szünetet, hogy a miniszter úr átolvashassa a teljes listát. – paskolta meg az elnök asszony a lexikont az asztalon. – úgy két hét, elég lesz?
– Mi? Azok a követelések?
– Nem. Ez a tartalomjegyzék hozzá. A teljes lista nincs kinyomtatva, csak ezen a pendrive-on van. Nem akartuk, hogy a repülőn túlsúlyt kell fizessen.
– Ja, főleg, hogy tárcátlan – vigyorgott Jules.

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük