Népvándorlás

OB europe migrants hungary

Megjelent néhány százezer ember Európa határainál, és a kontinensen eluralkodott a morális pánik.

Sok embernek, jóformán mindenkinek van miért félni. A létbizonytalanság eluralja az életünket, semmi sem biztos – azt leszámítva, hogy minden egyre rosszabb lesz. Rosszabb lesz dolgozni, nehezebb lesz pénzt keresni, sőt, egyre inkább már kiváltságnak számít, ha valaki egyáltalán dolgozhat. Az elkövetkező években, évtizedben egészen biztosan nem lesz életszínvonal emelkedés, hiszen ahhoz olyan szinten bővülő termelésre lenne szükség, amit a tőke jelenkori viszonyai kizárnak.

De a bevándorlóktól nincs miért félni. Európa félmilliárdos lakossága – ez csak a centrum, az Unió – fogadjon be évente 0,2 %-nyi bevándorlót? Ez probléma lenne? A lakosság fogy és öregszik, ez általános jelenség a „jóléti” államokban. (A jólét természetesen csak relatív értelemben használható, mert a bolygó nagy részén még az európai viszonyoknál is sokkal rosszabb körülmények között élnek embertársaink.) Magyarországon évente harminc-negyvenezer fővel csökken a lakosság, a kivándorló tízezreket nem számolva. Számarányosan elosztva az egymillió bevándorlót, Magyarországra húszezren jönnének. Ennyi ember egy éves ellátása húsz-harminc milliárd forintból kijönne. (Tavaly Matolcsy és a Nemzeti Bank 250 milliárdot költött a saját furcsa alapítványaira. ) Ez a betelepítési politika értelemszerűen társulna szociális politikával is – bérlakásépítés, munkanélküli segély, át- és továbbképzések, ösztöndíjak, stb.

Ez csöppet sem forradalmi program, és nem rengetné meg a kapitalista rendszert. Ez egy teljes mértékben rendszer-konform politika. Mellesleg jól mérhető gazdasági haszonnal is járó politika, hiszen a betelepülők a kutatások szerint élénkítik a gazdaságot.

De ehelyett fasiszta hisztéria uralja el az európai politikát és közvéleményt.

Európa megrendült világpiaci pozíciói – amin az egyesülés nem látszik segíteni, pedig azért jött létre az Unió –, a tőke bővülő újratermelése előtt tornyosuló világméretű akadályok – sok a munkás, kevés a munka, kevés a vásárló, sok a fiktív tőke, kevés az új piac, és így tovább –, a demokrácia rohamosan fogyó legitimitása, mind-mind radikálisabb válságkezelés felé lökik az európai politikát: a fasizmus felé. Európa fasizálódik.

A 2015-ös, amúgy nem rekordméretű menekült-hullám előhozta a fasisztát a burzsoáziából – ha régiónként nem is egyforma mértékben, de Kelet-Európában elég egyértelműen. (Ugyanakkor felerősítette a társadalmi szolidaritást is, és ez rendkívül örvendetes.)

De az igazi bajok még csak ezután jönnek.

Egy-két évtizeden belül összeomlik a nyugdíjrendszer. Van ahol stabilabbak a viszonyok, de Európa nagy részén ez várható.

Ugyanakkor hamarosan sokkal látványosabban lesz jelen az életünkben a klímaváltozás, amit a jelenlegi trend szerint nem tudnak, és nem is nagyon akarnak lelassítani a kizsákmányoló osztály vezetői. Ez azt jelenti, hogy két-három évtized múlva minimum kétszázötven millió, de lehet, hogy egymilliárd ember lesz kénytelen elhagyni jelenlegi lakóhelyét, mert ott már nem lesz a terület emberi életre alkalmas. Nem egymillió ember fog érkezni, hanem százmillió! Na, ez lesz az a helyzet, amit „humánus” módszerekkel, szociálpolitikával már nem tud kezelni a kapitalizmus. A tőke számára fölösleges emberek tömeges kiirtása – ez az egyetlen válasz, amit a kapitalista világrendszer megoldásként tud nyújtani a saját maga által teremtett problémákra. Barbárság jön vagy szocializmus?

Mert van más megoldás is! A tőkés viszonyok lerombolása – az árutermelés, a tulajdon, a csereérték diktatúrájának felszámolás, az államok és országhatárok megszüntetése –, azaz a világméretű emberi közösség létrehozása. Ez az egyetlen esélyünk, hogy elkerüljük a katasztrófát, ami a kapitalizmus akar ránk kényszeríteni.

Forrás: Egyre többen, egyre jobban

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük