Nem érdekli az embereket a Plébános Pride

Nem mennek a katolikus magyarok az Eucharisztikus Kongresszus eseményeire. Ezt nem mi mondjuk megátalkodott komcsik, hanem a KDNP házi internetes portálján a vasarnap.hu-n írta egy elkeseredett katolikus megmondóember. A cikket azóta eltávolították, igazából nem kár érte, mert lényegében azt mondta el, amit tudunk mi mindannyian: A pénzzel évtizedek óta tömött egyházak társadalmi támogatottsága szinte a nullával egyenlő és most ez a dolog látványossá is vált.

Mindaz a csinnadratta ami most zajlik nekünk adófizetőknek ha jól nézem az alaposan és szándékosan kevert számokat, 22 milliárdba került. Lett “aranyvonat”, egymást ünneplő plébánosok, a hangulat a csekély létszám ellenére is idézi a Pride vidámságát és örömét, ezzel nincs is baj, szabad országban élünk csak a számlát a buli végén jó lenne, ha nem mi fizetnénk.

A Plébános Pride ráadásul csak a jéghegy csúcsa. Ez a 22 milliárdocska aprópénz ahhoz az 1000 milliárdhoz képest, amit az egyházak kaptak Orbántól 2010 óta. Pedig már előtte se voltak szegények. Se Horn, se Medgyessy, se Gyurcsány nem tekintette feladatának, hogy legalább egy kicsit elvegyen a papoktól és mondjuk a pénzt odaadja a gyermekeiket nehéz körülmények közt nevelő szülőknek. Sőt, volt rá példa, hogy ezekben az időszakokban többet kaptak mint előtte bármikor. Mert a baloldalinak mondott miniszterelnökök úgy gondolták, hogy nem szabad bántani az egyházakat, inkább pénzzel kell tömni őket. Mit kaptak ezért cserébe? Szószéki dühöngést, szentbeszédbe csomagolt pártpropagandát, kiállást minden körülmények közt Orbán Viktor mellett.

A katolikus egyház az egyetlen olyan nem politikai társadalmi szerveződés Magyarországon, amely folyamatosan jelen van frakcióval a magyar parlamentben. Régen, Horthy és Tisza idején is – azaz a jobboldali diktatúrák idején – is volt ilyen, akkor azonban ezek a pártok legalább választottak voltak. A KDNP ezzel ellentétben az elmúlt 20 évben nem indult választáson, mindenhova a Fidesz, azaz Orbán jóindulatának köszönhetően kerül be, hogy aztán lobbizzon olyan “nemes” ügyekért, mint az Eucharisztikus Kongresszus vagy a vadászati kiállítás.

Ha szépen végig gondoljuk mindezt, akkor bizony rájövünk, hogy munkásmozgalmi eleink az elmúlt 200 évben nem véletlenül tekintették egyik legnagyobb feladatuknak azt, hogy a “papi reakciót” eltávolítsák a közéletből. A cél ma is az kell legyen, hogy megszűnjön az egyházak költségvetési támogatása, megszűnjenek az állami pénzből fenntartott egyházi iskolák, arról már nem is beszélve, hogy a papoknak semmi keresnivalója az iskolákban, kórházakban, szociális intézményekben és állami pénzből fenntartott egyházi rádiók se kellenek. Maradjon meg az SZJA 1 százalék és a perselypénz. Apropó! Ezután mennyi adót is fizettek az elmúlt évtizedekben? Jó kérdés…

Kalmár Szilárd
Munkások Újsága

  •  
  •  
  •  
  •