Orbán nem véd meg minket, sőt hülyének néz mindenkit!

A magyar miniszterelnök fölényes választási győzelmet aratott néhány hónappal ezelőtt. Ez csak részben volt annak köszönhető, hogy az önmagát egyesült ellenzéknek csúfoló társaság totálisan alkalmatlan volt arra, hogy leváltsa Orbánt. A legújabb kétharmadhoz kellett még egy tényező, a biztonságra és kiszámíthatóságra vágyó szavazók milliós tábora. Azokról a szavazókról van szó, akik csalódtak már eleget a rendszerváltás óta, akiknek nem jött be az ellenzéki elit “brüsszelimádata”, akik elszenvedték az Antall Józsefhez, Boross Péterhez, Bokros Lajoshoz vagy a Gyurcsányhoz köthető szociális ámokfutásokat. Ők lemondtak már évtizedekkel ezelőtt arról, hogy a választáson valódi változást lehet elérni, max abban reménykedtek, hogy a Viktor mellé rakott X, segít abban, hogy legalább szarabb ne legyen.

Immár 12 orbáni év van mögöttünk, a miniszterelnök a világpolitika fenegyereke lett, aki lelkesen vívott szélmalomharcot Brüsszelel vagy Washingtonnal is akár. Ellenség akadt bőven, pont jókor jöttek a migránsok is, sőt az ukrán háború is, így mindig tudott felmutatni legyőzendő válságot. 

Orbán küzdelmeit támogatta a társadalom többsége is. Az átlagpolgár nem akarta, hogy itt legyenek a menekültek, a menekültek se akartak itt maradni, hát nem is maradtak. Az egészségügyi világjárvánnyal való küzdelem már nem lett egy sikersztori. Kamuzások, lopások, nyerészkedés, de a rendszert még ez sem rengette meg. Volt kaja a boltokban, ma már mondhatjuk, hogy békebeli árakon. 

Aztán megjött a háború. Mint egy falat kenyér, úgy kellett ez a világ vezető politikusainak és Orbánnak is. A kapitalista rendszer nyilvánvaló válsága enélkül is a nyakunkon volt, így legalább volt mire fogni a drágulást, a gazdasági bajokat. Európai szinten a bajt csak fokozta, hogy a konflikusban ártatlannak egy cseppet sem mondható ukránok és a mögöttük álló amerikaiak mellé álltak az uniós országok. 

Orbán ekkor kezdett rá a megszokott “brüsszelezésre”, sőt aktívan ki is állt Putyin mellett, ezzel az átlag magyar azt gondolhatta, hogy suttyomban olcsón kapunk olajat és gázt és jól kibabrálunk a hülye nyugati országokkal, ahol éhenhalnak, megfagynak az átlagemberek, bezzeg nálunk csutkára tekert konvektor mellett tölthetjük majd a telet. Aztán jött az első szociális pofon Orbántól. Egekbe ugrott a földgáz és a benzin ára, a lakossági fogyasztókat hatósági árral, meghatározott fogyasztási limittel próbálták védeni. Néhány tucat élelmiszer esetében is jött a hatósági áras védelem, amely élelmiszerek aztán hiánycikké is lettek.

A többség még ennek is örült, mert ez is legalább valamiféle védelemnek tűnt, azt gondolhattuk, hogy Orbán harcol a rezsidémonokkal és ennek köszönhetően jól járunk, tett valamit az átlagember szociális biztonságáért. Természetesen arról nem tudtunk semmit, hogy mi zajlik más EU országokban. Sőt, helyettük is rettegtünk, hogy nem lesz gázuk télire, benzin a kocsijukba, majd jól megfagynak az üres polcok előtt a bevásárlóközpontokban és az utcákon migránsbandák fogják majd elvenni a német kisnyugdíjasoktól az utolsó kiló cukrokat. Mindeközben azért csak feltankolták a gáztározókat, a benzin ára a legtöbb helyen alatta lett a hazai piaci árnak, nem alakult ki áruhiány, a kormányok a legtöbb helyen adtak pénzt az embereknek, csökkentették az adókat és megdöbbentő módon az inflációhoz igazodtak a fizetések. Nekünk meg mindeközben maradt a hatósági ár, a 480-as benzin, aminek örültünk, mert némileg ellensúlyozta azt, hogy a tej, a sör, ára duplázódott, a kenyérféléké pedig triplázódott a brutális infláció miatt. Orbánnak eszébe se jutott, hogy a hatósági áron kívül mást is kaphassunk kárenyhítés gyanánt. Nem lett fizuemelés, nem csökkent az ÁFA, sem a jövedéki adó. Nem olcsó állam a magyar, nem szeretik a spórolást Orbán kedvenc oligarchái, tehát azon a területen nem lehetett farigcsálni pénzügyileg.

Aztán december 6-án a Télapó helyett a bekopogtatott a Valóság a magyar átlagember ablakán. A gonosz MOL és a méggonoszabb Brüsszel miatt megszüntette szeretett kormányunk a benzinárstoppot. Volt, de nincs, 23.00 órakor a piacibbnál csak kicsit drágábban tankolhatunk a hazai kutakon. Újra mehetünk külföldre spórolni néhány ezrest, Ukrajnában például olyan üzemanyagot vehetünk olcsóbban, amit egyébként tőlünk vittek ki oda, amikor itthon már a hiány miatt zártak be a benzinkutak. 

Szóval akkor így állunk, szevasz piaci gázár, szevasz piaci benzinár, szevasz brutális infláció. Orbán hülyének néz minket, egyetlen szerencséje, hogy normális ellenzék hiánya miatt pár évig még rajtunk marad a felcsúti Döbrögi. Kapargassuk a húst a még hatósági áras csirkefarhátról és hallgassuk az állami híradásokból, hogy mint mindig Brüsszel a hibás. Meg a migránsok. Meg a Soros. Meg a dollárbaloldal. Jaj de unalmas…

Kalmár Szilárd
Munkások Újsága

  •  
  •  
  •  
  •