Október 23 és a demokratikus rendszerkritika

anon

A szolidáris, zöld és rendszerkritikus politika, így az LMP is csak egy normális, a politikát 20 éve uraló és Orbán alatt kiteljesedő debil hisztériáktól és Matolcsy-féle rémálmoktól mentes, Orbán rendszer utáni demokráciában lehet életképes: ezért én ott leszek a Milla tüntetésen. Ma Magyarországon három egyenrangúan fontos politikai feladat van: az Orbán-rendszer kritikája után meg kell fogalmazni az Orbán-rendszer alternatíváját, az elmúlt 20 év kritikája után meg kell fogalmazni az elmúlt 20 év alternatíváját, és a szélsőséges globális piaci folyamatok kritikája után meg kell fogalmazni azok alternatíváját.

Az Orbán rendszer az elmúlt 22 év betetőzése. A rendszerváltás hibáira adott elképzelhető legrosszabb válasz. Eltűnt a demokrácia mögül az értékkonszenzus? Hát verjük szét alkotmányosság intézményeit is, alkotmánybíróságtól a médiáig. Kudarcot vallott a lefelé versengő fejlődési modell? Nyomjuk még lejjebb a munkavállalói jogokat és a társasági adót, kössük plafonhoz a segélyt, csökkentsük a munkanélküli segélyt, vegzáljuk a rokkantakat, vonjunk ki még több forrást az egészségügyből és az oktatásból. A kettészakadt társadalom vesztes oldala egyre hangosabban jajveszékel? Betonozzuk be az egykulcsos adót, a veszteseit pedig zárjuk politikai gettóba, kössük regisztrációhoz a választási részvételt! Nem tetszettek a szocialista agrároligarchák? Neveljünk ki fideszes agrárbárókat! Nem tudták a természetes környezetünk hanyatlását megállítani az erre hivatott intézmények? Bontsuk le őket, nemzeti parkoktól hatóságokon át zöld szervezetekig!

Aki zöld, demokratikus és a társadalom kettészakítását megállító politikát akar, annak első feladata ma Magyarországon Orbán dúlásának megállítása: le kell váltanunk Orbán Viktort. Viszont az ország megújítása, Magyarország talpra állítása nem fog működni, ha az elmúlt 20 év lejtőjén indulunk el újra. Ha a politika nem kínál felemelkedési esélyt a 4 millió mélyszegénynek, ha nem védi meg a leszakadástól rettegő alsó középosztályt, ha nem épít előre fedezéket a jövő generációinak az éghajlatváltozás ellen, ha nem tudja felszámolni az állammal összefonódott jobb és baloldali oligarchák uralmát, ha az üres szimbolikus szekértábor-harcok helyébe nem tud tartalmi kérdéseket és releváns szakpolitikai dilemmákat állítani, akkor az Orbán-rendszer (és a szélsőjobb) újra fog termelődni. Ezért az Orbán-rendszer kritikája mellett meg kell fogalmazni az elmúlt 20 év kritikáját és alternatíváját.

Aki az elmúlt 20 év kudarcaiból, és nem utolsósorban a 2008-tól napjainkig tartó globális gazdasági válságból levonja a tanulságokat, az rájön, hogy a magyar újkapitalizmus szélsőséges piaci folyamatai gazdasági, társadalmi és környezeti értelemben is fenntarthatatlanok. A piacok végzetes kilengéseinek és önzésének csak a közösségek és a politika szabhat határt. A szélsőséges piaci folyamatok között lefelé versengő modell nem csak magyar sajátosság, hanem a világgazdaság működésének sajátossága az elmúlt 30 évben. Ezért erős és új alapokra helyezett európai együttműködésben szükség van bizonyos nemzetközi játékszabályok reformjára is, a szigorúbb pénzügyi szabályoktól a spekulatív tőke megadóztatásán át az erős nemzetközi szociális és környezeti minimum szabályokig. Nemzetállami szinten pedig csak a felfelé versengő, az emberbe befektető, a jóléti államot nem szétverő, hanem az egészségügy és az oktatás fejlesztésén keresztül a humántőke termelékenységét javító politikával lehet tartósan fejlődő pályára állítani az országot.

Viszont a szélsőséges piaci folyamatok kritikája nem képzelhető el működőképes és minimálisan minőségi, rángásoktól és korrupciótól mentes kormányzás, tehát az elmúlt 20 év kritikája nélkül, végső soron pedig a szélsőségesen igazságtalan, jövő és ember-ellenes valamint demokrácia-korlátozó Orbán-rendszer meghaladása nélkül. Ezért ma zöldnek, demokratának, rendszerkritikusnak, baloldalinak, liberálisnak és alkotmányos jobboldalinak az a dolga, hogy egy élhető, az elmúlt 20 év és a gazdasági világégés hibáiból tanuló Magyarország jövőjét állítsa szembe Orbán világával.

A Milla az eddigi jelek szerint, bár sok hibát vétett, és nehéz helyzetbe hozta potenciális politikai szövetségeseit, mégis olyan szervezet, mely nem az elmúlt 20 év hangján kritizálja az Orbán-rendszert. A Milla, a Szolidaritás, az LMP és a 4K! az a politikai erőtér, mely egy az új baloldaltól az alkotmányos jobboldalig terjedő választási szövetség kovásza lehet. Még ha egyelőre döcögve is indul, jelen felállás szerint nem látszik ehhez hasonló esély az elmúlt 20 év és Orbán együttes meghaladására és egy értelmes konszenzusra épített új köztársaságra. És ebben helye lehet Ángyántól Sólyomon át Bajnaiig sok mindenkinek. Olyan embereknek, akikkel személy szerint nekem számos ponton van gazdaság és társadalomfilozófiai vitám. Sólyom László kulturális konzervativizmusa vagy Bajnai Gordon és Oszkó Péter a rendszerváltás nyerteseinek simulékony hangján előadott neokonzervatív gazdaságpolitikája elég távol áll tőlem, ennek tartalmi elemeit világossá tettem e blogban két év alatt. Éppen ezért kell egyértelművé tenni, hogy hol vannak a határok: az Orbán utáni világ nem lehet megint kizárólag a rendszerváltás megnyerő beszédű és kulturálisan domináns nyertes gazdasági elitjének, a politikával összefonódott oligarcháknak és a nemzetközi óriásvállalatoknak a világa. Sőt, még csak messiásra sincsen szükség. Egyetértek a Fent és Lent szerzőjével és TGM-mel.

Ugyanakkor nem lehet úgy tenni, mintha a múlt végképp eltörölhető lenne, és nem lenne érdemes együtt tüntetni, gondolkodni és tárgyalni (a riadalom és a nagy médiafelhajtás ellenére ugyanis másról nincsen szó) olyan emberekkel, akikkel legalább a demokrácia minimumában és a minőségi kormányzásban egyetértünk. A tüntetés szervezői és felszólalói olyan politikát képviselnek, mellyel érdemes kompromisszumra jutni Orbánnal és előzményeivel szemben. A szolidáris, zöld és rendszerkritikus politika, így az LMP is csak egy normális, a politikát 20 éve uraló és Orbán alatt kiteljesedő debil hisztériáktól és Matolcsy-féle rémálmoktól mentes, Orbán rendszer utáni demokráciában lehet életképes. Egy orbáni-típusú rendszerben, működő alkotmányos keretek és kiszámítható piaci viszonyok nélkül csak a legkorruptabb Orbán-oligarchák élhetnek túl, sem a globalizáció veszteseinek, sem a saját lábukon megállni próbáló magyar kis és közepes vállalkozásoknak, sem a jövő generációinak nincsen esélye. Ha nem tudunk új pólust építeni, akkor helyezzük igazán vissza az elmúlt 20 évet a hatalmába.

Az Október 23-i rendezvényen való részvétel ugyanakkor mindezt nyitva hagyja, nincsen szó sem választási szövetségkötésről, sem az új messiás-miniszterelnök szenté avatásáról, sem a programjaink és jövőképünk egyeztetéséről. A fenntartásait mindenki egyértelművé teheti, a politikai résztvevők világossá tehetik pozícióikat. Aki demonstrál, az tesz egy nagy lépést Orbán leváltása felé, és jelzi, hogy bele kíván szólni az Orbán utáni Magyarország sorsába.

Aki részt vesz október 23-án a Milla tüntetésén semmi mást nem nyilvánít ki, mint hogy elege van az Orbán-rendszer alkotmányellenes, emberellenes, igazságtalan, fenntarthatatlan és ostoba dúlásából, és hogy kész megtalálni annak az útját, hogy úgy váltsuk le Orbánt, hogy közben nem követjük el sorra a rendszerváltás utáni politika hibáit: ezért én ott leszek.

FORRÁS: Scheiring Gábor Blog

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük