Nincs ok ünnepelni, de ne féljetek!

szentjozsef

A munka ünnepe a nemzetközi munkásmozgalmak által kiharcolt, minden év május 1-jén tartandó ünnepség, hivatalos állami szabadnap, mely a munkások által elért gazdasági és szociális vívmányokat hivatott megünnepelni. Május 1-je hasonló tartalommal katolikus ünnep is, Munkás Szent József, a munkások védőszentje (Jézus nevelőapja) tiszteletére.

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Nincs okunk az ünneplésre.

Orbán Viktor kegyetlen osztályharcot indított 2010-es hatalomra jutása után.

Ugyanis nehéz másként értelmezni azt, amit az Orbán-kormány folytat a szakszervezetekkel, a munkásokkal,közmunkásokkal,az általuk értéktelennek tartott szegényekkel. Megszüntette az OÉT-et, elvette a szakszervezeti vezetők jogait, pozíciójukat, érdekérvényesítő képességüket csökkentették. Ez nagyjából olyan, mint ha valaki pisztolyt szegez a másik fejéhez, elveszi a kocsiját, majd autóversenyre hívja, aminek a tétje, hogy aki nyer, azé a másik minden vagyona. Igazán férfias, erkölcsös, keresztényi hozzáállása van Orbán Viktor kormányának.

A szakszervezeti vezetők elleni fellépés célja ugyanaz, mint Orbán Viktor kormányának egyéb intézkedéseinek: kizárni a kritika, az ellenvetés, a véleménykülönbség legkisebb formáját is, mert a „vezér” nem szereti, ha ellent mondanak neki.

Ebben csak az a szomorú, hogy 2005-ben pont az Orbán Viktor vezette Fidesz Munkás és Alkalmazotti Tagozatának Országos Elnöksége nyilatkozatában szerepeltek az alábbiak:

„A szakszervezeti vezetők védelme fontos számunkra. A Fidesz Munkás Tagozata azonban tovább megy, és kérdezi, hogy ki védi meg a munkás, melós embereket? Ki óvja meg őket attól, hogy ne vegyék el tőlük munkásjóléti intézményeiket, munkásszállójukat, kultúrotthonukat, hogy ne vesszen el a pihenéshez vagy a szórakozáshoz való joguk?

A Szövetség gondolkodásának középpontjában az ember áll. Ezért számunkra a legfontosabb a biztonságos munkahely, a biztonságos otthon és a teljes jogbiztonság.”

Ezzel szemben a mai Fidesz törvényt hozott, hogy bárki indoklás nélkül kirúgható legyen, igazságtalan adórendszerének köszönhetően a lakosság 80 százaléka keres kevesebbet, mint tavaly, a sztrájkjogokat, népszavazási kezdeményezések lehetőségeit leszűkítették, a sajtót a kezükbe kaparintották. Tehát a munkásnak a torkának szegezik a kést, zsarolják, elveszik a jogait, elveszik a fizetésének jelentős részét, amiért nem szólhat egy szót sem, mert nem sztrájkolhat kedve szerint, és ha netán meg szeretne szólalni, hogy elmondhassa a véleményét, akkor a médián keresztül sem jut szóhoz. A Fidesz ma azt mondja, hogy a melós ne pofázzon, hanem leszegett fejjel dolgozzon, vagy kirúgjuk!

Ha pedig a szakszervezeti vezetők megpróbálnának ki fogásokat emelni, akkor nem hallgatják meg őket, elveszik jogaikat, védettségüket, azaz ha megszólalnak, akkor azzal fenyegetik őket, hogy megüthetik a bokájukat. A Fidesz zsarol, rabol, kényszerít, és még büszke is minderre.

Nincs okunk ünnepelni.

Az emberek nagy része nem hiszi el, ami ebben az országban folyik, azért nem mert hihetetlen.

Hihetetlen, hogy egy kormány egész országrészeket ítéljen halálra, az ott lakókkal egyetemben. Hihetetlen, hogy annak ellenére, hogy két és fél év alatt gyakorlatilag a járandósága harmadától fosztotta meg közmunkások tízezreit a hatalom, egyelőre nem kell komoly lázongástól tartani az Orbán-kormánynak. Ugyanis a társadalom szerencsésebb része nemcsak azt nem hiszi el, hogy az Orbán rezsim éhhalálra ítélt egész országrészeket, de azt sem, hogy emberek 28-49 ezer forintból élnek. Ennek a “hitetlenségnek” tulajdonítható többek között, hogy a kétmilliós Budapesten mindössze pár ezren demonstráltak együtt az Éhségmenet résztvevőivel. Másrészt a közmunkások zöme még a “küzdő szegénység” állapotában van, azaz próbál kitartani, még van valamiféle jövőképe, hogy milyen sorsot szán a gyermekeinek, így maradt még büszkesége is, ami miatt viszont szégyelli nincstelenségét, és kendőzni próbálja.

Nincs okunk ünnepelni.

Sokan, túl sokan vannak, akik a megoldást valamiféle baloldali messiásban, neoliberális pápában látják. Amennyiben ez így lesz, akkor tartok tőle, hogy igazuk lesz az ős punkoknak: „a jövőnek nincs jövője”.

Mire számíthatunk akkor, amikor Oszkó Péter a neoliberális gazdaságpolitika hazai apostola úgy nyilatkozik: „a FIDESZ törvényei között egyetlen üdítő kivétel van, a Munka Törvénykönyve, amely kellő rugalmasságot biztosít a munkaadók számára”

Mire számíthatunk akkor, amikor egy magát a liberális értelmiséghez soroló hölgy az alábbiak szerint nyilatkozott az öngondoskodásról Facebook egyik csoportjának vitája során:

“Tudom, nem leszek itt népszerű azzal, amit most írok… Mint ahogy akkor sem, amikor láthatóan éppkézláb, felnőtt emberek kéregetnek az utcán, a metróban, szinte már minden köztéren, és ahelyett, hogy kiforgatnám, a zsebeimet azt mondom, hogy “kedves uram, én is keményen dolgozom azért a pénzért, amiből élek, Önnek is ezt a módszert ajánlom!” Nem azért, mert lelketlen vagyok, hanem mert a rászorultság, szerintem, időnként előforduló élethelyzetből, túl sok ember számára életformává változott. Ezért érdemes lenne az egész dolgot újraértékelni.”

Nincs okunk ünnepelni.

„Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni: nem félni a más véleményűektől, a más nyelvűektől, a más fajúaktól, a forradalomtól, az összeesküvéstől, az ellenség gonosz szándékaitól, az ellenséges propagandától, a lekicsinyléstől és egyáltalán mindazoktól az imaginárius veszedelmektől, melyek azáltal válnak valódi veszedelmekké, hogy félünk tőlük.”

A fenti idézet Bibó Istvántól, a magyar politikai-történet egyik legnagyobb gondolkodójától származik.

Márpedig a mai demokraták közül sokan félnek. Legalábbis szeretnek erre hivatkozni. A megélhetésüket féltik, a pozíciójukat féltik.

Jobban féltik, mint a szabadságukat. Jobban, mint az egyet nem értés jogát. A félelem erősebb bennük, mint a vágy, hogy egy félelem nélküli országban éljenek. Félelmeik valódi veszedelemmé válnak.

Pedig ha félnek, egy napon azt veszik majd észre, nem maradt egy ember sem, aki egy falat kenyeret adjon az éhezőnek.

Ha félnek nem marad egy ember, sem aki egy darab fát adjon a fázónak.

Ha félnek, egy napon azt veszik észre, hogy gyermekeik számára már ismeretlen fogalom a szolidaritás.

Ezért azt mondom, legyen az idei május elseje legfőbb üzenete: Ne féljetek!

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük