Embertelen a kvótarendszer. Nem csak a lakossággal, hanem a migránsokkal szemben is. Ezek az idegenek nem ide akarnak jönni. Kitoloncolhatja a menekülteket Németország, akiket befogadhatunk, de marasztalni nem tudjuk őket.
Képtelenek vagyunk nekik szép otthonokat, pénzt, életpályát adni. Mi magyarok is elmegyünk innen. Nem maradnak majd itt a „nyomorban”. Hol sokszor mi sem akarunk.
Mennyire életszerű, hogy belenyugszanak majd abba, hogy München helyett Nyíregyházán kell maradniuk? Mennyi ideig tart nekik vételezni egy újabb jegyet a Keleti pályaudvaron, hogy néhány óra múlva megint német földön legyenek? Mit csináljunk majd ekkor? Nem hozhatunk létre börtöntelepüléseket. A schengeni határok állandó belső ellenőrzése, technikailag azt jelenti majd, hogy megint az lesz, mint azelőtt: útlevél, hosszú sorok, az árucikkek áramlásának elnehezülése, időutazás a XX. századba.
Ha, maradnak, akkor pedig frusztrált emberek lesznek, akik haragudni fognak mindenkire az új hazában, mert nem teljesült az „európai álom”. Nekünk meg frusztrált emberekkel kell majd együtt élnünk. Ez a fajta, elhibázott multikulturális kísérlet éppen azt eredményezi majd, hogy az amúgy eddig Magyarországon nem létező civilizációs ellentéteket a lakosság átélje. Rasszizmust szít majd a kvótarendszer, megerősödnek a szélsőségesek, ott is, ahol erre nincs szükség. Ez álmegoldás.
Menekülteket be kell fogadnunk, emberi kötelességünk, de majd Magyarország eldönti kiket. Meg majd a menekültek eldöntik, akarnak ide menekülni vagy nem, lehet inkább haza mennek.
Mondjuk ki: a meghívót Németország küldte, a menekültválságot pedig a kibocsátó országokban kell kezelni, a háborút be kell fejezni, a gyilkos és terrorista állatokat le kell gyilkolni. És ennyi.
Forrás: Orientalista
