Orbán egy napja

konokpéter003

Orbán Viktor egy nap arra ébredt, hogy aznap jó lesz magyarnak lenni.

Ez részint olyan érzés volt, ami azonnal rátört ahogy a szemét kinyitotta, részint elhatározás, mert Orbán Viktor nagyon szeretett dolgokat elhatározni, és élvezte, ahogy a dolgok azután úgy alakultak, ahogy Ő elhatározta őket. Tulajdonképpen ezt tekintette a hivatásának is, és mindig örült, mikor eszébe jutott, hogy milyen szépen passzol a hivatása és a hobbija.

A Magyar Nap szépen besütött a Czinege Lajos utcai villa ablakain; a házvezetőnő már megfőzte a kávét, kikészítette félliteres kupicában a pálinkát az Orbán Viktor arcképével díszített palackból (szép, helyes, ízléses, merengett el Orbán Viktor saját áruvédjegy-arca fölött), felhalmozta a tálra a jócskán megcukrozott, friss mangalicatöpörtyűt, vaníliás abáltszalonnát, meg a szarvasgombás kacsazsírt, amit a Fazekas miniszter úr küldött nemrég fedeles kosárkában.

Orbán Viktor fogta a hivatalos, széles nyilvánosságnak szánt sajtófőnökét, és a Lisztferihegyi Repülőtérre hajtatott.

Jó volt magyarnak lenni a repülőn is. A világ beláthatatlan, pára borította szőnyegként gördült mélyen Orbán Viktor alá, és ebből a magasságból már nem is látszott, hogy az osztrák ilyenolyan-hütterdorf vagy az ócsai befuccsolt hitelrokkant-láger felett húz-e el a gép, benne Orbán Viktorral; utcák, házak, innen az emberek már úgysem látszanak, csak a távoli, lenti háztetők, ahogy azt a szegény Pali is olyan szépen megmondta. (Palira nem igazán szeretett gondolni, a Pali Őt végső soron cserbenhagyta, de ma annyira jó volt magyarnak lenni, hogy nem akarta hagyni ezt a jó érzést csak úgy a semmibe tűnni… esetleg, morfondírozott még kicsit a Palin, lehetne valami rektor belőle, olimpiai biztos, ahhoz nem kell valami nagy ész, vagy doktori végzettség… mert hát, lássuk be, buta fiú a Pali, de nagyon szolgálatkész, mosolygós, és szépen zongorázik. Orbán Viktor határozottan úgy vélte, hogy egy zongorázó – hovatovább tárogatózó – elnök és legfőbb hadúr igencsak feldobta a kissé kopottas országimázst.)

Az emberek bizonyos távolságból tényleg nem látszanak, merengett Orbán Viktor, és örömmel konstatálta, hogy Ő már régen olyan magasra emelkedett, hogy nem kell az ilyen apró-cseprő, kicsinyes dolgokkal törődnie, mint az emberek és a vacak kis gondjaik.

Jó volt magyarnak lenni Brüsszelben is, ahol Orbán Viktor szépen meghallgatta az udvarias szóvirágokat, és mosolyogva vette tudomásul, hogy szeretik Őt és tisztelik. Ma különösen. Utána a fülére szorította a kezét, és azt mondta hangosan, sállállállá! úgyse hallom, sállállállá!!!, majd aláírt mindent, amit elé raktak, mert az a szokás. Győzelem ez – gondolta –, a többi már csak kommunikáció kérdése, és bár vannak itt, akik Őt nem szeretik, de akik Őt nem szeretik, azok értelemszerűen Magyarországot nem szeretik, és azokkal meg mi dolga lenne? Egyszerű ez, mint a hátranyilazás, vagy a névtelen feljelentés!

Jó volt azután ismét hazaérkezni, Magyarországra, ahol a magyarok egy része lakik, és ahonnan Skype-olnak a többivel.

Jó volt nézni, ahogy a droidszerű páncélokba bugyolált magyar TEK-leventék gyakorlottan emeltek falat közé és a másik, a nyugtalanító ál-Magyarország közé, ahol parlagfű nő, emberek éheznek, viharok tombolnak, migránsok hordáit uszítják aljas háttérhatalmak, de ezekre most nem gondolt, mert ezen a napon teljesen át akarta érezni, hogy magyarnak lenni jó.

Amúgy máskor sem sokat gondolt ilyesmire. Egy egész rakás embert alkalmazott arra, hogy ilyen savanyújóskás dolgokkal pepecseljenek, nehogy már ezzel is mind neki kelljen foglalkoznia!

Este még átfutotta a lapokat (volt jó pár lapja, ezeket szerette átfutni), amelyek megírták, hogy ma Neki jó volt magyarnak lenni, és Orbán Viktor ezzel mélyen egyetértett, hogy milyen jól eltalálták a hangulatát, hiszen Ő is pontosan így érezte. Bámulatos, gondolta Orbán Viktor, egészen bámulatos!

Az elalvás előtti félálomban, a takarót fejére húzva még eljátszott a gondolattal, hogy Ő egyszemélyben minden magyar, sőt Ő az egyetlen magyar, és így azután végképp, minden kellemetlen mellékíztől és bosszantó apróságtól mentesen, nagyon-nagyon jó magyarnak lenni.

Forrás: Facebook

MUON TV

  •  
  •  
  •  
  •  

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük