Nincs több idő

A küzdelem akkor teljesedett ki, amikor a népi-urbánus gyűlölködés megtalálta a maga csodafegyverét: a nyugdíjemelést. Az addig értelmiségi körökben zajló zsidózás, komcsizás, antiszemitázás és nácizás a széles nyugdíjas tömegek számára is átélhetővé vált, akik ugyan jól megvoltak a Dallasszal, a Szomszédokkal meg a Barátok közttel, ám annak az ígérete, hogy mindezeket nemcsak ingyen, de egyre nagyobb és laposabb tévéken nézhetik, ellenállhatatlannak bizonyult a számukra. A demokrácia gyakorlása úri passzióból tömegélménnyé vált, a nyugdíjasok pedig egyre többen és egyre fegyelmezettebben járultak a szavazófülkékhez.

Az első Orbán-kormány bukásának döntő oka a szükségtelen arrogancia és szimbólumpolitizálás mellett az elvett tizenkilencezer forintos nyugdíj volt. Hiába vezetett 2002-ben a Fidesz minden más választói korcsoportban, a nyugdíjasok szavazatai döntöttek. Orbán megtanulta a leckét. Ma már nem látni fiatalokat a kormánypárt rendezvényein, ma már ő tematizálja a nyugdíjas szavazók érzelemvilágát az újabb meg újabb rezsicsökkentéssel és a folyamatos nyugdíjemelésekkel. Ahogy Gyurcsány is hiába követett el minden gazemberséget, hiába ragaszkodott tíz körömmel a hatalomhoz, amikor már csak a tizenharmadik havi nyugdíj megvonása menthette meg az országot a csődtől, átadta a helyét Bajnainak. Jól tudta, hogy aki a nyugdíjat elveszi, az politikai értelemben halott. Most újra pártelnök, a szónoklatait eksztázisban hallgató nyugdíjasoknak köszönhetően.

Ma már a szekértábor-értelmiség és a mögöttük rendben felsorakozó hárommillió nyugdíjas szavazó formálja és képezi a magyar közéletet. A részben külföldön élő, részben apolitikus, részben radikálisan elkeseredett aktívak nemzedékeinek nincs erejük kivenni a politikai érdekképviseletből a maguk részét. A magyar élet valódi törésvonala már nem a jobb- és a baloldal között található, hanem a fiatalok meg a világrekord-mértékű adókat fizető középgenerációk, valamint az idősek és az őket hergelő-hülyítő politikusok közt húzódik.

Nincs több idő a hitvány sérelmekre és a polgárháborúra. Nincs több idő erre a beteges rituáléra. Nincs több idő arra, hogy kölcsönösen kirekesszük egymást a magyarságból és az európaiságból. Aki továbbra sem ül le a másikkal egy asztalhoz, az se nem magyar, se nem európai.

Bővebben: Magyar Nemzet

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük