Nemzeti Szégyen

szegyen

A címlapon egy hajléktalan férfi látható, aki lerombolt zuglói kunyhóját siratja. A fedél, mely a fejünk felett van, legyen az akármilyen és akármiből is, biztonságot ad. Azt az érzést, hogy van otthonunk, van hol pihennünk, van hova hazatérnünk. Ma ezrek vannak szedett-vedett kalyibákban az országban és százezrek, akik elszorult torokkal nézik ezeket a viskókat. Nem csupán a sajnálat miatt, hanem ezért is, mert egyre jobban félnek attól, hogy ők is ilyen helyre kerülhetnek. Egy munka elvesztése ma rohamosan vezet az otthon elvesztéséhez és a család széteséséhez. Aki beszélt már hajléktalanokkal, az tudja, hogy többségük a rendszerváltásnak nevezett valami idején vesztette el munkáját, lakását, családját. Egy ilyen traumát feldolgozni szinte lehetetlen, nem kell csodálkozni azon, hogy jelentős részük az alkoholban keresett és talált vigaszt.

Ma Magyarország egy új társadalmi katasztrófa szélére sodródott. Az elmúlt húsz esztendő elhibázott politikája vezetett ide. A gazdagok gazdagabbak a szegények szegényebbek lettek. A gond az, hogy a szegények egy része már a szakadék szélére került, segíteni kell őket, mert igazán drága csak az lesz, ha hagyjuk őket lezuhanni.

A jobboldali kormányunk azonban egy betegesen perverz szemlélettel bír. Nem azoknak segít, akik bajban vannak, hanem azoknak, akiknek a legkevésbé van szükségük erre. Egy darabig értetlenül álltunk a jelenség előtt, aztán egy parlamenti vitában egy fideszes képviselő, Karvalics Ottó kimondta a lényeget: „”A célunk az, hogy feltőkésítsünk egy társadalmi csoportot”. Aztán még magyarázta is a szánalmas bizonyítványt. Szerinte a gazdagodó gazdagoktól majd lecsurog a szegényekhez és így fog mindenki jól járni. Sok rászorulót ismerek, de sajnos egyikük sem számolt be arról, hogy az elmúlt másfél évben lecsurgott volna hozzá valami Széles, Csányi vagy Demján uraktól, akikről tudjuk, hogy a szocialista Magyarország romjain kukázták össze mesés vagyonukat.

Nem tudok elfogadni egy olyan társadalompolitikát, amelynek az a célja, hogy a közösségi vagyont a gazdagokhoz csoportosítsa át. Miként felháborít és cselekvésre ösztönöz a szegények ellen indított háború is. Undorító látni, hogy miközben százmilliárdokat adnak a gazdagoknak, aközben cinikus vigyorral nézik, miként kerülnek rosszabb és rosszabb helyzetbe a devizahitelesek, a kényszervállalkozók, azaz azok a kisemberek, akik a hátukon viszik ezt az országot.

A címlapon látható férfi az otthonát siratja. Egy munkásnő néhány héttel ezelőtt nem sírt Békásmegyeren, amikor a rendőrök és végrehajtók betörték otthonának ajtaját. Az erkélyről intett a hiénáknak és a mélybe vetette magát. Itt tartunk. Egyre több tragédiát hallunk. Egyesek profitéhsége elől mind többen menekülnek a halálba, mert nincs hova menni. Már az utca sem szabad, mert ott is buldózerekkel és rendőrökkel üldözi a Nemzeti Együttműködés kormánya a szegényeket. Józsefvárosban külön csoportokat szerveztek arra, hogy vadásszanak a hajléktalanokra. Akit begyűjtöttek, annak azt az utasítást adták, hogy takarodjanak át valamely szomszédos kerületbe. Nem egy alkalommal mentem oda azokhoz a rendőrökhöz, akik, éppen „begyűjtést” végeztek és szóvá tettem, hogy a híresen veszélyes Józsefvárosban a rend védelmére szerződött emberek a legkiszolgáltatottabb embereket zaklatják. A rendőrök általában nem mondtak semmit. Látni lehetett, hogy szégyellik magukat mások ostobasága miatt. Egy önelégült jobboldali pojáca a kétharmados lila ködben állva bármit megtehet ebben az országban.

Sajnos kiutat nem nagyon látni ebből a helyzetből, mert mindent megtesznek annak érdekében, hogy jogszabályilag betonozzák a hatalomba magukat és megváltozhatatlan legyen mindazon ostobaság, ami a nevükhöz fűződik. A gond csak az, hogy egyetlen diktatúra sem maradt fenn a világ végezetéig, Orbán Viktor sem marad a nemzet vezetője néhány évnél tovább. Minél keményebb falakkal fogják körberakni hatalmukat, annál jobban fog nekik fájni, amikor ezeket a falakat rájuk borítja a felháborodott többség.

A gazdagok ma még tapsolnak és örülnek a százezreknek, millióknak, milliárdoknak, amelyeket a kormány a zsebükbe rak. Azonban tudniuk kell, hogy ez nem természetes. Ha túl szorosan odaállnak a rezsim mellé, akkor nekik is nagyon fog fájni, amikor Orbán Viktornak majd mennie kell.

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük