Orbán a kapuknál

 

 Néhány ezer évvel ezelőtt a rómaiak megvetően tekintettek Karthágó irányába. Legyőzöttnek, megvetettnek látták ellenfelüket. Aztán amikor valaki megfordult, rémülten kiáltott fel: „Hannibal ante portas!”, azaz „Hannibál a kapuknál!” Hátulról, Hispánia felől rontott az elbizakodott Itálirára félelmetes seregével a punok legnagyobb vezére.

Ma harsány nevetés, sőt üdvrivalgás kíséri azt a bejelentést, hogy Magyarország az IMF gyámsága alá helyezi magát. Térdet csapkodva, a röhögéstől könnyes szemmel szólítják fel ígérete betartására a miniszterelnököt politikusok, bloggerek és mindenki, aki nem szimpatizál a Fidesszel.”Orbán Viktor, mondjon le!”

 

A kérdés csak az, hogy mi lesz, ha tényleg megteszi?

Előrehozott választás, ügyvivő kormánnyal a köztes időszakban, amely megköti a szükséges paktumokat a nemzetközi szervezetekkel.

Orbán tehát erkölcsi győztesként, egy következő választás toronymagas esélyeseként kerül ki ebből a meccsből is. A kétharmados törvényeket, alkotmánytól a választási rendszer reformjáig, letudta. Elég lesz neki sima többség is további négy évre.

Az ellenzék, amely legalább annyira szervezetlen, amennyire hangos, képtelen lenne hatékonyan fellépni ellene. Jelenlegi helyzetben nagy valószínűséggel kiesne az országgyűlésből Gyurcsány, az LMP és az MSZP is csak kispártként jutna be. Erős ellenzéki pártként csak a Jobbik lenne jelen.

Ha azt feltételezzük, hogy Orbán most betartja az ígéretét, akkor:

  1. Nyer két évet minimum
  2. Megszabadul demokratikus ellenzékének jelentős részétől
  3. Elintézi a nemzetközi köröknek is tetsző megszorító politikát
  4. Ő lesz a szélsőjobbal szembeni demokratikus garancia

Ha számításba vesszük ezeket a tényezőket, akkor nem röhögcsélni kell, hanem a lehető leggyorsabban készülni arra, hogy néhány hónapon belül választás lesz Magyarországon. Félidőben, ahogy azt megígérték hónapokkal ezelőtt.




 

  •  
  •  
  •  
  •