Nincs miből megélnünk – Egy édesanya levele a miniszterelnökhöz

uzsora

Nagykökényes, Budapest, 2012. március 1. csütörtök

Hat év alatt háromszáz százalékkal, 25 ezer forintról 76 ezerre emelte a bank annak a nagykökényesi anyának a törlesztő részletét, aki 2006-ban vett fel házára 5.400.000 forint devizahitelt, 2011. decemberig rendre törlesztett is, de bankja még 11.760.000 forintot követel tőle, de kellő jövedelem híján ezt már nem tudja törleszteni.

Törvényes-e ez a banki eljárás, vagy inkább uzsorakamatról van szó? – fordult kérdésével Orbán Viktor miniszterelnökhöz Tóthné Ásztai Mária, de választ még nem kapott.

A Magyar Szociális Fórum – az asszony kérésének eleget téve – ezennel nyilvánosságra hozza a miniszterelnökhöz írt levelet, mert úgy látja, hogy egyéni helyzetének valósághű bemutatása társadalmi érdek, tekintettel a hasonló helyzetbe került emberek több milliós seregére: a tömeges ellehetetlenülésre, milliók tönkretételére, és az emberhez méltó élethez való joguk elvitatására. Az édesanya levelét azon a napon tárja a nyilvánosság elé, amelyen újból megnyílik a lehetőség a kilakoltatások előtt, mert a kormány nem teljesítette a Magyar Szociális Fórum kérését, hogy – a súlyosbodó megélhetési válság miatt – tartsák érvényben a tilalmat, és ne engedjék meg, hogy elvegyék az emberektől otthonukat. Hogyan történhet mindez törvényes keretek között Magyarországon, miféle jogrend teszi ezt lehetővé, miért nem lép fel a politikai vezetés jogi eszközökkel is, pl. közérdekű kereset indításával a bankokkal szemben mindazoknak a védelmében, akik Ásztai Máriáékhoz hasonló helyzetbe kerültek. A kérdésekre választ várnak az emberek, legfőképpen pedig megoldásra.

“Tisztelt Miniszterelnök úr!

Az elmúlt két hónapban én közfoglalkoztatottként dolgoztam a helyi önkormányzatnál, bruttó 42.750 Ft-ért, a párom pedig kb. ugyanennyi munkanélküli segélyt kapott nettóban. Az én munkaszerződésem 2012. február 8-án lejárt, a páromé pedig február 9-én szűnt meg, utána mindkettőnknek csak a foglalkozás helyettesítő támogatás fog járni, ami jelenleg 22.800 Ft. Ebből a páromnak két gyermek után még gyerektartást is kellene fizetnie, és nekem is van egy nagy fiam, aki utolsó éves az iskolában. Velem élnek ebben a házban a szüleim is. Édesapám 65 éves lesz az idén, ő nyugdíjas, gyakorlatilag ő fizeti a ház rezsijét (víz, gáz, villany), és ő ‘tartja el’ az édesanyámat is, akinek semmilyen jövedelme sincs.

Azért tettem idézőjelbe a szót, mert ha a kertben nem termeltük volna meg az alapvető élelmiszereket, talán már nem is lenne mit ennünk. Nekünk nincs másik házunk és olyan rokonunk sem, akihez költözhetnénk, én nem szeretném hajléktalanként látni sem a szüleimet, sem a gyermekemet. Amikor csak van lehetőségünk visszajeleznek, hogy felvesznek dolgozni bennünket, akkor mi dolgozunk. Nem vagyunk aluliskolázottak és nem szórjuk el, nem isszuk el, vagy szórakozzuk el a pénzünket, de mégsem tudjuk már fizetni a részleteket… Idejöttünk ebbe a kis faluba hat éve, azt hittük itt majd nyugodtan élhetünk, azt a 25 – 30 ezer forintot biztosan tudjuk majd fizetni. Ráadásul, akkor még 107.000 Ft nettó bérem volt. Most bruttó 42.000 Ft a bérem, a törlesztő részletem pedig 76.000 Ft-nál is több…

Nem szeretném, ha utcára kerülnénk, ezért amikor decemberben már tudtam, hogy a következő hónapban nem fogok tudni törleszteni, felkerestem a bank hatvani fiókját. Ott elmondtam a már fent említett anyagi helyzetünket, az élettörténetünket mióta itt élünk Nagykökényesen és azt is, hogy januárban már képtelen vagyok kifizetni az aktuális törlesztő részletet, mert akkor már szó szerint nem lesz miből ennünk sem. Megkérdeztem, milyen lehetőségünk van, elmondták, hogy jelen anyagi helyzetünkben nem vagyunk hitelképesek a fix törlesztéshez, vég törleszteni nem tudunk, hitelkiváltó hitelre munkaszerződések és rendszeres havi jövedelem hiányában esélyünk sincs, így aztán mást nem tudtak javasolni, csak azt, hogy ha már tényleg nincs miből élelmiszert sem vásárolni, akkor kérjem meg a munkáltatómat, hogy ne utalja a számlámra azt a kis fizetésemet, hanem adja kézbe. Én még érdeklődtem az “állami eszközkezelő” lehetőségéről is, amiről a televízió híradásaiból hallottam, de azt mondták, hogy ez a lehetőség még nem létezik, ez még csak egy “tervezet”. Így aztán minden valódi eredmény nélkül tértünk haza és valóban nem tudtunk mást csinálni, mint olvasni az értesítéseket a nem teljesített törlesztésről, amiket az OTP küldött sms -ben. Azóta kaptunk egy felszólító levelet is, amelyben felhívják a figyelmemet az elmaradt befizetésre, közlik, hogy a késedelmi kamat mértéke 8,78 % az ügyleti kamaté pedig 6,45 % évente. Ezen kívül felhívják a figyelmemet az esetleges szankciókra és a következményekre, amennyiben nem rendezem az elmaradásaimat. (Ennek a banki levélnek a másolatát mellékelem Önnek.)…

Ma 2012.02.07 – én ismét elmentünk a bankba. Már kéthavi elmaradásunk van. Elmondtuk újra, miről van szó, milyen helyzetben vagyunk. Kérdésünkre, “segítségként” a következő lehetőséget ajánlották fel nekünk; Amennyiben sikerül felvennem a kapcsolatot az adóstársammal (azaz a volt férjemmel) és van még 15.000 Forintunk a közjegyző kifizetésére, egy szerződésmódosítással kétszer 6 hónapig, vagyis egy évig törleszthetnénk havi 10.000 Ft-ot. De ennek következményeként, a különbözet miatt 5 évvel meghosszabbodna a hitel futamideje. Tehát a rákövetkező + 5 évben továbbra is csak 70.000 Ft / hóval számolva még további 4.200.000 Ft-ot kellene kifizetnem. Így tehát a ház, amire felvettem 5.400.000 Ft-ot, mire letelne a futamidő, nekem már több mint 15.000.000 Forintomba kerülne, és ebben csak a hátralévő időt számolom, de már mögöttem van három hónap híján hat év, amit rendesen törlesztettem.

Felmerül bennem a kérdés, Miniszterelnök Úr, ez a 300 %-os emelés nem számít uzsorának?

Én nem szeretném, ha ezt a házat elárvereznék, hiszen hajléktalanná válnánk, és anyagilag is nagyon rosszul jönnék ki belőle. Ez a ház nem hivatalos vélemény szerint nem ér 5.000.000 Ft-ot, de talán még 4.000.000 – t sem. A jelenlegi tartozásom 6.748.940 Ft, a mostani svájci frank árfolyamon. Tehát nem elég, hogy fedél nélkül maradnánk mind az öten, de még az árverezés után is maradna több mint 2.000.000 Ft tartozásom, amihez – amíg nem tudom törleszteni – még hozzá számítódnának a kamatok is. Márpedig fedél nélkül munkát találni és pénzt keresni még reménytelenebb, mint így. Ezen felül pedig ki tudja, milyen hosszú időre felkerülnénk az úgynevezett KHR-listára is, amivel aztán már végleg ellehetetlenedne az életünk. Úgy érzem, hogy adóstársamon sem lenne jogszerű követelni a tartozást, hiszen azon felül, hogy már nem a házastársam, ebből az ingatlanból nincs részesedése sem. Legjobb tudomásom szerint a beteg édesanyjával él, ő maga is cukorbeteg és szintén nagyon nehéz anyagi helyzetben vannak… Minket ez a tehetetlenség, a munkanélküliség, a létbizonytalanság már teljesen kikészít. Tanácstalanok vagyunk, nem tudjuk mit tehetnénk, van-e még lehetőségünk, van-e ebből olyan kiút, ami által nem kerülünk még rosszabb helyzetbe, hisz már így sincs miből élnünk.

Kétségbe vagyunk esve, szükségünk van segítségre, valódi segítségre, megoldásra. Én nem tudok például 70.000 Ft feletti törlesztő részlet mellett egy távolabbi városba menni munkát keresni, esetleg albérletet fizetni vagy egy hosszabb távot felölelő buszbérletet megfizetni. Nekünk ma már egy 12 km-es buszjegy ára is sok! A helyzetünk teljesen kilátástalan és totálisan reménytelennek tűnik.

Tudom, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal, sőt tudom, hogy nagyon sokan vagyunk. De higgye el nekem egyetlen munkanélkülit, hajléktalant vagy éhezőt sem tesz boldogabbá esetleg nyugodtabbá az a tény, hogy nincs egyedül, hogy sokan vannak, sőt egyre többen….

Kérem, gondolja végig: nincs miből megélnünk! Az alapvető dolgokra sem marad, egészségileg is teljesen tönkre megyünk. Számunkra borzasztó belegondolni, hogy van, aki ennyit keres egy hónapban, nekünk, ötünknek pedig rámegy az egész életünk. Sőt, lehet, hogy a gyermekemre mást nem hagyok majd, csak adósságot. Kérem, segítsenek megoldást találni! Én kibírom, ha utcára kerülök, de az idős szüleimnek és az életet most kezdő fiamnak ezt nem kívánom.

Bízva megértésében várom válaszát !”

Tóthné Ásztai Mária

(A nagykökényesi asszony elérhetősége az újságíró kollégák rendelkezésére áll az MSZF-nél.)
Kiadta: MSZF SZK +36 30 5927371 www.mszfszk.hu www.hitelkarosultakert.hu

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük